Ugyan még mindig van a tavalyi „mitvárunkok” közül olyan, aminek a bemutatóját végül idénre tolták el, mi nagy reményekkel, omikrontól nem rettegve várjuk a Kánaánt, amikor már nem 50, vagy épp 30 százalék jelenti majd a teltházat.
A Rick és Morty ötödik évada június 20-án startolt, az évadfinálé pedig, kis hatásszünet után, szeptember 5-én látott napvilágot (rendhagyó módon dupla epizóddal), és máris felkúszott a legnépszerűbb részek ezüstérmes helyére az IMDb oldalán. Az új évad bizonyítja, hogy a sorozat öt szezon (nyolc naptári év) alatt sem fáradt el, továbbra is tele van eszement ötletekkel és képtelen kalandokkal, időtálló társadalomkritikával és műfaji kísérletekkel; miközben az évadokon átívelő drámai vonalat is tartalmasan építi tovább a széria, mindenekelőtt Rick eredettörténetében alámerülve.
Aki nem először tiffezik együtt velünk, annak talán feltűnt, hogy idén visszafogtunk egy kicsit az „ezt láttuk”-cikkekből a hosszabb kritikák javára. Nos, azért vannak idén is filmek, amelyekről nem kell eposzokat írni, de elmenni se lehet mellettük szó nélkül. Íme.
Általában a legkülönfélébb eredetű, jellegű és érzékenységű debütfilmek szekciója a TIFF versenye, így van ez idén is. Társadalmi problémák sűrűjének közepébe, vagy éppenséggel onnan kifele tartó eszképista filmek egyaránt fellelhetők az idén. Íme, a versenyprogram második adag filmje.
