Az Országúti diszkó két verziója sok tekintetben eltér egymástól, a történet alapvető konfliktusa azonban mindkét esetben ugyanaz: egy területet kell megvédeni, a helyiek pedig a cél elérése érdekében külső segítséghez is folyamodnak. Nem véletlen, hogy ez a fabula sokaknak ismerős: a filmpáros Hollywood egyik legfontosabb műfajához nyúlik vissza, miközben az akciónarratívákat is dominánsan bontja ki.
Egy klasszikus lengyel melodrámát gondol újra Michał Gazda filmje, az identitásról és az emlékezetről – csak (minden erénye ellenére) épp a lényeget felejti ki belőle.
Székely István közel negyven év után, 1972-ben készítette el saját filmje, a Lila akác (1934) remake-jét. Bár önremake-re akad példa a magyar filmtörténetben, arra, hogy ennyi idő után, Hollywoodból visszatérve nyúljon valaki ugyanahhoz az alapanyaghoz, már kevésbé. A második film távol áll az egyszerű másolattól: a történet lényege ugyanaz maradt, de egy-két változtatásnak és hangsúlyeltolódásnak köszönhetően a cselekmény mégis egészen megváltozott.
A grumpy old man típuskarakter egyik legnagyobb közönségsikere lett a kortárs svéd irodalom Ove-figurája, aki frissen megözvegyült, világtól megcsömörlött idős úrként határozza el, hogy véget vet életének. Mint kiderül, ez korántsem olyan egyszerű, főleg egy olyan szomszédságban, ahol mindig akad megoldandó probléma. Cikkünkben a regény 2015-ös svéd és 2022-es amerikai filmadaptációját vetjük össze, egyszersmind rangsorolva is a két verziót.
Pinokkiót az év utolsó hónapjaiban két új egészestés alkotásban is láthattuk. Ezektől ugyanazt kapjuk, amit a címek hallatán várnák: a Disney-féle Pinokkió az marad, amit a több mint nyolcvan éves elődje már megalkotott, a Guillermo del Toro: Pinokkió pedig más. Nemcsak az 19. századi olasz meséhez és a Disney-animációhoz képest más, hanem del Torósan egyedi.
Nem volt könnyű dolga azon alkotóknak, akik az elmúlt évtizedek során belevágtak az egyik legsikeresebb tudományos-fantasztikus regénysorozat, a Dűne mozgóképpé adaptálásába. Az első kötet 1965-ös bemutatása után számos díjat hozott írójának, Frank Herbertnek, ezért viszonylag hamar (alig egy évtizeden belül) jelentkezett is rá az igény Hollywood részéről, hogy film formájában is látható legyen a történet. A legutóbbi próbálkozás Herbert megfilmesíthetetlennek tartott regényének adaptálására most fut a mozikban, ennek apropóján pedig megnézzük, kik és hogyan próbálkoztak Denis Villeneuve előtt erre a gigászi feladatra.
80 évvel A Manderley-ház asszonya bemutatója után, idén október közepétől a Netflixen nézhető az új Rebecca. Azt nem is vártuk, hogy bárki lekörözze Hitchcockot, de lehetett volna ez az új film olyan jó, mint amilyen szép.
Paolo Genovese filmje Guinness-rekorder lett a remake-ek számák tekintve: a most kivesézett magyar és német mellett készült belőle görög, spanyol, török, francia, dél-koreai, mexikói, kínai, orosz, lengyel, örmény, valamint egy nem hivatalos indiai verzió is.
