Thierry Frémaux: Lumière! Thierry Frémaux: Lumière!

És lőn világosság

Thierry Frémaux: Lumière!

ÉRTÉKELD A FILMET!
Lumière!
Martin Scorsese, Thierry Frémaux
2017

A Filmtett szerint:

0

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A Lumière! öt év filmszak és két diploma után is tud újat mondani, mutatni, de Thierry Frémaux könnyed, humoros kommentárjának köszönhetően egy filmtörténet-szűz ember számára is varázslatos élményt nyújthat ez a másfél óra.

1895. december 28-án a Lumière fivérek megtartják az első nyilvános filmvetítésüket a párizsi Grand Caféban, amiért belépőt szednek. Noha a Skladanowsky testvérek szűk két hónappal megelőzték őket egy berlini varietészínházban tartott előadásukkal, a történészek innentől számítják a mozi kezdetét. Persze a mozi és vele együtt a film egzakt kiindulópontját nehéz belőni, mivel az 1880-as évek végétől – sokszor egymás találmányai által inspirálva vagy egyszerűen a szimultán invenció jelenségének köszönhetően – párhuzamosan fejlesztik ki az első filmfelvevő- és vetítőgépeket világszerte (kiváltképp USA, Franciaország, Németország és Nagy-Britannia területén). Louis és Auguste Lumière találmánya, a kinematográf azzal emelkedett ki a sorból, hogy egyszerre szolgált a mozgógépek rögzítésére és vetítésére, nem mellesleg kicsi volt és hordozható. Ez, valamint a testvérpár nagyszerű üzleti érzéke is hozzájárult ahhoz, hogy a francia filmipar a mozi első évtizedében vezető szerepbe került nemzetközi szinten, a mobilis kamerával felszerelkezett operatőreik ugyanis a világ számos pontjára elsőként vitték el a mozgóképet és gyűjtöttek be helyi egzotikumokról készült felvételeket hazai forgalmazásra.

A Lumière fivérek mindössze 1905-ig foglalkoztak filmgyártással – a mozi hőskorában olyan tempóban fejlődött a film, hogy nehezen tudták tartani a lépést a változó divattal (hasonló sorsa jutott a korai mozgóképek másik nagy francia pionírja, Georges Méliès is). Ez alatt a tíz év alatt azonban több mint 1400 általuk gyártott filmetűd került a katalógusukba, melyből sokat Louis Lumière maga rendezett. A filmek nagy része persze elveszett, de rengeteget sikerült megőrizni, melyek ilyen-olyan formában fellelhetőek az interneten vagy filmarchívumokban, nagyvásznon azonban eddig többnyire azonban csak különböző némafilm-fesztiválokon lehetett megtekinteni őket. Épp ezért óriási kuriózum, hogy Thierry Frémaux filmkritikus, a Cannes-i Fesztivál igazgatója úgy döntött, hogy egy dokumentumfilmbe gyűjt össze 108 felújított Lumière-filmet, melyet moziforgalmazásra bocsájt. Már önmagában ez jelentőssé teszi a Lumière! című alkotást: ha némán, kommentár nélkül peregnének nagyvásznon ezek az 50 másodperces etűdök a filmtörténet kezdeti éveiből, már az is fenomenális élmény lenne számos filmrajongónak, esztétának. Frémaux azonban nem elégszik meg a mozgóképek szerelmeseinek kiszolgálásával (és milyen jól teszi!): a legnagyobb truváj, hogy közönségfilmet csinál a 120 éves alkotások csokrából, melyek legtöbbje egyszeri, vágatlan, fekete-fehér életkép – és teszi ezt abban a korban, amikor villódzó, színes montázsorgiák kellenek ahhoz, hogy fenntartsák az átlag mozinéző figyelmét.

A bravúr az, hogy Frémaux sikerrel jár, a Lumière! ugyanis olyan szórakoztató lett, hogy akár plázamozik is műsorukra tűzhetnék, miközben intellektualizmusával a diplomás filmfanyalgókat is maximálisan kielégíti. Mégis hogy? A rendező nem csinált mást, csak témák mentén fejezetekbe szedte az egyébként nem kapcsolódó etűdöket, alávágta egy korabeli zeneszerző, Camille Saint-Saëns ma is nagyszerűen hangzó dallamait, majd végigdumálta az egészet, mintha egy DVD-kiadás audiókommentárját néznénk. Mielőtt szentségtörést kiáltanánk, amiért Frémaux rábeszél ezeknek a néma csodáknak a hangsávjára, fontos megjegyezni, hogy ez a gesztus egyáltalán nem idegen a korabeli vetítési szokásoktól. Mivel ezek az ősfilmek még nem tartalmaztak se beszédet, se magyarázó inzerteket, nem ritkán a mozi üzemeltetője maga állt ki a közönség elé és kommentálta végig a látottakat, informatív és szellemes megjegyzésekkel kiegészítve az élményt. Frémaux ugyanezt teszi, csak épp 120 év (film)történelem kontextusából, rengeteg tudásmorzsát elhintve, egyben nagyszerű humorral, gyakran olyan részleteket kiemelve, amely a nézőnek talán csak többszöri megtekintésre tűnne fel. Valahogy sikerül megtalálnia a tökéletes balanszot a szórakoztatás és az ismeretterjesztés, valamint utóbbi kapcsán a laikusok számára fogyasztható és a filmtörténetben jártas közönségnek is újjal szolgáló információk között.

De legyen bármennyire nagyszerűen megírva a kommentár, a legtöbb érdem mégis a Lumière fivéreket és operatőreiket illeti. Elképesztő ugyanis ráeszmélni arra, hogy mennyi gazdagság fér egy jól lehelyezett kamera által elkapott 50 másodpercbe. Felismerni a ma is népszerű kompozíciós fogásokat, elbeszélési technikákat a legkorábbi mozgóképeken, jóval a tömegfilm nyelvének megszilárdulása előtt. Kiszúrni olyan snitteket, melyek évtizedekkel később visszaköszönnek nagy művészek (Kuroszava, Ozu vagy épp Tarkovszkij) kamera-töltőtolljából. Látni a műfajok első megjelenését (a burleszknek megalapozó Megöntözött öntöző szélesebb körben ismert, de talán kevesebben látták azt az etűdöt, amelyben egy részeget elüt és szabályosan feldarabol egy autó, hogy járókelők puzzle-szerűen összerakják, majd útjára intsék a pórul járt piást a splatstick korai példájaként, mely zsánert kilenc évtizeddel később Peter Jackson vitt a csúcsra a Hullajó!-ban). De ugyanilyen katartikus látni a filmtörténet első kocsizását; szó szerint felemelő érzés szemtanúja lenni az első „helikopter-felvételnek” (egy légballonba helyezett kamera rezgő, de Andrej Rubljov-i szépségű madártávlat-snittjének).

Egy szóval a film: varázslatos. Majdnem annyira, mint amikor 122 évvel ezelőtt egy párizsi kávézó alagsorában összegyűlt kíváncsi embertömeg előtt leoltották a villanyt, kigyulladt a vetítő fénye, majd az előttük kifeszített vásznon táncoló fényfoltokból kirajzolódva kinyíltak a Lumière-gyár kapui, és megindultak a dolgozók a filmtörténet egyik legelső nyilvánosan vetített filmjén. Nehéz reprodukálni ma azt az élményt, amit az első mozgókép látványa nyújthatott akkori közönségének, de Thierry Frémaux alkotása nagyon közel jár.

Támogass egy kávé árával!
 
Lumière!

Lumière!

Fekete-fehér dokumentumfilm, 90 perc, 2017

Rendező: ,
Szereplők: , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

0

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Anyai ösztön

    Színes filmdráma, thriller, 94 perc, 2024

    Rendező: Benoît Delhomme

  • Bad Boys: Mindent vagy többet

    Színes akciófilm, bűnügyi, vígjáték, 110 perc, 2024

    Rendező: Adil El Arbi, Bilall Fallah

  • A figyelők

    fantasy, horror, thriller, 101 perc, 2024

    Rendező: Ishana Shyamalan

  • Agymanók 2.

    Színes animációs film, családi, kalandfilm, vígjáték, 100 perc, 2024

    Rendező: Kelsey Mann

Szavazó

Kolozsváriak! A TIFF egyik helyszíne az ún. Cercul Militar, a Victoria/Győzelem mozi mellett található faszékes terem, amit a hadsereg ad bérbe a fesztiválnak. Évek óta küszködünk a magyar megnevezésével. Te melyikre szavazol?

Szavazó

Kolozsváriak! A TIFF egyik helyszíne az ún. Cercul Militar, a Victoria/Győzelem mozi mellett található faszékes terem, amit a hadsereg ad bérbe a fesztiválnak. Évek óta küszködünk a magyar megnevezésével. Te melyikre szavazol?

Friss film és sorozat

  • Anyai ösztön

    Színes filmdráma, thriller, 94 perc, 2024

    Rendező: Benoît Delhomme

  • Bad Boys: Mindent vagy többet

    Színes akciófilm, bűnügyi, vígjáték, 110 perc, 2024

    Rendező: Adil El Arbi, Bilall Fallah

  • A figyelők

    fantasy, horror, thriller, 101 perc, 2024

    Rendező: Ishana Shyamalan

  • Agymanók 2.

    Színes animációs film, családi, kalandfilm, vígjáték, 100 perc, 2024

    Rendező: Kelsey Mann