Gaspar Noé legújabb, nagy port kavart filmjével, a Szerelem (Love) magyarországi premierjével zárult a 12. Jameson Cinefest. Akárcsak a cannes-i világpremieren, a miskolci vetítéseken is többen elhagyták a termet film közben. A záróvetítésen a rendező is jelen volt.
A közönségtalálkozón azt mondtad, ez egy szentimentális film, Franciaországban tanuló diákokról. Ez a kijelentésed akár viccnek is tűnhet, főleg azok számára, akik csak ismertetőkből, kritikákból ismerik a Szerelmet, mivel sok helyen azt lehetett olvasni, hogy ez egy 3D-pornó. Számítottál arra, hogy ennyire botrányos lesz a a film fogadtatása?
Szerintem az, hogy pornónak bélyegzik meg a filmem buta, anakronisztikus problémákat vet fel. Az végképp meglepett, hogy betiltották Oroszországban, azután, hogy a Visszafordíthatatlannak nagy sikere volt – szerintem az a film sokkal sokkolóbb, mint ez. Egyébként azt figyeltem meg, hogy a férfiak sokkal jobban támadták a filmet, mint a nők. Szerintem ez azért van, mert ott van a képernyőn egy nagyon vonzó fiatal férfi, aki sokszor meztelen és csábító, és a férfiak egyszerűen csak irigyek, vagy féltik a feleségeiket. Pornófilmekben pedig sosem látsz szenvedélyes, gyengéd szexet, nem csókolóznak, nem szeretik egymást a partnerek, én teljesen érzéketlennek látom az ilyen filmekben szereplő embereket, akár mosogathatnának is szex helyett. Lehet, hogy van valami olyan égető a testi szerelemben, ami jobban zavarba hozza az embereket, ha szembesítik vele. Én nagy rajongója voltam az erotikus magazinoknak és az erotikus mozinak amikor tizenéves voltam, és ezeknek a képeknek nagy hatásuk volt erre a filmemre is.
Szóval ezeket a régi képeket, emlékeket próbáltad felidézni, feléleszteni a Szerelemben? Egyfajta nosztalgia-film ez?
Igen, így is mondhatjuk. Azok a filmek, mint például az Emmanuelle, amelyeket a hetvenes években erotikusnak találtam, mára eltűntek. Ma már a Playboy sem annyira népszerű, mint régebb volt. Számomra nagyon fontosak voltak azok a képek, amelyek a női test szépségét hangsúlyozták, és ezt most nemcsak az új filmemre értem, hanem nagy szerepük volt a személyes fejlődésemben is. Annak ellenére, hogy a Szerelem nem egy erotikus film, remélem, hogy a szereplők szépsége álmodozásra készteti a nézőket. Hogy felébresztik bennük az érzékiséget. Én úgy látom, hogy ezek a képek nem fizikailag, hanem mentálisan hoznak izgalomba.
A két női főszerepet amatőrökre bíztad, Aomi Muyockra és Klara Kristinre. Miért?
Mert igazi emberekkel szeretek forgatni. Sem Aomi, a női főszereplő, sem Karl, a férfi főszereplő nem számított arra, hogy felkérjem őket a szerepelni a filmemben. Aomi először nem is akarta elvállalni a szerepet, aztán amikor meglátta Karlt, azt mondta, talán mégis. Egyébként nagyon örültem hogy elvállalta, mert van egy erőteljes személyes varázsa. Sikerült valami olyasmit belevinnie a filmbe, amit ha profi színész játszik, legtöbbször hiányzik. Mert a színészek játszani akarnak, amatőrök esetében ez másképp van, ők sokkal természetesebbek és nagy adag frissességet hoznak minden egyes alkalommal. Ez általában sokkal jobban megérint engem is és más embereket is. Amikor keverem a profi színészeket és az amatőröket, gyakran előfordul, hogy meg kell kérjem a színészeket, hogy vegyenek vissza a játékból, a hanghordozásból. Elfelejtik, hogy nem színpadon vannak.
Sok az intim jelenet a filmben és a témája is elég személyes. Mennyire építetted be a filmbe a saját tapasztalataid?
Természetesen sok a saját tapasztalat benne és tudok olyan hülye lenni, mint a film főszereplője. De Murphy nem én vagyok, inkább olyan, mintha a fiatalabb testvérem lenne. Ugyanazokat a ruhákat viseli, amiket én, azt a zenét szereti amit én, de mégis inkább az öcsém marad, akivel jól tudok szórakozni.
A zenéről még mesélhetsz. Erik Satie, Pink Floyd, John Carpenter – ismert slágereket, filmzenéket hallunk a filmben.
A kedvenc dalaimat használtam fel, azokat amik öt csillaggal szerepeltek az iTunes-listámon. Sajnos egy Beatles-dal kimaradt, mert nem sikerült megszerezni a jogokat. Van egy dal ezek között, amit kiemelnék, mert szinte bármikor képes vagyok egymás után többször is meghallgatni. A Funkadelic együttes Maggot Brainjéről van szó, ez egy tízperces improvizált gitárszóló a hetvenes évekből, amit akkor lehet hallani a filmben, amikor hármasban szeretkeznek. Szerintem emlékezetes.
