Nem árulunk el nagy titkot: régóta tudjuk, hogy az egyik legfontosabb műsorsáv a reggeli (6-9 óra között), mivel emberek milliói nézik, miközben megkezdik a napjukat. Fogmosás, öltözködés, reggelizés közben általában bekapcsolják a televíziót, hogy tudjanak a hírekről, a legfontosabb dolgokról, illetve rá tudjunk hangolódni a napra. Ha általánosságban szeretnénk tipizálni, jó pozitivista tudósként, akkor rögtön problémákkal találkozhatunk: téma, műsorvezetés, stúdió és sorolhatnám a következő adásig.
A műsorok legfontosabb célja, hogy szórakoztassa és információval lássa el a napját megkezdő egyént, legyen az nő, férfi, diák etc. Ennek következtében a műsorok különböző célcsoportokkal dolgoznak, hiszen a műsor fenntarthatóságát itt is az eladott reklámidő garantálja, a nézőt meg nehéz leültetni, főleg reggel, így más-más stratégiákat választanak megnyerésükre az adók. Az itt következő írásban kísérletet teszünk a műsorok összehasonlítására, amelyek közül mi most a Nap-Kelte, a Reggeli és a Mokka című műsorokat mutatjuk be, mivel jelenleg ez a három legnézettebb reggelente.
Nap-kelte (MTV)
A reggeli műsorokat a televíziós története és nézettségi miatt is, a Nap-keltével kell kezdenünk, amely 15 éve indult útjára még a rendszerváltás idején. Ez esetükben jelentős előnyt jelent, hiszen elég széles körben beágyazódott a nézői rétegekbe jelenlétük. A műsor kiemelt szerepet játszott (és jelenleg is játszik) a társadalmi közbeszéd kialakításában, hiszen az ország történetének egy kiemelt helyzetében volt az egyik legfontosabb helye a nyilvános beszédnek. Ez az évek folyamán kedvező mítoszként rakódott rájuk, hiszen tudták: a legfontosabb dolgokat náluk fogják elmondani, megvitatni, miközben a színvonal folyamatosan hullámzott. Mivel az írásnak nem tárgya minősíteni a műsor politikai közbeszéd formáló hatását, így csak jegyezzük meg, időről-időre felmerülnek aggályok a készítőkkel szemben az ORTT, illetve a nézők között is. A műsor a Magyar Televízió külső céggel készíttetett adása, amelynek nem mindig volt ilyen kiemelt pozíciója az utóbbi években, mivel sok más televíziós csatornán jelentkeztek adásukkal. Ami tény: a reggeli 6-9 óra közötti műsorsávot ez a műsor fölényesen uralja évek óta, de vajon miért?
Elemzésünket kezdjük a koncepciójukkal: hétfőtől péntekig politikai beszélgetésekkel jelentkeznek minden nap más műsorvezetővel, egyfelől igyekeznek az előző nap legfontosabb eseményeiről interjúkat készíteni és vitákat kialakítani, másfelől az aznapi beszédtémákat is próbálják meghatározni. Valószínűleg ez a kettős szerep az, ami miatt kiemelkedik a versenytársak közül. A hetvenes évek óta kutatják a média „témameghatározó” szerepét, amelyekből kiderült, az emberekre nagy hatással van, hogy nem csak a legfontosabb témákat, eseményeket vagy szereplők személyét illetően határozza meg a beszédtémát a média, hanem azt is közvetíti számunkra, a felvetett kérdések milyen szempontból jelentősek számukra.
A három órás adást folyamatosan szakítják meg a különböző híradók: regionális, gazdasági, politikai, sport, valamint az időjárás jelentések. Ezek között a műsorvezetőnek minimum 6-8 perc jut egy emberre, így ez alatt kell feltenniük legfontosabb kérdéseiket, ami természetesen nem mindig sikerülhet. A rövid beszélgetések külön műfajt is teremthetnek, hiszen más feladat a hirtelen „beeső” vendégtől rögtön érdemben kérdezni, mint bemelegíteni az interjúalanyt. A műsorok számomra kérdéses része, mennyire kell a műsorvezető személyiségének teret engedni (gondoljunk csak Havas és Forró beszélgetésire, amely megteremtette az Össztűz címen futó blokkot), mert sokszor csak a kérdező véleményét hallgathatjuk (ld. Aczél Endre). A hétköznapokkal szemben áll a műsorszerkesztést tekintve a hétvége, amely szándékosan nem foglalkozik politikával, vagyis a szombat egy átmeneti állapotot képvisel, amikor vegyesen jelenik meg a politika, a kultúra és a bulvár tematika. Vasárnap a kedélyesen beszélgető Lakat T. Károly beszélget nem-politikus vendégeivel, bár ez nem tudni kinek jó, mivel rendszeresen csak a foci a központi témája. A három órás műsornak különböző blokkjai vannak, amelyek a kezdetektől fogva kísérik a Nap-Keltét, így egy állandó néző már az alcímből meg tudja mondani, milyen fajsúlyú téma következik. A Kinn, padon a műsor múltjára hivatott emlékeztetni, mikor még egy parkból jelentkeztek, és címében rájátszik a kínpad szóra. E mellett fontos szerepet játszik a Kereszttűzben, ahol hárman kérdezik a vendéget, míg a Szauna két ellentétes véleményű ember érveit ütközteti.
Ebből a szempontból különösen fontos, hogy a Nap-kelte stábját többször kritizálták már élesen (Magyar Nemzet, Magyar Narancs, Élet és Irodalom) többek között az interjúk és a műsorszerkesztés miatt, mivel jól látható kiemelt jelentőségük a hazai médiapiacon, amivel viszont sokszor nem tudnak mit kezdeni. Valószínűleg az újságírás egyik legnehezebb műfaját űzik a Nap-kelte műsorvezetői, hiszen sokszor csak az adás előtt tudják meg, kivel kell leülniük beszélgetni. Mivel e cikk nem kívánja külön értékelni a műsorvezetőket, ezért egy játékra hívom a kedves olvasót, gondolja végig, hogy a mai médiapalettáról kik fordultak meg műsorvezetőként a 15 év alatt hosszabb ideig a Nap-kelte Angol utcai stúdiójában? Segítek: Bárdos András, Nika György, Szilágyi János, Havas Henrik, Friderikusz Sándor, Vitray Tamás és ezt sorolhatnám sokáig. Természetesen nem állítom azt, hogy mindegyikük elnyeri a néző tetszését, csak fontos látni, a műsorvezetők közül szinte mindegyik ma is fontos szerepet tölt be a magyar médiavilágban.
Reggeli (RTL Klub)
A teljesen politikai témájú Nap-keltével próbál meg versenyre kelni az apolitikus, Reggeli, amely már fülbemászó szignáljával meghatározza magát, mint a vidámság, szórakozás, önfeledtség, vagyis a mosolygós ébredés műsora. A viszonylag nagy stúdió a Campona bevásárlóközpontban kap helyet, élénk színek (kék, sárga dominál), virágok, divatos fotelek jellemzik: mintha az IKEA katalógus nyári, színes katalógusát látnánk, amelyben a műsorvezetők csak a valóság hiteles másolása miatt kellenek, díszletnek. A hatalmas nyitott tér három részre tagolt (egy lakás mintájára: konyha, ebédlőasztal, nappali), amelyek között a két műsorvezető rohangál minden egyes beszélgetés-blokk között. A beszélgetéseket meg-megszakítják zenés (playback) betétek: így válhatott az egyik legfontosabb „színpaddá” az országban a műsor helyszíne, hiszen a popzene célközönsége inkább nézi ezt, mint esetleg egy vitát a költségvetésről. A beszélgetésekről nehéz beszélni, hiszen egy szoros forgatókönyv szerint dolgoznak a műsorvezetők (egy okos ember szerint a posztmodern mindent idézőjelbe tesz, hát most ezt kellene), akik feltűnően sokat pillantanak lapjaikba (kérdések vannak rajta?), miközben széles mosolyokkal próbálják érdekessé tenni néhány percben az aktuális hírességet, aki a Reggeliben haknizik.
Az RTL Klub „szórakoztatás” fogalmát érdemes lenne egyszer egy hosszabb tanulmányban megvizsgálni, a reggeli műsorukra vetítve: az infotainment kontextusában mozogva próbálnak mindent megadni a nézőnek, sztárokat, híreket, közérdekű információkat. Egy kereskedelmi televíziónál nem egy műsorról beszélünk, hanem műsorok hálózatáról, amelyek folyamatosan erősítik, támogatják egymást, építik a csatorna arculatát (ld. Barátok közt szereplői minden műsorban megjelennek), így a Reggelinek is van egy erősen promóciós, marketing hangulata. A leginkább szembetűnő különbség a közszolgálati televízió reggeli műsorához képest a kameramozgás: gyors vágások, mozgó kamerák (min. 4), amelyek koncepciója, létrehozni egy fiatalos, videoklip-szerű világot. Ez így együtt sok, élénk színek, hirtelen elsuhanó kamerák, folyamatosan szóló zene: ha erre nem ébredünk fel, akkor semmire.
Mokka (Tv2)
A három nagy televízió folyamatos reggeli versenyében a Tv2 nem nagyon találta eddig arculatát, hiszen a konkurencia elég gyorsan kialakította a maga műsorát, így neki nem maradt más, mint másolni vagy újat kitalálni. A Tv2 reggeli műsorát illetően a legnagyobb probléma mindig az volt, hogy nem voltak képesek meghatározni saját identitásukat egy ilyen műsorban. Próbálkoztak idióta-szórakoztató műsorral (ex-Barátok közt), és komolyabb hangvételű infromációs műsorral (Jó reggelt, Magyarország), de a nézettségi versenyben egyik sem jelentett markáns változást. Bár azt meg kell jegyeznünk, a Tv2-nek rendkívül felkészült emberei vannak, akik már bizonyítottak a Jó estét, Magyarország!-ban vagy a Naplóban. A legújabb próbálkozásuk a Mokka, amelyet hétköznap reggelente Havas Henrik és Liptay Claudia, majd Gyárfás Dóra vezet. A koncepció érthető: két heves személyiség, az egyik legalább saját bevallása szerint okos és a legjobb a szakmájában, a másik bohókás, vicces, egyszerű. A komolyabb beszélgetéseket HH vezeti, míg a bulvár és könnyű témákban LC kérdez, kettősük együtt pedig a szerkesztők elképzelései szerint vicces helyzeteket képes létrehozni megjegyzéseikkel, beszólásaikkal. E koncepcióban változást hozott Gyárfás Dóra megjelenése, aki több más médiumból is ismerős lehet a nézőnek kedves hangjával.
A műsor sokszor ügyesen, néha kínosan lavírozik a nézői elvárások között, mondhatni patika-mérlegen mérik a bulvár-politika egyensúlyt. Ezzel talán nem is lenne probléma, de itt ütközik ki leginkább a Nap-kelte esetében felvetett probléma: a műsorvezető személyisége. HH a médiacirkusz része, az utóbbi években inkább a Neve volt fontosabb, mint a szakmai tudása, hiszen tud kérdezni, csak hát. És el is hiszi magáról, hogy elég, ha agresszívan feltesz néhány kérdést, a kamerának grimaszolva meghallgatja a választ, majd elmondja a saját véleményét. Sajnos, nem elés, mert ez nem a Heti Hetes, így méltatlan volt az is, amit Gyurcsány Ferenccel csinált interjú címén (érdemes lenne beülnie a saját órájára, hátha tanul valamit). Ez természetesen pusztán szakmai kérdés, nem politikai. Ezért a legnagyobb baja a Mokkának, hogy egy személy köré van felépítve, és ez a mítosz tölti ki a stúdió légkörét, ezt lehet szeretni vagy nem.
