Kockázatos vállalkozás egy évtized filmterméséről pár hónap távlatából végérvényes kijelentéseket tenni. Másrészt viszont igaz, hogy már ennyi idő is elegendő ahhoz, hogy a jellegzetes vonásokat kiemeljük, és megpróbáljunk általánosítani.
Átfogó munkák az elmúlt évtized új magyar filmterméséről nem születtek még. A 90-es évek magyar játékfilmjeiről, filmművészetéről Berkes Ildikó és Nemes Károly, vagy Györffy Miklós írt átfogóbb jellegű munkát, de nem vállalkoztak még a kétezres évek összegzésére. Gorácz Anikó román újhullámról szóló könyvéhez hasonló bevezető jellegű ismertetések sem készültek az új magyar filmről (román nyelven Mihai Fulger interjúkötetét is kiemelném, mely szintén a román új hullámról szól, „Noul val” în cinematografia românească címmel 2006-ban jelent meg). Ezt a hiányt pótolják a (filmes) folyóiratok tematikus számai, mint például a Korunk 2008-as februári száma (melyben egyaránt szó van az új román és magyar filmekről), az Apertúra 2009-es nyári száma (melyben négy tanulmány a kortárs magyar filmekről szól), a Filmtettben megjelent cikksorozat a kelet-európai újhullámokról, vagy a Metropolis 2010-es száma a magyar műfaji filmről.
Emiatt tartom fontos munkának a Magyar Filmunió 2011-ben megjelentetett angol nyelvű kiadványát, mely az új évezred első évtizedének díjnyertes magyar filmjeiről, és ezek külföldi recepciójáról szól. A könyv a teljesség igényével készült, nemcsak a Magyar Filmszemle díjait, hanem az egyes filmek külföldi filmfesztiválon szerzett kitüntetéseit is megemlíti, és a neves fesztiválok mellett (Berlin, Cannes) helyet kapnak a kevésbé ismertek is (pl. Ghenti Filmfesztivál, Valladolidi Nemzetközi Filmfesztivál).
A kiadvány előszava a magyar filmkészítés egy új generációjáról beszél, emiatt is célja az, hogy összegezze az új generáció érdemeit, körvonalazza azokat a trendeket, melyek az utóbbi évtizedben jelentek meg a magyar filmművészetben. A könyv tehát jóval több, mint filmlisták gyűjteménye. Hangot kapnak benne azok a filmkritikusok is, akik filmfesztiválok zsűritagjai közt voltak. A legtöbben minden kétséget kizáróan úgy gondolják, hogy a 2000-es években megújult a magyar film. Úgy tűnik, hogy nemcsak Magyarországon, hanem Romániában is létrejött egy olyan filmes generáció, mely a hagyományoktól elszakadva új formanyelvet teremtett a filmművészetben. Mihai Chirilov a TIFF kapcsán mondja, hogy szerencsés egybeesés a fesztivál megjelenése, valamint a román és magyar filmművészet „feltámadásának” egyidejűsége.
A fesztiválsikerek bemutatásán kívül a könyv azokat a külföldi rendezvényeket is megnevezi, melyeken a kortárs magyar filmnek fontos szerep jutott. Ilyen volt például a New York-i Lincoln Centerben szervezett New Films from Hungary című rendezvény (2010), Beijingben a Hungarian Cultural Season (2007) vagy a versailles-i Panorama of Hungarian Films, Cult Season in France (2001).
Tehát ha valaki arra kíváncsi, hogy melyik új magyar film nyerte el leginkább a nemzetközi nézőközönség tetszését, vagy egyszerűen a fesztiválok díjazásai alapján szeretné kiválasztani a megnézendő filmet, a Magyar Filmunió kiadványát jó szívvel ajánlom neki. Igaz: jobb, ha tud angolul.
Csaba Zoltán Papp – Zsófia Buglya (ed.): A Bright Decade. Hungarian Cinema Abroad 2001–2010. Magyar Filmunió, Budapest, 2011.