Könyv az „elsüllyedt évtizedről” – Gelencsér Gábor: A Titanic zenekara. Stílusok és irányzatok a hetvenes évek magyar filmművészetében. Könyv az „elsüllyedt évtizedről” – Gelencsér Gábor: A Titanic zenekara. Stílusok és irányzatok a hetvenes évek magyar filmművészetében.

Könyv az „elsüllyedt évtizedről”

Gelencsér Gábor: A Titanic zenekara. Stílusok és irányzatok a hetvenes évek magyar filmművészetében.

A szerkesztők méltán nevezik a hetvenes évek magyar filmművészetét „elsüllyedt évtizednek”, hiszen a korszak kimerítő feldolgozása Gelencsér Gábor művének megjelenéséig valóban váratott magára. A frissen publikált kötet így több szempontból is joggal nevezhető „szenzációnak”: egyrészt az említett hiány pótlása, másrészt az elemzések megformálása is okot adhat a film iránt érdeklődők lelkesedésére. A magyar filmtörténet-írásban ugyanis rendkívül ritka „jelenség” a formatörténeti szempont alkalmazása; de sajnos nem találkozunk túl gyakran ilyen alapos, körültekintő, azonban nemcsak az adatmennyiség felhalmozásában, hanem gondolatiságában is lenyűgözően gazdag írással sem.

A kötet „minősége” már a felületes szemlélő számára is megmutatkozik: egyrészt a szerkesztésben (amely Zalán Vince munkáját is dicséri), az irodalomjegyzéken kívül film- és névmutatót is tartalmazó függelék pedig igen nagy kincs: ezt valószínűleg tudja mindenki, aki magyar filmtörténeti munkákat forgatott már a kezében. A fejezetcímek nemcsak tartalmilag utalnak az írásokra, hanem olyan nyelvi leleményességgel íródtak, hogy valóban felkeltik az érdeklődést, ugyanakkor híven tükrözik a szerző kifinomult stílusát, amelyről a szöveg olvasása közben folyamatosan meggyőződhetünk.

Mindazáltal a könyv bevezetője kissé riasztónak hat. Ez nyilvánvalóan a kitűzött feladat komolyságának és a megoldás mélységének a következménye, hiszen itt a szerző megindokolja a választott megközelítési módot, kijelöli a korszak határait , röviden ismerteti a kötetben tárgyalásra kerülő filmformákat, stílusokat és a kor intézményes, kultúrpolitikai hátterét. Ezzel mintegy sűrítve az elemzések tárgyát, a könyvnek egyfajta esszenciáját adja, amelyet ebben a formában igen nehéz „emészteni”.

Ugyanakkor a bevezető szerkesztése előrevetíti a kötet struktúráját, hiszen a rendkívül összetett korszak részeit nem egy egyszerű kronológia mentén sorba rakva, nem is a különböző alkotói életművekre lebontva tárgyalja, hanem adott stílusok, formanyelvi megoldások megjelenése szerint. Ez egyrészt módot ad eddig ismeretlen kapcsolatok feltárására, hangsúlyok kijelölésére és a korszaknak a magyar és a külföldi filmtörténetében való elhelyezésére egyaránt. A „körkörös ” szerkesztéssel ugyanaz a film, alkotó többször előbukkan, amivel lehetővé válik az adott elem újfajta értelmezése, a dolog egy másik metszetének bemutatása és legfőképp a háttérhez, környezethez való viszonyainak a kimutatása. (A szerző megközelítésmódját akár a Bódy Gábor által leírt szeriális szerkesztési módhoz is hasonlíthatnánk; a szemléletes „flipper-példához”, amelyben a „szeriális telítettség” pillanatában „minden lámpa ég”).

A szerző minden általa fontosnak vélt stílust bőséges filmpéldán keresztül elemez, utalva az adott alkotó egész életművére és hivatkozva korabeli elemzésekre. A legalaposabb kutatómunka eredménye talán a parabolikus formát bemutató fejezet, amelyben a poétikai fogalmak hosszú oldalakon át történő tisztázása, használatuk ellentmondásosságának feltárása után tér csak rá a parabolikus, allegorikus, szimbolikus ábrázolásmódok ismertetésére, a bennük rejlő hasonlóságok és sokszor árnyalatnyi különbözőségek kimutatására. (És mivel a magyar filmtörténetben mindig is fontos szerepet játszó politikai, ideológiai háttérről is pontos képet kapunk, a könyv kultúrtörténeti szempontból is értékes gondolatokat tartalmaz.)

A legeredetibb fejezet pedig véleményem szerint a legutolsó, ebben elemzi a szerző a korszak kulcsfontosságú műveit: Bódy Gábor Amerikai anzixát, Erdély Miklós Verzióját és Jeles András A kis Valentino c. művét. Ezeken keresztül pedig olyan, a film lényegét érintő filozófikus mélységek feltárására vállalkozik, amelyek nemcsak a magyar, hanem a világ filmművészetében is minduntalan felszínre kerülő, film és valóság viszonya körül kulmináló kérdéseket nyitnak meg. Kár, hogy a szélesebb, nemzetközi nyilvánosságnak a nyelvi és kulturális korlátok (hiszen a tárgyalt filmanyag legnagyobb része külföldön ismeretlen) szabnak határokat.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller