Megalakult az új Oscar-nevező bizottság

2026. augusztus 13. – írta a szerk.

Minden ország egy, tavaly október 1-je és idén szeptember 30-a között elkészült filmet nevezhet a legjobb nemzetközi film kategóriában. Az amerikai filmakadémia szabályzata szerint csak olyan filmet lehet indítani a versenyben, amelyet legalább hét egymást követő napon át játszottak az adott országban kereskedelmi moziforgalmazásban.

Nézd újra A feleségem történetét Gelencsér Gábor kommentárjával!

2024. február 22. – írta a szerk.

Újabb kurzusokkal bővült a Cinego Campus.

Online filmlexikont indított az MMA

2020. január 15. – írta a szerk.

Magyar filmek a kezdetektől napjainkig címmel online filmlexikont indított a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI). A szerkesztőbizottság elnöke Gelencsér Gábor.

Párhuzamos találkozások – Gelencsér Gábor: Váratlan perspektívák. Jeles András filmjei

2017. július 13. – írta Gregus Zoltán

Gelencsér Gábor legújabb kötete Jeles András eddigi filmes munkásságának monografikus igényű bemutatását és értelmezését tartalmazza.

Holnapután kezdődik a 15. Faludi amatőrfilmszemle Budapesten

2011. november 8. – írta a szerk.

November 10–12. között szervezik meg a Remény – 15. Faludi Nemzetközi Amatőrfilmszemlét és Fotópályázatot a magyar fővárosban. A rendezvénynek a hagyományokhoz híven az Uránia Nemzeti Filmszínház ad otthont. 

„Jól fogok aludni” – Gelencsér Gábor a filmszemle tévéfilmjeiről

2009. február 5. – írta Ligosztájeva Annamária

Idén új szekcióval bővült a filmszemle versenyprogramja. Korábban a televíziós alkotások külön mustrán szerepelhettek, néhány éves szünet után azonban most a szemlén találtak újból fórumra. Ennek apropójából Gelencsér Gáborral, a szekció zsűrielnökével beszélgettünk.

A tévé és én

2005. március 15. – írta Buzogány Klára, Zágoni Balázs, Margitházi Beja, Visky András, Pethő Ágnes, Gelencsér Gábor, Péterffy András, Florin Mihăilescu

Arra gondoltunk, ha már megszülethet ez a jubileumi lapszám, gyűljünk össze legalább itt, a lap hasábjain, szerkesztőbizottsági tagok és szerkesztők, akik egyébként egymástól 500-1000 kilométerre élünk és dolgozunk. Mindenkitől azt kértük, hogy írjon néhány sort a fenti cím alá: A tévé és én. A felhívásra a legváltozatosabb eredmények születtek. Íme, hogy látja a tévé és önmaga viszonyát egy filmrendező, egy operatőr, egy filmesztéta, egy filmelméletíró, valamint egy író-dramaturg. A sor végén pedig mi, a lap szerkesztői.

Könyv az „elsüllyedt évtizedről” – Gelencsér Gábor: A Titanic zenekara. Stílusok és irányzatok a hetvenes évek magyar filmművészetében.

2003. június 15. – írta Pócsik Andrea

A szerkesztők méltán nevezik a hetvenes évek magyar filmművészetét „elsüllyedt évtizednek”, hiszen a korszak kimerítő feldolgozása Gelencsér Gábor művének megjelenéséig valóban váratott magára. A frissen publikált kötet így több szempontból is joggal nevezhető „szenzációnak”: egyrészt az említett hiány pótlása, másrészt az elemzések megformálása is okot adhat a film iránt érdeklődők lelkesedésére. A magyar filmtörténet-írásban ugyanis rendkívül ritka „jelenség” a formatörténeti szempont alkalmazása; de sajnos nem találkozunk túl gyakran ilyen alapos, körültekintő, azonban nemcsak az adatmennyiség felhalmozásában, hanem gondolatiságában is lenyűgözően gazdag írással sem.

Filmek – némaság és ideológia között – II. Nemzetközi Ökumenikus Filmszemle, Budapest

2000. november 15. – írta Szűcs Terézia

Elénk tudja-e tárni a „vallásos film" az emberi sors törékeny egyediségét, a mozgóképes narráció sajátos eszközeivel a befogadó számára cselekménnyé, történéssé, megvalósulássá tudja-e tenni a szentségélményt? Miféle poétika az, ami a vászonra hozza a láthatatlant? A Fórum Film szervezésében Budapesten zajló Nemzetközi Ökumenikus Filmszemle egy olyan művészi terület szemlézését vállalja fel, mely nyitott a nem-látható és nem-hallható felé.

Az olvasó mind csalódik végül – Adoptációk. Film és irodalom egymásra hatása.

2000. október 15. – írta György Andrea

Kétségkívül elriadna az olvasó, ha az Adoptációk című tanulmánykötet többnyire fiatal filmkritikus és irodalmár szerzői túlzott magabiztossággal nyúlnának az irodalmi és filmes nyelv kölcsönhatásának izgalmas kérdéséhez. (Az olvasó kicsit fél azoktól, akik jól tudják a válaszokat).