1984-ben keserédes vígjáték tarolt az Oscar-gálán. A tévés veterán James L. Brooks – aki ekkor már egy sereg Emmy-díjjal büszkélkedhetett tévésorozataiért – először próbált szerencsét a mozivásznakon, és nem is fogott mellé: a Becéző szavak meghozta neki az akadémia legjobb filmrendezőnek járó szobrocskáját, mellé 4 másik Oscart és 6 jelölést, továbbá 4 Golden Globe-díjat, 2 -jelölést, és a díjözön egyre csak folytatódott.

A forgatókönyv alapjául a Pulitzer-díjas Larry McMurtry azonos című regénye szolgált. (Ő a Brokeback Mountain Oscar-díjas forgatókönyvének egyik szerzője.) A középpontban egy megözvegyült anya, Aurora Greenway (Shirley MacLaine)  és lánya, Emma Horton (Debra Winger) három évtizedet felölelő kapcsolata áll. Sűrített családregény pereg le a szemünk előtt 132 percben. Aurora túlságosan is aggódó anya, katonásan komolyan veszi a gyereknevelést, mellesleg kissé excentrikus és önfejű ízig-vérig nő.

Emma lassacskán kinő a keze közül, mindenben anyja ellentéte lesz, lázadó tinédzserkora után férjhez megy egy tanárhoz (Jeff Daniels), aztán jönnek a gyerekek, három is egymás után. Pocak, fáradtság, éjszakázások, gyerekbetegségek, koszos pelenkák, aztán mindez elölről, nulla szabadidő, fuccs a karriernek, társadalmi kapcsolatoknak: a laza, életrevaló, vidám lány lassacskán felnő és megtörik. Évek múlva kiderül, hogy férje mellett hiába kereste a boldogságot, hiszen az csalja és a szemébe hazudik, de ő maga is megcsalja a férjét. Csak anyjához fűzi erős, stabil kötelék, telefonos pletykálkodásokkal, őszinte beszélgetésekkel tűzdelve, mintha csak hasonló sorsú barátnők vagy testvérek lennének.

A film párhuzamos életek (olykor nagyon sitcomízű) tragikomédiája: Emma szeszélyes anyja szintén a boldogságot kutatja, bár rigolyái miatt sokkal nehezebben oldódik fel a kalandban, amit új szomszédja, az öregedő playboy űrhajós (Jack Nicholson) képvisel. Ez a kései szerelemről szóló mellékszál sokszor izgalmasabb és humorosabb lesz, mint a központi.

A Becéző szavak nagyjából a felénél kettétörik, ahogy Emma élete is, amikor megtudja, hogy haldoklik. A műfaj melodrámába hajlik.

Bár vannak remek pillanatok a Becéző szavakban – főképp Shirley MacLaine-nek és Jack Nicholsonnak köszönhetően –, a Becéző szavak igazán mélyen nem érint meg. Talán ugyanaz az erőssége, ami a gyengéje is: a történet hétköznapisága a banalitást súrolja, épp ezért ismerősségével nem tud teljesen magába szippantani. Az azonban biztos, hogy hihetetlenül ügyesen egyensúlyoz a vígjáték és a dráma műfaji határán, s ez főképp a színészek természetességének, játékuk eredetiségének köszönhető.

MacLaine és Nicholson már önmagában is nagy szerencséje a filmnek. Pedig Nicholson sokadik opció volt az űrhajós szerepére: azt eredetileg Burt Reynoldsnak szánták, aki viszont mást (Tollas futam / Stroker Ace) forgatott ugyanabban az időben. James Garner volt a B-terv, de ő másképp értelmezte a szerepét, mint rendezője, így mennie kellett. Harrison Ford azért utasította el a szerepet, mert igen nagynak érezte a korkülönbséget maga és filmbeli szomszédasszonya között, így végül egy igazi nagyágyú, Nicholson lett a szerencsés Breedlove. (Micsoda beszédes név, igazán jó választás volt: huncut iróniával jellemzi viselőjét.)

További érdekesség, hogy Aurora szerepéért Jennifer Jones, majd Louise Fletcher versengett, Emmává pedig Sissy Spacek csapott volna fel, ha sikerül megegyeznie a producerekkel. Debra Winger pedig szintén telitalálat volt: hitelesen és érzékenyen játssza a talpraesett kamaszlányt, a társadalmi kapcsolataiban és szerepei között hányódó fiatalasszonyt, majd a büszkén küzdő nagybeteget is.

Bájos és vicces pillanatokat eredményez Danny DeVito felbukkanása is az apró termetű, de annál rózsaszínebb reményeket tápláló, fakó eleganciájú, régimódi és esélytelen hódoló szerepében, John Lithgow pedig élete legselymesebb lelkű szerepét alakítja, ha nem is túl meggyőzően.

Akármi is volt sikerének titka, nem lehetett megismételni: bő egy évtizeddel később, 1996-ban bemutatták a Becéző szavak folytatását, Esthajnalcsillag (The Evening Star) címmel, amelyet Robert Harling rendezett, és amelyben ismét felbukkant Shirley MacLaine Aurora szerepében, és Jack Nicholson Garrett Breedlove-ként. A Becéző szavakat a kritikusok többsége tapsviharral fogadta, az Esthajnalcsillagot viszont kifütyölték, a közönség pedig ezúttal mélységesen egyetértett velük: az első film egy hónapig uralta az amerikai box office első helyét, és közel 108,5 millió dollárt kasszírozott csak az Egyesült Államokban, folytatásának viszont a 13 milliót sem sikerült elérnie. A Becéző szavak központi motívuma, a párkapcsolataiban bukdácsoló anya és lánya barátnői kapcsolata azonban újjászületett a tévéképernyőkön 2000-ben, és 7 évadot ért meg Szívek szállodája (The Gilmore Girls, r. Amy Sherman) címmel.