Például a filmfesztivál reklámszpotja. Vagy a kezdő- és zárógálán véghezvitt tisztelgés a mindenkori politikai elit előtt. És még sorolhatnánk. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem volt érdemes október 12. és 21. között beülni a kolozsvári művészmozik vígjáték-kínálatára egy-egy borongós délutánon. A Comedy Cluj ugyanis nem csupán a kincses város második legnagyobb filmfesztiváljává nőtte ki magát, de ambíciói közé tartozik a nemzetközi elismertség is. És ebben láthatólag nem ismer tréfát.
Negyedik alkalommal rendezték meg Kolozsváron a vígjátékfilmek fesztiválját, amelynek keretén belül az utóbbi két-három év filmterméséből a megérdemeltnél kevesebb publicitást kapott, de értékes műnek ítélt, tengeren innen és túli darabok közül válogathatott a nagyérdemű. A 130 filmből mindenkinek akadt a számára fontos szempontok alapján kedvenc, a bemutatott művek ugyanis nagyban különböztek egymástól stílus, költségvetés, történet és rekeszizom-megterhelés szerint.
Gasztronómia, a vidék és a titokzatos amerikai
A versenyre kiválogatott filmeknek, úgy tűnik, az a közös nevezője, hogy mindig könnyebb olyasmin nevetni, ami valamilyen szinten távoli: legyen az a 19. század ipari forradalomtól és a szüfrazsettek szocialista kiáltványaitól hangos optimizmusa, vagy a tragikomikus jelen legalább földrajzi messzeséggel kecsegtető perspektívája. A felszállópálya (The Runway)és az UFO a szemében (UFO in Her Eyes) egyaránt egy elmaradt vidéki falu történetét dolgozza fel, amelynek unalmas csendjét egy-egy furcsa (észak- és dél-amerikai) idegen bolygatja fel. A két film élvezhetőségét nagyban meghatározza, hogy az első egy apafigurát hiányoló kisfiú szemszöge köré szerveződik, míg a második egy (nem teljesen egyértelmű) társadalmi szatíra a mai Kínai Népköztársaság primitív emberi viszonyairól.
Időutazásra invitál a Hisztéria (Hysteria) című film, mely a viktoriánus Anglia prűd légköréből egy prohigiéniás fiatal doktor és egy szegényházat működtető feminista nő – Maggie Gyllenhaal kiváló alakításában – bimbózó szerelmi kapcsolata mellett az első vibrátor létrejöttét is elmeséli. A film a nemi kapcsolatok explicitebb megjelenítéséhez hozzászokott mai közönségből is képes fintorgást kiváltani, amikor a nagymamakorú arisztokrata hölgyek orvosok által felírt és véghezvitt kielégítését taglalja. A kortárs Egyesült Királyság és kortárs angol humor lesz a főszereplője a következő filmnek, ahonnan megtudhatjuk,hogy honnan ered az idei Comedy Cluj reklámszpotjának ötlete is. Az utazás (The Trip) című remek angol kamarakomédia egyik főszereplője ugyanis híres színészek utánzásával szórakoztatja és fárasztja barátját, amíg gasztronómiai utazást tesznek a ködös angolhon északi tájain.
A rendszer, a hatalom és a kisember
A fesztivál az idén két ország vígjátéktermését emelte ki: Izraelét és Magyarországét. Talán túlzás volt egész szekciót dedikálni nekik, ugyanis a héber filmekből kettő, míg magyarból három került bemutatásra, de mindenképp értékeljük a politikai korrektséget. Az elsőrendezős Ma este (2 Night) két fiatal estétől reggelig végbemenő kapcsolatát meséli el Tel Avivban – de főleg a kocsiban – , akik kénytelenek megelégedni a beszélgetéssel mint megismerési móddal, mivel az egyéjszakásnak induló viszonyuk üres parkoló hiányában nem tud beteljesedni.
A Fókusz Magyarország szekció szintén a kallódó egyén viszontagságait ecseteli, aki – az itt már konkrétabb értelembe vett – rendszer kereteibe zártan próbál meg életének értelmet adni. Az 1997-es Csinibaba videoklipesre vágott musical-számokkal parodizálja a keserédes nosztalgiát, ami sokakat fűz a rendszerváltás előtti időkhöz. A Dunán inneni Édes élet a Kádár-korszakban született, helyüket nem találó fiatalokról szól, akik számára egy külföldi utazás azt jelentené, hogy végre történik valami – de persze nem fog. Ugyanerre a korszakra emlékszik vissza a még humorosabb, és ezzel arányosan még maróbb iróniával megírt kultuszfilm, A tanú, amelyet megjelenése után ugyan betiltottak, de azóta minden egyes kifejezése szállóigévé vált. S hogy a nemzetközi helyzet még ma is egyre fokozódik, azt A zöld sárkány gyermekei is illusztrálja, ahol kiderül, hogy nem csupán a kommunizmus állt az egyén boldogulásának útjában, hanem mindenfajta hatalom, amely saját szabályait próbálja ráerőltetni a kiszolgáltatott kisemberre.
A vámpír, a kannibál és a nagykáté
„– De honnan tudtad, hogy vámpír volt?
– Aki olyan rég óta menedzser, mint én, az felismeri a jeleit.”
Így kezdődik a Vámpír Rt. (Netherbeast Incorporated) című fehérgalléros horror-komédia, amely Drakula leszármazottait egy legkevésbé sem romantikus, modern irodai környezetbe helyezi. A sikoly és a kacaj hasonlóságát bizonyítva az idei válogatás egy Fantasy/Horror szekciót is bevezetett, amelyben akadt városi tinédzserek versus falusi parasztok konfrontációja (Tucker and Dale vs Evil), alvajáró kannibál művészeti hallgató (The Sleepwalking Cannibal) és egy túlságosan is evilági pap, aki vadvízi evezés közben, de sajnos mise közben sem mindig a Bibliát idézi legszívesebben (The Catechism Cataclysm). Hogy a fantasy műfaj se legyen elhanyagolva, a fesztivál idén több animációt is bemutatott.
A Panoráma részlegbe a Comedy Cluj már hagyományosan tömöríti azokat a filmeket, amelyek (a szekció neve alapján) egy tágabb perspektívájú rálátást biztosítanak a mai életvitelünkre – vagy csupán lehet azoknak a filmeknek az tároló helye, amelyek nem fértek semmi konkrétabb kategóriába. A Fiatal felnőtt (Young Adult) például egy felnőni képtelen, sikeres írónő hazalátogatását meséli el Jason Reitman árnyalt bemutatásában, aki a Köszönjük, hogy rágyújtott és az Egek ura című filmekben már bebizonyította, hogy képes aktuális problémákhoz intelligensen és értően hozzányúlni. A Jones család (The Joneses) pedig a product placement által és érdekében létrejött filmek metaforája is lehetne: a látványosan boldog álcsalád igazából a jóléti társadalom életstílusának és az ehhez kapcsolódó prémium termékeknek az egészalakos reklámja, gyönyörű színekkel és dizájner ruhákban tálalva.
A Comedy Cluj az idén a társművészetek közül talán a legközelebb állót, a színházat is promoválni próbálta videók és képernyők által uralt kulturális környezetünkben. Ennek a keretén belül Marcel Iureş tartott nagy sikerű előadást a (Román) Nemzeti Színházban, míg a szebeni Radu Stanca Társaság az újonnan elindult villamosok kreatív felhasználását mutatta be egy performansz keretén belül, melynek címe nem A vágy, hanem a Popescu villamosa (Un tramvai numit Popescu). A szokásos életműdíj pedig az idén Horaţiu Mălăele munkásságát illeti, akinek a 2008-as Néma lakodalom (Nunta Mută) című filmjére külföldön is felfigyeltek.
Mindezeket összevetve a Comedy Cluj kezdi megtalálni helyét az itthoni filmfesztiválok között, noha a hazai filmek forgalmazását nem sokban segíti, viszont a diák rövidfilmek bemutatására keretet biztosít. Egyértelmű, hogy a TIFF-fel ellentétben a konkrétabb kulturális vagy filmes nevelés nem tartozik céljai közé, de az alternatív szórakoztatás annál inkább. Ami meg, valljuk be, sosem lehet eléggé hangsúlyos.
