Guillaume Canet: Blood Ties / Vérkötelék Guillaume Canet: Blood Ties / Vérkötelék

Vintage Brooklyn

Guillaume Canet: Blood Ties / Vérkötelék

ÉRTÉKELD A FILMET!
Vérkötelék
Guillaume Canet
2013

A Filmtett szerint: 6 10 1

6

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Nagyjából érthető, mi vezérelhette Guillaume Canet-t: fogta egy korai személyes emlékét, átformázta hódolattá egy életérzés iránt, és a valószínűsíthető eredeti csalódását kijavította, mintegy csorbát küszöbölt. Sajnos, közben elfelejtett felnőni a feladathoz, és máshol süllyesztette középszerűvé.

Nem kell nagyon mélyen magamba nézzek ahhoz, hogy tiszteletet és rokonszenvet találjak Canet szándéka iránt, amellyel kettős főhajtásra vállalkozott: egyrészt a csattanót leszámítva jelenetről jelenetre lemásolta a 2008-as francia Riválisokat, amelyben ő játszotta a főszerepet, másrészt a legapróbb részletekig megidézte a 70-es évek gengszter-zsaru-műfajfilmes világát, azt a masszívan szürkével kevert pasztellszínű és visszafogottan elegáns vakmerőséget közvetítő miliőt, amelyben Lumet, Friedkin, Pakula, Eastwood és oly sokan mások öregbítették az amerikai nagyvárosi krimi hírnevét, hogy a San Francisco utcáin, Starsky & Hutch és társai sorozatokat ne is említsem.

Kép a Vérkötelék című filmből

Azonban Canet nem egyensúlyoz kellőképpen, és a látvány tartozékaival vesződik ahelyett, hogy több figyelmet fordítana a történetre. Pár egyéb apróságot leszámítva ugyanis a Vérkötelék ott lazul ki végérvényesen. Mindhiába van tehát egy gyönyörű, mintegy a 70-es évek lámpás tévéiből előszivárgó krimizsáner-hatás, sok nagy nevet felvonultató szereposztás, némi rablásjelenet, klasszikusra koreografált autós üldözés, ha mindezt egy vérszegény és közhelyes történetben tálalja.

Kép a Vérkötelék című filmből

De nem lenne igazságos ennyire egyszerűsíteni, hisz a dolog módfelett ígéretesen indul. A brooklyni nyomozó Frank (Billy Crudup) hétköznapi teendőit végzi, azaz rajtaütésekben és letartóztatásokban vesz részt, majd a börtönből feltételesen szabaduló bátyját, a rabló Christ (Clive Owen) hazaszállítja és frissen műtött apjával (James Caan) beszélget a család fájdalmas múltjáról, mindeközben szerelme fiúját, a rendkívül erőszakos Scarfot (Matthias Schoenaerts belga színész) börtönbe záratja. Tisztességes, ám kissé bátortalan fiú, akinek vállát mindezek a családi, munkahelyi és párkapcsolati problémák alaposan nyomják. Canet a lassan kibontakozó eseménysort szépen fényképezi, a hangulatot képi és zenei szempontból a negyven évvel korábbi New Yorkba ügyesen helyezi el, és lassacskán a fókuszt átállítja a bűnöző bátyra, akit Clive Owen remekül testesít meg. Ez így eddig rendjén is lenne. James Gray és Canet forgatókönyve azonban szinte észrevétlenül elkezd közhelyektől hemzsegni és számos ponton érdektelenségbe fullad, a látványvilág pedig apránként másodlagosságot kap a narratív foghíjak mellett. Megjelenik a prostituáltat domborító Marion Cottillard, akinek játéka tovább fokozza a hiányosságokat. A testvérek rövidesen egymás ellen feszülnek, hisz míg egyik védi a törvényt, a másik öl és rabol, viszont egymás elveszejtésére szeretetből nem törnek. Azonban sem meglepetés, sem csattanó, sem kivételesen bravúros fordulat nem következik be, s egy immár langyos, időben nagyokat ugró és kissé hosszúra nyúló filmnek várjuk a végét. Canet ott is téved, hogy az eredeti francia film egyik-másik erőteljesen buja jelenetét prűd érzelgősséggel forgatja újra, s a végét is úgy igazítja, hogy még véletlenül se rontson a hollywoodi happy endek statisztikáján.

Kép a Vérkötelék című filmből

Igyekeztem nem lerántani annyira a filmet: dicséretet is érdemel, hiszen amíg a film első óráját nézzük, Owen és Crudup játéka, illetve a szögletes autók, a trapéznadrágok, a cigarettafüst hiányában mégis mintha állandó ködben úszó belső terek, a belga színésznek a Bikanyakból ismerős és hideglelősen kegyetlen tekintete rendkívül jól alapoz, elvárásainkat magasan röpteti. A húzós zenesáv is segíthetne rajta, de pusztán csak van, mivel az aláfestenivaló hullámzás elmarad. James Caan pedig mindhiába ikonikus színészóriás, ennyi erővel a gügye mondatokat egy kisebb kaliberű társa is elrebeghette volna. Ezért találom elhibázottnak a második órát, azt a játékidőt, amikor minden alapozás dacára a dolog nemigen emelkedik tovább, és aminek felfelé kéne görbülnie, leragad és mitagadás, csalódást csalódásra halmoz. Amivel gazdagodhattunk volna, arra legyinteni kényszerülünk. Kár érte.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Vérkötelék

Vérkötelék

Színes bűnügyi, filmdráma, thriller, 127 perc, 2013

Rendező:
Szereplők: , , , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

6

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller