Texas felett az ég – B.J. Novak: Vengeance

2022. augusztus 26. – írta Kovács Patrik

Bár néhány – tipikusan elsőfilmekre jellemző – gyermekbetegségét egészen a zárlatig nem képes levetkőzni, a Vengeance mégis unikális élmény.

Nincs többé helyünk a Földön – George Clooney: The Midnight Sky / Az éjféli égbolt

2021. január 4. – írta Gaál Csaba

A színész-rendező az év végén inkább politikai kommentárjai miatt került középpontba a sajtóban, semmint filmes élete miatt. Clooney köztudottan politizál magánemberként, de filmjeiben is szívesen foglalkozik közügyekkel (A hatalom árnyékában). Az éjféli égboltnak látszólag nincs köze a politikához, a film egészét nézve viszont nagyon is van. Ugyanis egyértelműen átjön belőle: az emberiség végleg élhetetlenné tette élőhelyét.

Két part között ott vagyok én – Ivana Mladenović: Ivana cea Groaznică

2020. március 16. – írta Farkas Boglárka Angéla

A Locarnói Filmfesztivál különdíjával hazatérő Ivana cea Groaznică egy játékos mozi, amiben Mladenović szerb szülővárosába tér vissza, hogy elkötelezett dokumentarizmussal látogassa újra mindennapi valóságát.

„Kitaláltam magamnak egy nyelvet” – Beszélgetés Reisz Gáborral a Rossz versek kapcsán

2018. december 29. – írta Soós Tamás

A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlannal egy generáció kultuszfilmjét forgatta le, és a Rossz versekben legalább ennyien magukra fognak ismerni. Reisz Gáborral játékos filmnyelvéről, a személyes hang kereséséről, és az őt ért legfájdalmasabb kritikáról is beszélgettünk.

Dugdosnád a...? – Vlad Zamfirescu: Secretul fericirii

2018. szeptember 18. – írta Szabó Géza

...legjobb barátod feleségét? Vagy a boldogságot? Egyáltalán mi a boldogság – és meg lehet-e, meg szabad-e mutatni? S akkor már fordított előjellel is: adnád-e a saját nődet a legjobb barátodnak? Nem cserébe, hanem csak úgy, barátság-erősítőként. Néha.

Kuss! – John Krasinski: A Quiet Place / Hang nélkül

2018. április 12. – írta Jakab-Benke Nándor

A Hang nélkül az idei év kisköltségvetésű thriller-meglepetése. Viszont a „kisköltségvetésű thriller-meglepetések” zömétől eltérően tényleg jó.

Spanyolvigasz – John Turturro: Fading Gigolo / Bérgavallér

2014. május 6. – írta Jakab-Benke Nándor

A Bérgavallérnak ugyan John Turturro a rendezője, írója és főszereplője is, de legalább annyira a Woody Allen filmje is – sőt. Ne áltassuk magunkat: leginkább a vén nevettető miatt fogja megnézni, aki megnézi.

Vintage Brooklyn – Guillaume Canet: Blood Ties / Vérkötelék

2014. május 5. – írta Ferenczi Szilárd

Nagyjából érthető, mi vezérelhette Guillaume Canet-t: fogta egy korai személyes emlékét, átformázta hódolattá egy életérzés iránt, és a valószínűsíthető eredeti csalódását kijavította, mintegy csorbát küszöbölt. Sajnos, közben elfelejtett felnőni a feladathoz, és máshol süllyesztette középszerűvé.

Zuhanórepülés – Novák Erik: Fekete leves

2014. április 6. – írta Jakab-Benke Nándor

A magyar függetlenfilmeknek legtöbbször az az egyetlen pozitívuma, hogy egyáltalán elkészülhettek. S ha ezenfelül még műfaji is babérokra is törnek, akkor a prognózis még borúsabb. Így van ez a Fekete levessel is.

Az önmagát cirógató Don Juan balladája – Joseph Gordon-Levitt: Don Jon

2013. október 11. – írta Oláh-Badi Levente

Tisztázzunk valamit. Egy film soha nem tükrözi a valóságot. Minden film tartalmilag részigazság, és bár nagyon kísért, hogy végre kijelentsem a Don Jon alapján: íme, ezek vagyunk, ezt a kort éljük, bizony ide fajultunk – enyhén sarkítás lenne, és igen, minden olyan esetben, amikor egy film alapján ítéljük el/meg a mindenséget, elragadtatjuk magunkat. Sokkal lényegesebb most számomra az, hogy mennyire aktuálisnak, hitelesnek, modernnek tűnt a film tartalmilag, annak ellenére, hogy nem sok jóval kecsegtetett.