„Fikció” és „Valóság” határán – Sergiu Nicolaescu-portré 2.

2013. március 22. – írta Szántai János

Tény, hogy Sergiu Nicolaescu több mint 60 filmet rendezett hosszú-hosszú pályája során (egyes források 45 évről beszélnek), több mint 35 filmben pedig színészként is szerepelt. Az az érzésem, kevés olyan rendező van Európában, aki annyit filmezte volna saját magát, mint éppen ő – annak ellenére, hogy nem minden filmnek volt rendezője, amelyben játszott.

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 1. rész: Poongsan, La fée (The Fairy), Dirch (The Comedian), Le tableau

2012. június 2. – írta Papp Attila Zsolt, Nagy Boglárka, Oláh-Badi Levente, Kovács Bea

Távol-keleti futárok, dán komédiások, hajmeresztő küllemű tündérek és egy festmény vázlatnak maradt figurái népesítették be tegnap a kolozsvári mozikat. Igen változatos filmkínálattal rajtolt a TIFF – íme első ízelítőnk.

Bruce vagyok és lódítani akarok – Bruce Campbell: My Name Is Bruce

2009. március 5. – írta Jakab-Benke Nándor

Úgy látszik, divatja van a nem szabványos, önvallomásos, vadul önreflexív „autobiopic” színészfilmeknek. Van Damme őszinteséggel kacérkodó gyónása után most Bruce Campbell mesél saját magáról, saját maga által. De míg az előbbi egy tágabb, emberi kontextusból szemlélte, szemléltette saját magát, Bruce nem is nagyon akar kilépni a saját maga keretéből.

Amikor a tankok betörtek a tündérek földjére – Horaţiu Mălăele: Nunta mută / Néma lakodalom

2008. november 25. – írta Nagy Boglárka

Horaţiu Mălăele neve színházból és filmekből egyaránt ismerős, főképp színészi munkájáért. A Néma lakodalom (Nunta mută) az első játékfilm, amelyben a kamera másik oldalán áll – és nem kevés sikerrel. Érezhető, hogy nem filmesnek készült, de érzékenyen és értelmesen közelíti meg a mesék és a puszta valóság világához egyaránt tartozó történetet.

Mozi az egész világ, és David Lynch benne minden ember – Anthony Hopkins: Slipstream

2008. május 9. – írta Papp Attila Zsolt

Sosem volt világos számora, mi szüksége lehet egy Anthony Hopkinshoz fogható színészóriásnak arra, hogy a rendezőmesterség terén is kipróbálja magát – bár érteni vélem a kihívást. Hopkins ugyan nem most rendezett először filmet, de most nagyon a lovak közé csapott. Ebből kifolyólag ezek a lovak igencsak el is szaladtak vele. A baj csak az, hogy nem egészen tudni, merre.

Élje túl, aki tudja – Sergiu Nicolaescu: Supravieţuitorul / A túlélő

2008. április 16. – írta Horaţiu Damian

Freud szerint mindegyikünkben rejlik egy mazochista. Szeretjük, ha kínoznak kicsit – csak nem ismerjük be. Nos, én bevallom, mazochista vagyok: semmiért sem szalasztanék el egy Sergiu Nicolaescu-premiert. S csak azért nem fetrengek a földön a fájdalomtól, mert közben megszoktam a szenvedést, sőt, lassan élvezem. Tiszta mazochizmus, nem? Hát nem.

Supravieţuieşte cine poate – Sergiu Nicolaescu: Supravieţuitorul

2008. április 16. – írta Horaţiu Damian

Freud spunea că fiecare dintre noi ascunde în sine un masochist. Toţi vrem mai mult sau mai puţin să fim chinuiţi, dar nu toţi o recunoaştem. Eu n-am nici o problemă, din acest punct de vedere: da, sînt masochist, nu ratez nici o premieră a lui Sergiu Nicolaescu. Nu mă zvîrcolesc pe jos de durere pentru că, între timp, m-am obişnuit cu suferinţa, ba chiar a ajuns să-mi placă. Curat masochism, nu-i aşa? Ei, bine, nu.

Az első hóesés előtt... – Robert Redford: Lions for Lambs / Gyávák és hősök

2008. január 24. – írta Hegyi Réka

Soha sem voltam Amerikában. Nem tudom, mi lehet az amerikaiak fejében, lelkében. Azok alapján, amit az átlag-amerikairól hallok, mégis elhiszem: Robert Redford filmje nem jár messze a valóságtól. Igen, hiszik, hogy a rómaiak 21. századi utódai és hiszik, hogy a „barbár” ellenséget azért kell legyőzni, hogy területeiken erődöket építsenek, majd iskolákat és kórházakat. Csak éppen azt nem tudják pontosan megnevezni, ki az amerikai nép ellensége.

A rendező és a színész/nő – Polanski színész-irányítási módszereiről

2004. április 15. – írta Farkas Zita

Egy filmrendező és egy színész kapcsolata valószínűleg olyan, mint egy párkapcsolat. Ahhoz, hogy sikeresen működjön, a feleknek ki kell egészíteniük egymást, legalábbis egy rövid időre, a filmezés idejére. Ha például mind a kettő erős, karakán személyiség, aki általában a saját feje szerint megy, és nem nagyon nézi jó szemmel, ha megmondják neki, mit és hogyan csináljon, kétséges, hogy kapcsolatuk hosszú távú és gyümölcsöző lesz. Ha pedig a másik szélsőséget nézzük, mind a ketten a másik utasításaira várnak, akkor a film elkészítése meglehet, hogy egy kicsit túlontúl el fog húzódni.