Filmes hangjegyek – Dióhéjban a román filmzene történetéről

2016. április 26.

Egy olyan területet leltározunk fel az alábbiakban, amely épp annyira csodálatos, amennyire ismeretlen: a román filmzenéről lesz szó. Egy felfedezetlen kontinensről fogunk beszélni. A térképét olyan megjegyzésekkel telezsúfoljuk tele, mint a hic sunt leones, de győzelmi zászlók és csúcshódítások is lesznek rajta szép számmal. A román filmeket életre keltő zeneművek színvonala gyakran meghaladja a hozzájuk tartozó filmekét, s a tény, hogy a zeneszerzők sokszor modernebbnek bizonyulnak, mint a filmjeik vagy az általuk „kiszolgált” rendezők, nem véletlen, hanem inkább szabályok eredménye.

Ezt láttuk a 12. TIFF-en 6. – 36; Gashi Ggot / Fatal; Die Akte Aluminium / The Age of Aluminium; In-lyu-myeol-mang-bo-go-seo / Doomsday Book

2013. június 6.

A kínálat tradicionálisan színes: alumíniumos dokumentumfilmtől kezdve dél-koreai bosszúdrámáig megint van minden, de nem kell mindent megnézni.

Ezt láttuk a 12. TIFF-en 1. – Nairobi Half Life; Like Someone in Love; My Beautiful Laundrette / Az én szép kis mosodám; Macherovgaltis / Késelő

2013. június 1.

Tegnap délelőtt 10 órakor megkezdődtek a 12. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál vetítései Kolozsváron. Az idén is mindenevő filmtettes csapat igyekszik kiszúrni a legjobb filmeket – cikksorozatunk ajánl és értékel, útbaigazítással szeretne szolgálni a moziba vágyóknak. Minden kritikánkat a film következő vetítése előtt közöljük. Ma egy kenyai ínyencség, egy angol bevándorlódráma, egy görög „késelő” története és a kultrendező Kiarostami legújabb munkája kerül terítékre.

Amikor a hetedik művészet csuklik – A román filmstúdiók története

2012. május 18.

Egy ír filmkritikus a kihasználatlan lehetőségek mozijaként határozta meg a háromlevelű lóhere szigetének filmgyártását. Kijelentését vonatkoztathatjuk a román filmtörténet nagyrészére is, hiszen azt kiesések és termékeny időszakok egyaránt jellemzik. A történelem tükreként a román mozi az állam és társadalom fejlődésének tétova pillanatait is ábrázolja, valamint azokat a gyakori irányváltásokat, amelyekkel a 20. században önmagunkat „kényeztettük”.

A demokrácia őrangyala – Barbet Schroeder: L’avocat de la terreur / A terror ügyvédje

2008. május 27.

Egy több mint kétórás dokumentumfilm, amely majdnem 70 évet fog át a jelenlegi és a múlt századból épp alkalmas arra, hogy elűzze a mai nézőt, aki egy Tarkovszkij-fahrtot sem tud végignézni, nemhogy érdekelje a harmadik vagy negyedik köztársaság története. Egy ismerősöm ugyan bevallotta, hogy a jelenkor történelméből a film révén kapott információözön elriasztotta, mégis érdemes figyelmet szentelnünk ennek a filmnek.

Gardianul democraţiei – Barbet Schroeder: L’avocat de la terreur / Avocatul terorii

2008. május 27.

Se dă un documentar politic de peste două ore, acoperind cam 70 de ani din secolul nostru şi din cel trecut. La Resistance, Klaus Barbie, FLN, atentatul de la Viena, Rote Armee Fraktion, bla bla bla. Suficient ca să-l gonească pe spectatorul zilelor noastre, care nu mai are răbdare nici să privească pînă la sfârşit un traveling de Tarkovski, darmite să se introducă în culisele celei de-a treia sau a patra Republici (franceze sau care s-o nimeri).

Élje túl, aki tudja – Sergiu Nicolaescu: Supravieţuitorul / A túlélő

2008. április 16.

Freud szerint mindegyikünkben rejlik egy mazochista. Szeretjük, ha kínoznak kicsit – csak nem ismerjük be. Nos, én bevallom, mazochista vagyok: semmiért sem szalasztanék el egy Sergiu Nicolaescu-premiert. S csak azért nem fetrengek a földön a fájdalomtól, mert közben megszoktam a szenvedést, sőt, lassan élvezem. Tiszta mazochizmus, nem? Hát nem.

Supravieţuieşte cine poate – Sergiu Nicolaescu: Supravieţuitorul

2008. április 16.

Freud spunea că fiecare dintre noi ascunde în sine un masochist. Toţi vrem mai mult sau mai puţin să fim chinuiţi, dar nu toţi o recunoaştem. Eu n-am nici o problemă, din acest punct de vedere: da, sînt masochist, nu ratez nici o premieră a lui Sergiu Nicolaescu. Nu mă zvîrcolesc pe jos de durere pentru că, între timp, m-am obişnuit cu suferinţa, ba chiar a ajuns să-mi placă. Curat masochism, nu-i aşa? Ei, bine, nu.