Félistenek vagy motyogó idióták? Félistenek vagy motyogó idióták?

Különvélemény

Félistenek vagy motyogó idióták?

Philip K. Dick amerikai sci-fi író egyike a Hollywoodban gyakran megfilmesített szerzőknek: hét olyan film és egy televíziós sorozat készült az írásai alapján, amelyekben teljesen biztosan beazonosítható a Dick-történet. Ám az olyan sci-fikben, mint a Mátrix, A 13. emelet, a Mesterséges Intelligencia vagy a párhuzamos világok filmjeiben, mint a Truman Show vagy a Harcosok klubja is felfedezni vélik PKD hatását, amely egyszerűen összefoglalva: futurisztikus elemek és paranoia.

A megfilmesítésekről

Az első megfilmesített Dick-novella a Do Androids Dream of Electric Sheep? címet viseli, ennek alapján készítette el Ridley Scott 1982-ben a Blade Runnert (Szárnyas fejvadász) –, amely akkor nem volt kasszasiker, ám az 1980-as évek vége felé kétségtelenül kultuszfilmmé avanzsált. A Szárnyas fejvadász forgatásán maga Dick is részt vett (a bemutató előtt három nappal halt meg), és egy interjúban elragadtatva beszélt Ridley Scott és a színészek munkájáról, mint ami igazán életre keltette novellájának figuráit és környezetét. „Látva Rutger Hauert Batty szerepében halálra rémültem, mert pontosan olyan volt, amilyennek Battyt elképzeltem, vagy még olyanabb (...). Miközben a filmből származó állóképeket nézegettem, arra gondoltam, hogy ez a szereplő, Deckard, valóban létezik. Volt idő, amikor nem létezett, de most igazán létezik. (...) Ha Harrison Ford nem játszotta volna el ezt a szerepet, Deckard nem válhatott volna igazi személlyé”. Ennyire elkápráztatta a filmes világ a cyberpunk egyik kultuszszerzőjét, és némi igaza volt, hiszen tulajdonképpen Dick a Szárnyas fejvadász sikere után vált egyre híresebbé és az érte kapott jogdíj volt az első, ami kiemelhette volna addigi szűkös életéből.

Ridley Scott után Paul Verhoeven következett, aki a Total Recall (Emlékmás) című novella alapján készítette el az azonos című filmet 1990-ben. Ekkorra a Szárnyas fejvadász lefutotta már a maga sikerköreit, előkészítette a terepet az újabb Dick-adaptáció számára, ami sikeresnek bizonyult, ám népszerűsége nem hasonlítható a Ridley Scott rendezte filmhez. Philip K. Dick Confessions of a Crap Artist című korai, nem sci-fi novellájából Jerome Bolvin forgatott filmet 1992-ben, Confessions d’une Barjo címmel. Christian Dudnay 1995-ben rendezte meg a Screamers (Az elhagyott bolygó) című filmet, a Second Variety (Második változat) című írás alapján. 1999-ben már tévésorozat készült amerikai–kanadai–német koprodukcióban Total Recall 2070 címmel. 2002-ben két adaptációt is bemutattak: a Gary Fleder rendezte Impostort (Imposztor), Steven Spielberg rendezésében pedig a Minority Reportot (Különvélemény). Mindketten megtartották a novellák eredeti címét, ami jelzésértékű lehet Philip K. Dick kortárs hollywoodi státuszára vonatkozóan.

A Különvélemény

A Különvélemény című film bemutatása után vált hozzáférhetővé magyarul a novella is: a szegedi Szukits Kiadó a Sikerfilmek – Könyvsikerek sorozatban jelentette meg, Szántai Zsolt fordításában más, szintén megfilmesített Dick-novellák mellett. Aki a filmet jónak vagy figyelemre méltónak találja, az valószínűleg csalódni fog a novellában, hisz az elhalványul amellett, amit a forgatókönyvírók, Frank Scott és Steven Spielberg kihoztak a történetből. A filmkészítők csupán az alapötletet tartották meg, a Bűnmegelőző Ügynökséget és a látnokok figuráit, szinte minden egyéb hozzáadás, illetve ráadás Dick szövegéhez képest.

Könnyen követhető, hogyan alakultak át a novella elemei, legtöbbször egy-egy sűrített helyzetet, figurát, mondatot old fel hosszabb történetté, két-három szereplővé, aprólékosan kidolgozott kelléktárrá és díszletté a film. Így történik például John Anderton alakjával, aki a novellában a Bűnmegelőző Ügynökség kitalálója, megszervezője és főügynöke egy személyben. Ez azonban a történet során szükségszerűen következetlenséghez vezet, hiszen így nem hiteles az a későbbi fejlemény, amely szerint Anderton nem ismeri pontosan a különvélemények mechanizmusát, és amikor őt is jövőbeli gyilkossággal vádolják, szökés közben a rádióból tudja meg, tulajdonképpen hogyan működik a saját rendszere. A filmben ezeket az attribútumokat három szereplőre ruházták: dr. Hinemann a hóbortos kísérletező, aki felfedezte, hogy bizonyos kábítószeres szülők gyerekei egyes esetekben rendelkeznek a jövőbe látás képességével, Lamar Burgess a Bűnmegelőző öreg vezetője, aki kidolgozta az eljárás jogi kereteit, és irányítja az ügynökséget, valamint John Anderton rendőrkapitány, aki nap mint nap gyakorlatba ülteti az elgondolást, elkapja a jövőben bűnözőket. Ez a felosztás hihetővé és izgalmassá teszi a konfliktust, hiszen a filmbeli John Andertonnak nincs hozzáférése a rendszer titkos adataihoz, ő „csak” egy rendőr, akit talán be is lehetne csapni – nyilván mégsem lehet, mert ő Tom Cruise, vagyis a legény a gáton.

A Spielberg rendezte film azzal a szekvenciával kezdődik, amelyben a Bűnmegelőző csapata beazonosít és megakadályoz egy féltékenységből elkövetendő gyilkosságot. Ez a mozzanat úgy jelenik meg Dicknél, hogy maga John Anderton félti feleségét, Lisát attól, aki majd átveszi a helyét: Ed Witwertől, és gondolatban elismeri, hogy akár el is követhetné a gyilkosságot. A féltékeny férjjel együtt négy figurára bomlik tehát a filmben Dick John Andertonja, és ez határozottan jót tesz a történet bonyolódásának. Talán a legfontosabb különbség a novella és a film között a látnokok megjelenítése. Mindkét esetben ez adja meg az alaphangulatot, a leírás kigyűrűzik a művek egészére. Dicknél hihetetlenül lehangoló a látnokok bemutatása, akik ráadásul egy „majomházban” laknak: „A félhomályban három nyáladzó, magában motyogó idióta üldögélt. Minden egyes böffenésüket, minden mordulásukat kielemezték és értékelték, vizuális szimbólumokká alakítva átrendezték, az információkat különböző hordozóanyagokra vitték, amelyeket azután betápláltak a berendezésekbe. Az idióták egész nap gagyorásztak; egész álló nap speciális, magas támlájú székükbe zárva ültek, testükön acélpántokkal és különféle huzalokkal, kapcsokkal. Fizikai szükségleteiket automaták elégítették ki. Lelki szükségleteik nem voltak. Úgy éltek, mint a növények, annyi különbséggel, hogy motyogtak, és néha elszundítottak. Egyszerűen csak léteztek. Vegetáltak. Az agyuk tompa volt, zavarodott, tudatukat árnyék borította. Ám nem a jelen árnyai. A három motyogó, nyáladzó teremtmény, a vízfejű, satnya testű, torz emberek a jövőt látták.”

Ehhez képest a filmben a látnokok képességei adottságként mutatkoznak meg, Dashiellt, Arthurt és Agathát félistenekként tisztelik, medencéjük a „templom”, ők maguk meg különösek, de szépek, deformáltságnak nyoma nincs esetükben. Ettől válhat a film sokkal optimistább kicsengésűvé, mint a novella: bár egy kétes jövőképet épít, ahol a Bűnmegelőzőnek is meg kell szűnnie, ahol emberek halnak meg más emberek miatt, és ahol a csupa fém, üveg, repülő autó, felhőkarcoló és csúcstechnológia mellett nyomornegyedek is vannak, sok rommal és kosszal, meg kábítószerrel, mégis van három ilyen félisten, akikre rábízhatja magát egész Washington. A 2054-re projektált negatív élmények mégiscsak jelen vannak azonban Spielberg víziójában is, éppen ezért saját logikája ellen vét a film azzal a túlzóan bizakodó mozzanattal, hogy a Bűnmegelőző felszámolása után kiemeli a látnokokat a maguk kváziszent medencéjéből, és behelyezi őket egy fakunyhóba, ahol megtanulnak a képességeikkel együtt mindennapi életet élni. Mondanom sem kell, hogy a Dick retardáltjain segíteni már nem lehet, a novella jövőképe csupa veszteségérzet, lehet, hogy ezt akarták ellensúlyozni a filmkészítők annyira, hogy még Anderton sorsát is elsimítják egy megbékülő, gyereket váró feleséggel.

És végül: az a rengeteg futurisztikus eszköz, díszlet, az egész környezet, melyben Spielberg filmje lejátszódik, szinte kivétel nélkül a filmkészítők számlájára írhatóak, és nemcsak azok képi kivitelezése, hanem maguk az ötletek is. A Dick-szövegben, miként a fenti idézetben is, kábelek, kapcsok, fémpántok jelentik a csúcstechnológiát, Spielbergnek azonban volt már egy olyan eszköztára, amely sokkal szubtilisebbnek mutatja a jövőt, elsősorban nem gépesítettnek, hanem digitalizáltnak. Ötven év távlatából nem tűnik annyira izgalmasan jövőbelátónak Dick novellája, Spielbergék azonban a kivételes alapötletet úgy dúsították fel, hogy nagyszerű film született, mely, ha a végét nem rontják el ilyen mértékű optimizmussal, akár a Szárnyas fejvadász népszerűségét is elérhetné. A hírek szerint 2004-re várható az A Scanner Darkly adaptációja, Richard Linklater rendezésében, talán majd az.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Kapcsolódó filmek

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg