Filmadaptáció – Az irodalom és a film végtelen dialógusa

2003. február 15. – írta Dragon Zoltán

A filmadaptációk kritikai méltatásai többnyire azt vizsgálják, hogy a film hű maradt-e az irodalmi forrásszöveghez. Ez a megközelítés azon a problematikus feltételezésen alapul, hogy az irodalmi szöveg egy tökéletesen egységes, pontosan megfogalmazott, mondhatni „helyes” jelentést közvetít az olvasó felé, melyet a filmkészítő vagy felismer, és hitelesen átültet dolgozatába, vagy erőszakot követ el eme „szent” üzeneten, netalán vissza is él vele – és ennek az eredménye egy silánynak bélyegezhető adaptáció. A probléma ott kezdődik, hogy a kedves olvasónak (aki, ne feledjük, a filmkészítő is) vajon mihez is kellene hűnek lennie? A szöveg által közvetített üzenethez?

Könyv és film között – Adalékok az adaptációk elméletéhez

2003. február 15. – írta Király Hajnal

A film önálló művészet voltának elismerése, úgy tűnik, korántsem oldotta meg a társművészetekhez és legfőképpen az irodalomhoz fűződő ellentmondásos viszonyának problémáját. Borisz Eichenbaum Irodalom és film című írásában a film autonómiáját hangsúlyozandó még a film „tiszteletreméltó ágyasának” nevezte az irodalmat. Mára ez a viszony módosulni látszik, ugyanis gyakori az a nézet, mely szerint a film vált az irodalom „kitartottjává”, nemcsak az előbbi témáinak újra- és újrafeldolgozásával, hanem az irodalmiasság különböző jegyeinek (műfaji, stílusbeli vonások) bevételbeli szempontokat érvényesítő tudatos fel- és kihasználásával.

Különvélemény – Félistenek vagy motyogó idióták?

2003. február 15. – írta Gál Andrea

Philip K. Dick amerikai sci-fi író egyike a Hollywoodban gyakran megfilmesített szerzőknek: hét olyan film és egy televíziós sorozat készült az írásai alapján, amelyekben teljesen biztosan beazonosítható a Dick-történet. Ám az olyan sci-fikben, mint a Mátrix, A 13. emelet, a Mesterséges Intelligencia vagy a párhuzamos világok filmjeiben, mint a Truman Show vagy a Harcosok klubja is felfedezni vélik PKD hatását, amely egyszerűen összefoglalva: futurisztikus elemek és paranoia.

Anti-detektívtörténet filmen? – Giuseppe Tornatore: Puszta formalitás

2003. február 15. – írta Virginás Andrea

A metafizikus detektívtörténet irodalmi műfaj, ám Giuseppe Tornatore Puszta formalitás című filmje a műfaj konvencióinak egy olyan filmes adaptációja, amely a végsőkig hű próbál maradni az irodalomban létező eredetijéhez.

A láthatóvá tett láthatatlan – Deák Krisztina: Jadviga párnája

2003. február 15. – írta Papp Sándor Zsigmond

Bár Deák Krisztina kísérlete önmagában is megcáfolni látszik a kérdést, Závada Pál regényének filmváltozata mégis azt a kínzó problémát feszegeti, hogy vajon megfilmesíthető-e egyáltalán az utóbbi évek egyik legnagyobb magyar könyvsikere? Vagy, ami ugyanaz: nem jelent-e lefokozást, elszegényítést a naplóregény filmnyelvre fordított változata?