Emlékszel, milyen vagány volt, amikor Holnapután jött az ár, és elborította New Yorkot? Na és arra, amikor John Cusack egy limuzinnal menekül az öt évvel ezelőtti világvége elől? Ha szeretnéd megnézni mindezeket a filmjeleneteket megrágva, megemésztve és összeturmixolva egy kis Csillagok közöttel, Gravitációval, Függetlenség napjával, Armageddonnal, A maggal, nyakon öntve globális felmelegedéssel és egy halom sztereotípiával, mindezt megfűszerezve Leonidász királlyal és Hitler titkárnőjével több, mint másfél óra hosszúra nyújtva, most megteheted. Juhéj.
Na és emlékszel arra a jelenetre A mag (The Core) című filmből, amikor Aaron Eckhart épp beszédet készül mondani a világ vezetői előtt egy közelgő világméretű katasztrófa előtt, de nem tudja megkötni a nyakkendőjét? Nem baj, ha nem emlékszel, erre talán kevesebben, nem volt egy különösebben sok bevételt vagy nézőszámot hozó film (60 millió dollárból nagyjából felét hozta vissza az árának), ezért Dean Devlin filmje nyugodtan megtehette, hogy szinte cakkra pontosan ezzel a jelenettel mutassa be hősünket, a szegény ember Russel Crowe-ja által vászonra vitt Jack Lawsonnal, aki kúl, mert épp az űrből jött, ért egy csomó mindenhez, és amúgy is, kúl, ahogy szigorú tekintetével áll, úgyhogy ez is lesz a fő foglaltoskodása a film hátralévő részében.
De az Űrviharnak (ezúttal nem sokkal elmésebb az eredeti cím, mint a fantáziátlan magyarítás) nem ez az egyetlen pofátlanul, szinte snittről snittre lopott jelenete (tehetném idézőjelbe is a lopást, de egyszerűen nem megy), a Gravitáció űrjeleneteire ráfért a rendező szerint egy kis update, úgyhogy valamivel nagyobb műholdrobbanások kíséretében idézhetjük fel, hogy mennyivel is jobb volt Alfonso Cuarón sci-fije, de biztos arra sem gondoltál még, hogy mennyire megnéznéd a már fentebb említett, világvége-limuzin jelenetet Abbie Cornish-ra cserélve John Cusacket, ja, és a biztonság kedvéért az egész világomlást megfejelve egy kis pisztolytűzzel, valamint az amerikai elnök elrablásával, mert nem elég, hogy elpusztul a világ, még a sírjáról is le akarja lopni valaki a virágot.
Értsd: nem a címben meglebegtett vihar a fő ellenfél, szegényt csak rosszarcú emberek kapcsolták be, főképp politikai célzattal. Szerencsére Butler legény az űrgáton, komoly nézésével, a Csillagok között főszereplőjének a háttértörténetével (otthonról lányától úgy búcsúzott, hogy megígérte, hogy visszajön az űrből), és a vállára veszi a világ sorsát, hogy megnyomja az OFF-gombot, hátha akkor elmúlik a rossz idő, és újra kisüt a nap. Néha pedig odanyújt neki egy-egy űrtollat Fassbinder kisasszony (A bukás női főszerepét is alakító, amúgy román származású Alexandra Maria Lara), így pedig Butler kicsit Bruce Willisnek érezheti magát, amikor beüt a geo-armageddon.
Talán semmi baj nincs azzal, ha ismertebb és kevésbé populáris katasztrófa-filmeket szeretne valaki komolyan vehető (az előzetes vicces hangulatától eltérően az Űrvihar véresen komolyan vett alkotás) filmmel tisztelegni a műfajnak „modern klasszikusai” előtt, de akkor talán érdemesebb lett volna kihagyni az Űrviharból a talán egyetlen eredeti jelentet, amikor egy bikiniben szaladó lány fejére fagyott galambok záporoznak, óhatatlanul is Tara Reid felejthetetlen jeleneteit juttatva eszünkbe a szintén egyfajta modern klasszikusnak számító Sharknado című opuszból, ráadásul nagyjából hasonlóan hihető CGI-megvalósítással.
Az Űrvihar az a film, amit ha véletlenül épp csak lengyel szinkronnal tudnál megnézni, akkor is tökéletesen értenéd minden percét, mert mindeniket láttad már valahol – te talán épp egy olyan katasztrófafilmet is láttál, amit én nem, de ha létezik, ebben a filmben biztosan van belőle „ihletődött” jelenet.
