Oliver Hirschbiegel: Der Untergang / A bukás – Hitler utolsó napjai Oliver Hirschbiegel: Der Untergang / A bukás – Hitler utolsó napjai

A titkárnő figyel

Oliver Hirschbiegel: Der Untergang / A bukás – Hitler utolsó napjai

ÉRTÉKELD A FILMET!
A bukás – Hitler utolsó napjai
Oliver Hirschbiegel
2004
A bukás – Hitler utolsó napjai

A bukás – Hitler utolsó napjai

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 10 10 1

10

A látogatók szerint: 10

10

Szerinted?

0

Az idei külföldi Oscar-kategóriában is jelölt német filmnek több mint beszédes címe van: A bukás. Ennél lényegre törőbb összegzést a második világháborúhoz vezető (össz)német ideál sorsáról nem is hozhattak volna. Az viszont jelzésértékű, hogy a nézői elme egyszerűsít, redukál, és rég nem a második világháborúra, a német haditechnikára asszociál a cím/film hallatán, hanem így szól a pénztárnál: „A Hitler-filmre kérek két jegyet."

Persze, ezt a gondolkodásmódot elősegíti a magyar forgalmazásban szórt filmplakát is, amely a Bruno Ganz alakjában megmutatkozó Führert idézi kísérteties hasonlósággal. És megrökönyödéssel ugyan, de kénytelen vagyok azt is belátni, hogy bizonyos nézők számára ez a film lehetőség a történelmi imagináriusuk megjelenítésére, egy olyan egyéni szemlélet vizualizálására, amelyben a jelzett figura központi pozíciót foglal el. Hogy ez mi módon is vált lehetővé, hadd ne legyen a mi tisztünk felfejteni, itt és most – bár logikájában erősen emlékeztet a Trianon kiindulópontú, hallucinogén diskurzusra, amelyhez többünknek volt szerencsénk az elmúlt időszakban.

Oliver Hirschbiegel: Der Untergang / A bukás – Hitler utolsó napjai

Szóval, a megkerülhetetlen és egyszersmind eldöntendő alapkérdés A bukással kapcsolatosan: Hitler-film vagy sem Hirschbiegel rendezése? Történelmi panoráma, netán dokumentarista történelmi nyomozás, avagy életrajzi film, esetleg portré, nyakkendőben? Könnyű lenne rávágni, hogy egyik vagy másik, netán mindenik: A bukás viszont megérdemli, hogy ne visszakézből mérjük fel sajátosságait. És ezen a ponton jelzem is: filmpoétikai megoldások ide, színészvezetés oda, jelzett mozi tiszteletet parancsol könyörtelen következetességéért, amellyel a jelenkori német történelem tulajdonképpen felfoghatatlan történéseit nemcsak monstruozitásukban, de egyszersmind szükségszerűségükben mutatja meg.

Oliver Hirschbiegel: Der Untergang / A bukás – Hitler utolsó napjai

A film egy két-három perces, jelzetten visszaemlékezés-szerű dokumentumrészlettel zárul, amelyben egy törékeny, ősz hajú hölgy beszél. Ő Traudl Junge, aki Adolf Hitler egyik titkárnője volt 1942 és 1945 között, és akinek személyes visszaemlékezés-kötete szolgált a forgatókönyv alapjául. Junge asszony arról beszél, hogy hosszú éveknek kellett eltelnie a háború után, míg ő – a nemzetiszocialista rendszer és nómenklatúra megannyi tagjához hasonlóan – megértette a történteket teljes valójukban, és ezen túlmenően a saját, azokban játszott szerepét is értékelni tudta. Addig a pontig a jótékony össztársadalmi feledés, a poszttraumatikus reflexek átsegítették őt is a zavaros helyzeteken, de egyszercsak nem volt tovább. Junge asszony 2002-ben tisztában van azzal, hogy felmentés nem lehetséges számára, számukra: pókhálószerű hajkoronája alól annyit üzen, hogy megbocsátani nem, de megismerni és szembesülni minden túlélőnek és utánuk jövőnek kutyakötelessége.

Oliver Hirschbiegel: Der Untergang / A bukás – Hitler utolsó napjai

A bűnös, akit nem érhet el sem a büntetés, sem a bocsánat: valahogyan így összegezhető A bukás filmelbeszélői szemszöge, hisz a fiatal Traudl Junge szemével látunk a legtöbbször, ám ezt az ifjú, naiv szempontot sötétre színezi a fentiekben összegzett keserű tudás – és ez persze nem független attól, hogy a történtek végkimenetele minden néző számára jól ismert. Traudl, a fiatal müncheni lány főként táncolni szeretne a harmincas évek Németországában, ám egyedülálló édesanyja és nővére nem a legbiztosabb családi háttér. Magyarra fordított visszaemlékezés-kötetében olvasom, hogy apja, aki otthagyta a családot, tevékeny tagja volt a nemzetiszocialista trendnek, és különben is, sokan benne voltak, megtűrték, kedvelték, de legrosszabb esetben is közömbös volt számukra a mozgalom. Traudlt tehát nem éri sokként a belsőkörös náci vezérkar, amellyel kapcsolatba kerül, midőn a titkárnői versenyvizsgán a Führer őt választja ki: gáláns, jó humorú pasasok, akik időnként mattrészegre isszák magukat, és különben rettegnek Hitlertől, de hát ez rendjén is való, nem?

Oliver Hirschbiegel: Der Untergang / A bukás – Hitler utolsó napjai

A film javarésze az orosz bevonulás előtti néhány napra fókuszál, 1945 Berlinjében, a fővezéri főbunkerben vagyunk, egy csodálatosan szervezett földalatti központban, ahol esténként szól a dzsessz, két bombatámadás között a führeri németjuhász napi sétáját teljesíti, és Hitlernek csinos kis meggyszínű kanapéi vannak a budoárjában. Ebbe a hermetikusan elzárt világba zuhannak be a külvilág hírei és hírnökei: hierarchiában megrozsdásodott tábornokok és hisztérikus fiatal tisztek, valahányan a menthetetlen vereség tudatában. Egy, csak egy a legény a gáton, aki tudja, hogy a megtizedelt seregek és lelőtt repülőgépek dacára a német ügynek győznie kell: a középkorú, remegő kezű, jóságos Führer. A bukás brilliánsan és szinte tettenérhetetlen stratégiákkal sejteti meg velünk azt a mechanizmust, amelynek révén katona és civil, anya és titkárnő behódol a bajuszkás államfőnek: gondolom, ha Foucault élne, garbójába dörmögné, hogy igen, valahogyan így születik meg a hatalom, viszonyhálózatok bonyolult összefüggésrendszeréből. Aki kedveli a történelem pikantériás részleteit, A bukásban képet alkothat Eva Braun oly sokat csócsált személyéről, és kulcsot kaphat Magda Göbbels görög tragédiákba illő tettéhez, ahhoz, hogy mi segíti őt hozzá hat gyermeke megmérgezéséhez. Amúgy a film valahány figurája valós személyről mintázott, a film végén egy-egy kocka erejéig mindannyiuk további sorsáról értesülünk.

Oliver Hirschbiegel: Der Untergang / A bukás – Hitler utolsó napjai

Egy előadáson hallottam arról, hogy a bíróság elé állított, egykor komoly felelősséggel bíró náci döntéshozók egyike egy dologra emlékezett vissza egy olyan nappal kapcsolatosan, amikor a zsidó népirtást illetően végzetes határozatot hozott: golfozni volt, mondta, több kitűnő barát társaságában. A bukás háborús történelmi film, rengeteg robbantással és tömeges öngyilkossággal fűszerezve. Ezeken túlmenően azonban érzékeny pszichológiai látlelet azokról, akik golfozás közben gázkamrákról csevegtek, és ilyenként meglehetősen plasztikus filmes magyarázat a mardosó kérdésre: hogyan történhetett mindez a német kultúrában, kultúrával meg? Hogy is szokták mondani: az igazi gonoszság a velejéig köznapi?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
A bukás – Hitler utolsó napjai

A bukás – Hitler utolsó napjai

Színes életrajzi, filmdráma, történelmi, háborús, 156 perc, 2004

Rendező:
Szereplők: , , , , , , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

10

A látogatók szerint:

10

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat