A sokadszorra újraéledő Halloween franchise több évtized után ismét a történet végső lezárására vállalkozik. David Gordon Green trilógiája azonban az epikus befejezés ígéretén túl a félelem szociológiájáról alkot kíméletlen esettanulmányt.
John Carpenter első Halloween-filmjének bemutatása óta eltelt több, mint négy évtized alatt a széria számos folytatást, remake-et és reboot-ot élt meg. A Halloween véget ér – Rob Zombie két filmjének független újraértelmezéseit is figyelembe véve – már a sorozat tizenharmadik felvonása. David Gordon Green 2018-ban indult trilógiája mégis képes új szemszögből láttatni a slasher kaszabolós horror-szubzsánerének sokadszor látott premisszáját. A történet ezúttal az arctalan gyilkos, Michael Myers maszkja mögé nézve keresi a választ a valódi gonosz születésének társadalmi hátterére.
Míg Gordon Green első Halloweenja a sorsdöntő „végső” leszámolásra építette fel cselekményét az amazon harcosként visszatérő egykori bébiszitter, Laurie (Jamie Lee Curtis) és az ismét elszabaduló kegyetlen gyilkológép, Michael Myers között, addig A Halloween véget ér a várakozásokkal ellentétben a címben is jelzett lezárást egy újabb összecsapás felvezetése helyett a következő gonosz megszületésének és az elengedés folyamatának szenteli.
Here comes the boogeyman again! – David Gordon Green: Halloween
Az új Halloween felszínre hozza, mekkora műfaji kaméleon is az eddig inkább vígjátéki és drámai terepen mozgó David Gordon Green. Legalább akkora profizmussal hozza rá a frászt Michael Myers-szel a közönségére, mint amekkorával korábban megnevettette őket.
David Gordon Green az amerikai peremvidék társadalmi témáit boncolgató független alkotásaival (George Washington, Áramlat, Prince Avalanche – Texas hercege, Joe) vált ismertté. A személyes filmportrék drámáját először felszabadult vígjátékokra (Ananász expressz, A bébisintér, Király!) cserélő rendező végül a horror műfajában talált rá a valódi (anyagi) sikerre. Az általa újraindított Halloween franchise „örökség-folytatásai” a korábbi részeket is figyelembe véve alkotnak önállóan értelmezhető, egységes trilógiát. Így az eredeti Halloween számos beállításban visszaköszönő nosztalgikus megidézése mellett A Halloween véget ér nemcsak a sorozat betetőzése, hanem a 2018-ban elindított gondolatmenet konklúziója is egyben.
A trilógia nyitódarabja a történelem önismétléseire, a meg nem oldott társadalmi problémák állandóságaira hívta fel a figyelmet a gonosz visszatérésén keresztül. Laurie bármennyire is felkészülten várta Michael elkerülhetetlen eljövetelét, nem tudott véglegesen leszámolni vele. A gonosz legyőzésére tett egyre mániákusabbá váló kísérletek önpusztító jellege viszont a folytatásban, Laurie lányának halálával teljesedett ki. A Gyilkos Halloween anarchiává fokozott társadalmi bizonytalanságában a rémült tömeg hisztériája már Michael gyilkosságainál is károsabbá vált. A tetőző indulatok után A Halloween véget ér pedig a gyógyulás folyamatának kihívásait járja körül. A film a traumafeldolgozás szükségességét és az új kezdet lehetőségeit hangsúlyozza a különböző alakokban mindig jelen lévő gonosz legyőzésének kizárólagos eszközeiként.
Az újraértelmezésben mitikus magasságokba emelt Michael Myers több egy egyszerű pszichopata sorozatgyilkosnál. Az eleinte legyőzhetőnek hitt személy a visszatérés lehetőségének feszültsége miatt elpusztíthatatlan legendává vált a köztudatban. A fehér álarc mögött már az örök gonosz eszméje lapul, ami az általa kiváltott társadalmi nyugtalanság és állandó belső félelem miatt lesz sokkal veszélyesebb a késes gyilkos külső fenyegetésénél. Ezt az emberfelettiséget emeli ki a sokkoló sérülései ellenére sem megállítható Michael, illetve a gyilkos arctalanságát mindvégig fenntartó ikonikus maszk szerepének kihangsúlyozása.
A kreatívan kivitelezett, korhatáros kivégzések azonban csak a kötelező műfaji elemeket szolgáltatják az új Halloween-filmek generációs karakterdrámájához. A megszállott nagymama ámokfutása, majd elhanyagolt lánya tragédiája után a befejező rész a fiatal felnőtté érő unoka elátkozott románcával folytatódik. A szimbolikus módon egy álarcosbál alkalmával kibontakozó vonzalom eleinte az összeférhetetlen oldalakon álló Rómeó és Júlia kudarcra ítélt párosát, majd A szépség és a szörnyeteg további közfelháborodást keltő kapcsolatát idézi. A problémás családi háttér és a közösségi nyomás szülte újabb gonosz ugyanis idővel útját állja a fiatalok bimbózó szerelmének.
A Halloween véget ér sorstragédiája a félelemből táplálkozó provokáció és társadalmi indulatok eredménye. A megbocsátás útján elérhető újrakezdés és béke ideája a játékidő végére mégis erőltetett bosszúba fordul. Így a régóta várt végső leszámolás akciója nemcsak rövidsége miatt érződik súlytalannak, hanem a történet felvezetett konklúziójának gondolatiságát is aláássa az epikus lezárásnak szánt véres küzdelem és az azt követő nyilvános meghurcolás erőltetettsége.
