A szexkereskedelem Magyarországon olyan, mint a sorozatgyilkosság a Szovjetunióban: hivatalosan nem létezik. Ugyan a statisztikákban nincsenek magyar áldozatok, a menedékhelyeken igen. Róluk és segítőikről készített dokumentumfilmet Schwechtje Mihály, amellyel el is nyerte a legjobb magyar film díját az idei Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon.
Schwechtje az (HBO GO-n megtekinthető) Aki bújt, aki nem című 2018-as kisfilmjében olyan gyerekek szemszögét használva hívta fel a figyelmet az emberkereskedelem problémájára, akik a szegény falujukból egy luxusautóba kerülve mit sem sejtenek arról, milyen jövő vár rájuk. A Védelem alatt-ban a rendező immáron dokumentumfilm formájában foglalkozik azokkal az áldozatokkal, akik élve ki tudtak kerülni ebből az ördögi körből és most a Baptista Szeretetszolgálat támogatásával próbálnak talpra állni. A film főszereplője, a szociális munkás Toszecky Renáta arra a feladatra vállalkozott, hogy olyan embereknek segítsen az érdekérvényesítésben és az önállósodásban, akik sodródáshoz és teljes tehetetlenséghez szoktak.
A Védelem alatt Schwechtje második egész estés filmje: 2018-ban a provokatív című Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)-ban dolgozta fel a főként tinédzserek körében tomboló internetes zaklatás jelenségét. A Filmalaptól függetlenül készült Remélem… jelentősége abban rejlett, hogy olyan témát járt körbe, ami a társadalom jelentős részét érinti, míg a Védelem alatt éppen azért érdemli meg a figyelmet, mert egy teljesen ismeretlen világot és élethelyzetet mutat be. Ugyan az emberkereskedelmet és a prostitúció lélektani hatásait Hajdu Szabolcs is feldolgozta a Bibliothéque Pascalban, a mágikus realista film nagyon távol áll a Védelem alatt-tól, ami inkább az elmúlt évek legsikeresebb magyar dokumentumfilmje, az Egy nő fogságban testvérfilmje lehetne.
Tuza-Ritter Bernadett rabszolgaként tartott nőről szóló dokumentumfilmje szintén egy olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, aminek magyarországi létezéséről az átlagnéző azelőtt mit sem sejtett, ám míg abban a főszereplőt a kizsákmányolás időszakában ismertük meg, a Védelem alatt már arról szól, hogy mi történik a szabadulás után. Ahogy azt Renáta el is magyarázza az orvostanhallgatóknak a film egyik jelenetében, egyáltalán nem könnyű a társadalomba való visszailleszkedés. Az anyagi nehézségből és a képzettség hiányából fakadó problémák csak a jéghegy csúcsának számítanak: az önállóságot újra megtanulni egyáltalán nem könnyű feladat a rabszolga-mentalitás elsajátítása után, és ha valaki készen is áll az új életre, a környezete előítéletessége bármikor az útjába állhat. A traumákat szintén nem lehet szőnyeg alá söpörni: értelemszerűen teljesen máshogy viszonyul saját magához és a többi emberhez egy olyan nő, akit gyerekként szexuálisan bántalmazott az egyik családtagja, vagy az őt prostitúcióra kényszerítő párja mindig verés után közölte vele, hogy így szereti a legjobban.
A filmben három egykori prostituáltat ismerünk meg közelebbről: Szabinát, Nikit és Marcsit, akik mindannyian egyedül nevelik gyermekeiket, és a Renáta által üzemeltetett védett házból fokozatosan kiköltözve építenék ki a saját egzisztenciájukat. Bár a légy a falon elvet követi, Schwechtje érezhető empátiával viszonyul hőseihez, miközben arra is ügyel, hogy elkerülje a hatásvadászatot. Az áldozatok talán saját akaratukból, talán rendezői tapintatból nem kerülnek górcső alá: helyettük Renáta válik az egyértelmű főszereplővé. Ő minden dokumentumfilmes álma: nincs zavarban a kamerától, jó a humora, érthetően tud beszélni a szexkereskedelem pszichológiai hátteréről – és bár mások segítésére tette fel az életét, ez még nem jelenti azt, hogy nincsenek magánéleti küzdelmei.
A Védelem alatt súlyos témája ellenére kifejezetten közönségfilmnek tekinthető olyan értelemben, hogy felvilágosító előadások és vacsorabeszélgetések által befogadhatóan magyarázza el a nézőknek a szexkereskedelem jelenségét, a szerethető és egymástól nagyon különböző szereplőiért pedig könnyű drukkolni. Kifejezetten szívmelengető látni Renáta és a védett házban élő nők kapcsolatát, amibe belefér néha egy fejmosás vagy a játékos kötekedés is. Ugyanakkor tragikus is, hiszen ismét bebizonyosodik, hogy a szociális munkás sem mindenható isten, és nem tud mindenkit megmenteni önmagától (vagy az exétől), az évek alatt átélt sok csalódás pedig még a legodaadóbb szíven is keményít valamennyit.
A Védelem alatt filmnyelvileg meglehetősen puritán: viszonylag kevés látványos képkompozíció van benne, nincs heves érzelmekre apelláló zene, mégis kirajzolódik egy következetesen épülő narratíva a mindennapokat bemutató képsorokból, és az utolsó negyedóra – ami lényegében egy nagy monológból áll – sokáig ott marad a nézővel. Schwechtje újfent bizonyította, hogy tehetsége van a társadalmi érzékenyítéshez, amihez a kisfilmes, játékfilmes és dokumentumfilmes formát is ugyanolyan hatékonysággal használja fel.
