„…és az utak a semmibe vezettek” – Ali Ahmadzadeh: Mantagheye bohrani / Critical Zone / Tűréshatár

2024. január 26. – írta Bárány Bence

Ali Ahmadzadeh Locarnóban fődíjat nyert nagyjátékfilmje egyszerre merész kiáltvány és letaglózó látlelet, amelyben egy teheráni drogdíler válik a totálisan szétcsúszott iráni társadalom megmentőjévé.

Társadalomrajz a lángoló fiatal lányról – Dominik Moll: La nuit du 12 / The Night of 12 / Akkor éjjel

2023. május 9. – írta Fazakas Lehel

Dominik Moll feszült krimi-thrillerben reflektál egy nők elleni erőszaktól gyötört társadalomra, ahol a főnyomozó rögeszméjévé váló ügy kollektív tabuk felfejtését is szolgálja.

A vélemények országa – Bogdan Theodor Olteanu: Taximetriști

2023. január 24. – írta Erőss Réka

Mostanában úgy megszaporodtak a román közönségfilmek, mint az Uber-sofőrök Bukarestben. A Taximetriști is olyan film, amiből tizenkettő egy tucat, viszont teljesen megfelel a célnak: szórakoztat, megnevettet és még egy-két, a romániai társadalmat érintő témáról is szót ejt.

Bicikli nélküli tolvajok – Asghar Farhadi: Ghahreman / A Hero / Egy hős

2021. november 20. – írta Fazakas Lehel

Asghar Farhadi ezúttal spanyol kitérő után tér vissza hazájába, hogy bebizonyítsa: az iráni film még mindig képes új árnyalatát felvillantani, és bármely európai művészfilmes irány komoly vetélytársa lenni. A hősben nem távolodik el az őt eddig annyira foglalkoztató témáktól, az emberi kapcsolatok bonyolultságát, egy család elkerülhetetlen szétesését egy felemelkedés-bukás történetére redukálja, az újhullámos irányzat reflexiójával ízesítve.

Akiket verve szeretnek a legjobban – Schwechtje Mihály: Védelem alatt

2020. november 29. – írta Rácz Viktória

A szexkereskedelem Magyarországon olyan, mint a sorozatgyilkosság a Szovjetunióban: hivatalosan nem létezik. Ugyan a statisztikákban nincsenek magyar áldozatok, a menedékhelyeken igen. Róluk és segítőikről készített dokumentumfilmet Schwechtje Mihály, amellyel el is nyerte a legjobb magyar film díját az idei Verzió  Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon.

Hatalmi vágy és szerelmi birtoklás – Balogh Béla: Hegyek alján (1920)

2019. december 7. – írta Füzi Izabella

A Hegyek alján című filmet 1920 júliusában mutatták be a Star filmgyár kétnapos sajtóbemutatóján az Omnia moziban. A színházba járó közönségnek nem volt ismeretlen a film története, a forgatókönyv a Budapesten is bemutatott és a film készítésekor is műsoron tartott opera, a Hegyek alján librettójából készült. Ám nemcsak D’Albert operája, hanem az opera alapjául szolgáló katalán színdarab is rendkívüli népszerűségnek örvendett a századfordulón, az európai kulturális fővárosokban és a tengerentúlon egyaránt.

Gazdahon – Bong Joon-ho: Gisaengchung / Parasite / Élősködők

2019. június 12. – írta Váró Kata Anna

Bong Joon-ho az első koreai rendező, aki elnyerte a cannes-i filmfesztivál fődíját, az Arany Pálmát, és aki elmondhatja magáról, hogy Tarantinónál is zajosabb sikert aratott filmjének közvetlenül az amerikai sztárrendező alkotását követő sajtóvetítésén. Spoilermentes kritikát kért az újságíróktól, spoilermentes kritikát kap hát.

„Saga Norén, Länskrim, Malmö” – A híd (Bron/Broen) – harmadik évad (2015)

2016. február 4. – írta Papp Attila Zsolt

A híd első évada nemcsak a skandináv televíziózásban tette szinte megugorhatatlanul magasra a lécet. És bár sem a második, sem a harmadik évad nem tudta megismételni a kezdőszezon – végső soron nagyon is egyszerű és átlátható – komplexitását, az a bizonyos léc megrezdült ugyan, de a helyén maradt.

Elveszettek – Horváth Lili: Szerdai gyerek

2015. december 3. – írta Dobi Ferenc

A Szerdai gyerek, akárcsak a Veszettek, egy mélyszegénységből kitörni próbáló fiatal története. De míg az utóbbi egy zsánerbe csomagolt, fekete-fehér, negatív jövőkép, addig Horváth Lili filmje a magyar jelen hiteles lenyomata. A fókusz itt is veszetteken van – csak nem meg-, hanem el-.

Behajolni veszélyes – Nae Caranfil-portré 1.

2013. április 10. – írta Ioan-Pavel Azap

Nae Caranfil jelen pillanatban a legfontosabb élő román filmrendező. Figyelem: nem legjobbat, legnagyobbat vagy legzseniálisabbat mondtam, hanem legfontosabbat. Ez nem is egy túl merész kijelentés, hiszen épülőfélben levő életműve a legjobb és megdönthetetlen bizonyíték rá. Távol áll tőlem, hogy kötekedjem a román filmművészet veteránjaival, vagy az újhullámos ifjakkal: változó mértékben ugyan, de szeretem és tisztelem őket. A jelenkori román filmtörténetben kétségtelenül ott van Nae Caranfil – és ott vannak a többiek.