Eddigi 23 kalandja során James Bond a leglehetetlenebb helyeken találta meg a kalandot – nézzünk meg öt helyet, melyeken a forgatás megszervezése legalább olyan izgalmas volt, mint a filmekben látható akciójelenet.
007: James Bond-filmek. A sorozat összes darabja
Fort Knox (Goldfinger)
A Kentucky államban található Fort Knox 1937 óta tárolja az amerikai állam aranykészleteit, melyek egy 1933-as rendelet után 12 milliárd dollár értékre triplázódtak meg. Nem csoda hogy Ian Fleming Goldfinger című regényében az aranymániás főgonosz innen akarja elemelni a világ legnagyobb aranykészletét, habár terve a filmváltozatban egy kicsit logikusabbra módosult – az aranymennyiség pusztán mérete miatt is ellophatatlan, ezért Goldfinger devalválni akarja értékét, így emelve meg a saját készletei értékét. Természetesen mindkét verzió esetében előbb az arany közelébe kell férkőzni és ez Mr. Goldfingernek sokkal könnyebben ment, mint a filmet forgató stábnak. A hatalmas betonépület a mai napig a titokzatosság mintaképe, általában több kilométerről vagy levegőből készült fotókról látható, ráadásul a belsejéről egyetlen kép sem készült (ez természetesen rátett még egy lapáttal az összeesküvés elméletekre).
Természetesen a stáb sem kerülhetett közelebb az épülethez, pedig hivatalos utakon is megpróbálták feltérképezni a környéket. A létező fényképek alapján végül Buckinghamshire-ben húzták fel nem csak az erődítményt, hanem az azt övező utakat és néhány utcát is a közeli kisváros megjelenítésére. Az utakat igazából építették meg (hiszen katonai járműveknek kell végighaladniuk rajtuk) és még a fákat is úgy ültették, ahogy a néhány kiszivárgott fotón szerepelt. A belső tér kialakításában Ken Adam díszlettervező szabadkezet kapott, hiszen senki nem tudta, pontosan hogyan is tárolják az aranyat. A végeredmény az „arany Sing Singje” lett, egy látványos de tulajdonképpen értelmetlen börtöncella. Az aranyrudak vasrácsok mögé vannak zárva, viszont ha a valóságban igazi aranyrudak lennének így felhalmozva a festett műanyag lapok helyett, a rudak egyszerűen agyonnyomnák egymást…
Piz Gloria (Őfelsége titkosszolgálatában)
Helyszín vagy díszlet – a Piz Gloria esetében nehéz megválaszolni a kérdést mivel az Őfelsége titkosszolgálatában (1969) hegytetőre épült egészségcentruma együtt fejlődött a film forgatókönyvével. A sztorit az eredeti tervek szerint már a Goldfinger (1964) után le akarták forgatni, azonban a producerek egyszerűen nem találtak olyan helyszínt ahol felépíthették volna a Fleming regényében szereplő kórházat (a történet közel fele itt játszódik). A producerek csak 1968 elején találtak rá egy félig elkészült luxus étteremre, melyet a Schilthorn tetején húztak fel. A berni építész, Konrad Wolf által tervezett épület lett volna a világ első forgó étterme, de a folyamatos csúszások miatt más épületek (többek között a seattle-i Space Needle) is beelőzték. A 12 m átmérőjű forgószerkezet garantálja hogy minden látogató 360 fokban tekinthessen körbe az Alpokon, a végső megvalósítás azonban a film tervezőjére, Syd Cainre maradt.
Az EON anyagi segítséget adott az épület befejezéséhez, cserébe pedig azt kérték hogy az azonnali nyitás helyett hadd rendezkedjen be a stáb pár hónapra amíg leforgatják a jeleneteket. Ebben a tervezési fázisban került az épületre a lapos helikopter leszállóhely, melynek fontos szerepe van a filmben (az eredeti tervek szerint az étterembe csak drótkötélpályán lehetett volna feljutni). A svájci kormány végül csak a helipaddel együtt engedélyezte az építkezést, mivel így mentőállomásnak is lehetett használni az épületet. Ez olyan ritka alkalom volt, amikor a díszletet belső és külső felvételekre is pont ugyanúgy lehetett használni ahogy a valóságban, a film nagy részét ezen az egy helyszínen rögzítették. A Piz Gloria mind a mai napig büszke a múltjára, habár az eredeti szerkezetet azóta már legalább egyszer visszabontották és kibővítették – a most már ténylegesen étteremként funkcionáló épületben állandó Bond kiállítás található és egy ideje naponta levetítik az Őfelsége titkosszolgálatában-t.
Meteórák (Szigorúan bizalmas)
Nagyméretű akciójelenetek helyett a Szigorúan bizalmas (1981) végjátszmája a görög Meteórák tetején játszódik, ahol a brit titkos ügynöknek egy majdnem 90 fokos sziklafalon kell felmásznia a küldetés sikeres teljesítéséért. Habár manapság a turistáknak szabad bejárásuk van a legtöbb helyre, az itt látható kolostorokban még mind a mai napig élnek szerzetesek, akik nem zavartatják magukat a látogatóktól. Az egyik leghíresebb monostor a Szentháromság Kolostor, mely a 14–15. század környékén épült, és jelenleg tagja az UNESCO Világörökség listájának is – számos filmrajongónak azonban elsősorban a Szigorúan bizalmas zárójelenete ugrik be róla, hiszen itt játszódik az egyetlen igazi hidegháborús leszámolás a széria történetében. A jelenet nagyrészt az igazi kolostort használja, azonban a sziklafal megmászása talán könnyebb volt, mint a párperces jelenet adminisztrációjának és logisztikájának megszervezése.
A forgatási engedély megszerzéséhez először a régészeti tanáccsal és az érsekséggel kellett hónapokon át egyezkedni, a helyi szerzetesek azonban tiltakoztak a szégyentelen forgatás ellen. A közeli Trikala és Kalambaka polgármesterei a várt pluszbevételek miatt természetesen a forgatás mellett kardoskodtak, az ügyben végül a görög Legfelsőbb Bíróság hozott döntést az utolsó pillanatban. Ezek szerint a szerzetesek csak az épületek belsejével rendezkedhettek szabadon, a sziklaszirtek és az épületek külseje az önkormányzatok tulajdonát képezték, ők pedig beleegyeztek a forgatásba. A feldühödött szerzetesek nagy színes zászlók és a szennyes kiteregetésével akarták szabotálni a forgatást, a helyi lakosok viszont a szerzeteseket fenyegették meg cserébe. A filmben végül csak a távolik használják az igazi monostort, a belsőket természetesen stúdiókban vették fel, míg a külsőket egy szomszédos üres hegyen, ahol felépítették az épület hátsó traktusát – Gogol tábornok helikopteres landolása és egy üvegablak kitörése természetesen itt került rögzítésre.
Isthmus City (A magányos ügynök)
Kalandjai James Bond általában valóban létező helyeken jár, eddig két alkalommal látogatott meg teljesen kitalált országokat: először az Élni és halni hagyni (1973) San Monique nevű szigetállamát, legutóbb pedig Isthmus Cityt A magányos ügynökben (1989). A nevében Panamát megidéző városállam mintájául a 80-as évek banánköztársaságai szolgáltak ahol a bábelnökök mögött a valódi erőt a drogbárók képviselték – azonban a film producerei természetesen nem vállalták a kockázatot, hogy bármelyik valódi országot ilyen negatív színben tüntessék fel a filmben. A kitalált Isthmus City rendelkezik saját bankjegyekkel és zászlóval is (ez egy az egyben Guatemala lobogóját utánozza), a forgatás során azonban a stábnak rá kellett jönnie, hogy a Floridában és Mexikóban használt forgatási helyszínek a gyakorlatban semmiben nem különböznek kitalált korrupt köztársaságuktól.
A pár hónapos forgatás során a stábtagok felszerelései, néha még teherautói is rendszeresen eltűntek, egyszer pedig a mexikói drogellenes ügynökség razziázott a forgatás helyszínén (mindezt kiemelt állami támogatás mellett kellett elszenvednie a stábnak). A legnehezebb forgatási helyszín mégis a Mexicali melletti szerpentines útszakasz volt, ahol sorra történtek a balesetek. A helyi folklór szerint az út átkozott volt egy öt apáca valamint egy kutya(!) halálát okozó baleset óta, úgyhogy az útszakaszon mindenki rosszul jár aki a sorsát kísérti. A teherautós üldözés egyik jelenetében például két autó véletlenül egymásba hajtott és az egyik érintett csúnyán felkenődött a sziklafalra – mivel azonban ezt sikerült felvenni, beépítették a forgatókönyvbe. Miután sikerült mindent felvenni, az utolsó forgatási napon teherautónként 200 gallon benzinnel felrobbantottak mindent, az átok pedig újra bizonyságát tette… Az egyik standfotón egy rejtélyes kéz rajzolódott ki, amit a babonásabb stábtagok végső figyelmeztetésnek vettek – de persze az is lehet, hogy a szél fújt érdekes irányba aznap.
A sienai pálió (A Quantum csendje)
Mivel a filmtörténelem előrehaladtával a börükrácia is folyamatosan nő, egyre nehezebb igazi történelmi helyszíneken forgatni – különösen ha egy egyszeri és megismételhetetlen esemény zajlig a háttérben. A Quantum csendje egyik korai akciójelenetében a sienai pálió szolgáltatja a hátteret egy meneküléshez a toszkán háztetőkön. A páliót minden évben két napon, július másodikán és augusztus 16-án tartják az olasz városka kagyló alakú főterén, a Piazza del Campón. A versenyen a város tizenhét kerületéből tíz méri össze erejét egy lovas futamon: hármat kisorsolnak, a másik hét pedig az előző évben pihenő "contrada" képviselője. A tényleges versenyt számos kísérőrendezvény kíséri – ahogy a filmben is látható, a falakat ellepik az adott contradák állatmintás zászlói (az elefánttól a tarajos sülig), illetve a verseny adott a helyi templomokban megáldják a lovakat és a zsokékat is. Habár a rendezvényt számos kritika éri az embereket és állatokat sem kímélő sérülések miatt, a rendezvény mind a mai napig népszerű turistacsalogató.
A Quantum csendjeesetében a tetőkön zajló üldözés közvetlen mintaképe az előző filmben (Casino Royale) látható parkour jelenet, illetve szellemi előfutára az Őfelsége titkosszolgálatában soha meg nem valósuló „áruló ügynök” üldözése. A különbség ebben az esetben, hogy a stáb engedélyt kapott az eredeti helyszíneken való forgatáshoz, ehhez azonban számos lépést kellett tenni az épületek épségének megóvása érdekében. Az érintett épületek tetejét meg kellett erősíteni, ehhez azonban olyan eszközöket kellett bevinni a városba, melyeket nem bírt el a kőburkolat, így végül az utakat is védeni kellett amíg átgurultak rajtuk a több tonnás járművek. Az eredeti tervekből azért így is alább kellett adni – a kötélen himbálózós végkifejletet eredetileg a sienai székesegyházba álmodták meg, ez azonban kivitelezhetetlen volt. A szerényebbre tervezett verziót végül a 007-es stúdióban építették fel.
Hogy James Bond hova utazik 24. kalandja során, az kiderül a SPECTRE – A Fantom visszatér során.
