A színészekkel való beszélgetésre a második forgatási napon került sor, így a hetes létszámú csapatból csupán négyen – Éder Enikő, Ferencz Réka, Györgyjakab Enikő és Szabó Jenő – voltak elérhetőek, a többiek a forgatáson sürgölődtek. Az említett négy színész a tapasztalatairól mesélt nekünk.
Elmondásuk szerint, legtöbbjüknek már volt valamilyen filmes múltja. Szabó Jenő például a Hidegrázás című filmben szerepelt korábban, emellett első éves főiskolásként egy nyári forgatáson is részt vett, amikor is egy Ceauşescu-filmben a megyei főtitkárnak volt a jobb keze. Éder Enikő eddig rövidfilmekben és egy nagyjátékfilmben próbálhatta ki magát, a Pécsett forgatott, három részes Géniusz, az alpinista című munkában. Itt Enikőnek egy néhány jelenetes epizódszerepe volt, a forgatás során pedig együtt dolgozhatott Jordán Tamással és Alföldi Róberttel.
Ferencz Rékának a marosvásárhelyi főiskolán volt alkalma a Pálfi Györggyel és Fischer Gáborral való közös munkára. Ezen kívül Lugossy Lászlóval volt egy filmes kurzusuk, melynek végén filmre vették a vizsgájukat. Györgyjakab Enikő eddig Sapientiás vizsgafilmekben játszott, és ő is egyetért a többiekkel abban, hogy nagyon sok tanulnivalójuk van még a kamera előtt.
A színészek a tábori munka első felével teljes mértékben meg voltak elégedve, a forgatások alatt és után viszont különböző hiányosságokat tapasztaltak. Az első napokban zajló tábori gyakorlatok során a színészeknek lehetőségük nyílt arra, hogy felvegyék, majd visszanézzék a számukra rendezett castingot. A látottakat a csoportvezetővel, Pálffy Tiborral elemezték, és ezt maradéktalanul mindenki nagyon hasznosnak tartotta. Megpróbáltak felkészülni különböző, nem várt helyzetekre, a szereplőválogatások során előforduló szituációkra. A csoportvezető lelkesedése minden színészt magával ragadott, ezért izgatottan várták a forgatások első napját. Hamar kiderült azonban, hogy a vártnál sokkal kevesebb munka vár rájuk, a nemek aránytalan eloszlása, valamint a véglegesített forgatókönyvek igényei következtében.
A színészeknek – akik egyébként óriási teherbírásúnak tartják magukat – így sok „üresjáratban”, vagyis holtidőben volt részük. Mindemellett egyöntetűen hiányolták a csoportok közötti kapcsolatot, nem csupán a kommunikációt, hanem az egymás munkájában való részvételt. Például szívesen kipróbálták volna magukat a filmek utómunkálatai során, a filmkritikusok elméleti óráin, vagy a gyártásvezetők pörgős munkájában. Szerencsére Pálffy Tibornál nem talált süket fülekre az ilyen jellegű panasz, a csoportvezető a jövőre való tekintettel egyeztetett a rendezők és a forgatókönyvírók tanáraival, így ha másban nem is, abban még reménykedhetnek a filmszínész-tanoncok, hogy a következő Filmtett-táborban egy szusszanásnyi idejük sem marad majd...
