„Az elején átnéztük az MMKA költségvetési terveit, a pályázási technikákat, majd filmeket néztünk: mennyibe kerülhetett a díszlet, a külső felvételek, a kellékek, a pirotechnika, az effektek stb. Így is tanítok: visszanézve, az elkészült filmből.”
Hogyan választottad ki a csoport tagjait?
Küldtek be életrajzot, és részben annak alapján. Szempont volt, hogy a jelöltnek legyen némi gyakorlati tapasztalata, és az is, hogy legyenek olyanok a csoportban, akik eddig még nem voltak a táborban. Jó lenne teljesen kezdőket is tanítani, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ha kezdő rendezők dolgoznak kezdő gyártásvezetővel, akkor túl nagy a rizikó, és a filmek elkészülését nem volna jó kockáztatni.
Hogy lehetne még hasznosabbá tenni a tábort a csoport szempontjából?
Jobbak kellene hogy legyenek a technikai körülmények. Az elfogadott szinopszisok után szükséges a technikai forgatókönyv, majd a diszpó, hogy maximális legyen a véletlenek kizárása és a forgatókönyv minél pontosabban be legyen tartva – technikai könyv és diszpó már eddig is voltak, csak sokszor még mindig nem a kellő alapossággal kidolgozva.
Az eddigi táborokhoz képest nagy különbség, hogy nyolc film helyett négy forog. Tényleg hatékonyabb-e így a munka? Vagy voltak esetleg hátrányai is?
Azt hittük jobb, de valójában tényleg nem könnyebbség. A filmek nagy része nem egy nap alatt lett leforgatva, van, amelyiknek pótforgatásra van szüksége, szóval voltak csúszások, illetve volt olyan film, ami eleve nem egy napnyi forgatást igényelt. A rendező-operatőr párosok is fiatalok, kezdők és még nem összeszokottak; ez is nehezíti az időpontok betartását, ami – mármint a csúszás – „normál” körülmények között sok-sok pénzbe kerül.
Adódtak-e nehézségek a kisfilmek gyártásakor?
Bár az ember mindig próbálja elkészíteni a lehető legpontosabb tervet, minimalizálni a meglepetést, még így is lehetnek olyan dolgok, amelyek teljesen váratlanul érnek. Ilyen volt például az egyik forgatási helyszínen a rengeteg hangya, erre persze nem számíthattunk, ezért be kellett szerezni hangyairtót. Aztán bizonytalansági tényező mindig az időjárás, ezzel szerencsére idén nem voltak nagy gondok. Nehézséget jelent továbbá a kellékek összegyűjtése. A környéken nincs filmgyár (a legközelebbi forrás az udvarhelyi színház), nehéz a helyszíneket megszervezni, így sok szívességet kell kérni a helyiektől. Problémásak voltak továbbá az éjszakai forgatások is.
Te magad mennyire vettél részt a rövidfilmek gyártásában?
Részt vettem, persze, kinéztem a forgatásokra, és segítettem, amit tudtam: hol étkeztettem, hol világosítottam, hol szállítottam, és mindig figyelmeztettem a rendezőket a határidőre.
Mit gondolsz, mik azok a képességek, amelyeket mindenképp birtokolnia kell egy producernek, illetve kinek ajánlanád ezt a szakmát?
Azért találtuk ki egykor a tábort, mert sok fiatal nem kapott tanulási lehetőséget. Akkor nagy szükség volt erre, azóta jobbak a lehetőségek, sokkal több pályázat van, és közben beindult a Sapientia egyetemen is a filmes képzés. Mind Erdélyben, mind Magyarországon felkeltette a tábor az érdeklődést – a feladatot, a „küldetést” teljesítette, a szisztéma tovább vihető. Ha van rá mód, anyagilag továbbra is támogatom, de a szervezésben már nem vennék részt. Vannak fiatalabbak, akik tovább tudják vinni – remélem, nélkülem is tud majd tovább pörögni.
