A kritikusok hétfőn „szabadnapot” kaptak, hogy még többet dolgozhassanak. A közösségi terem néha már kényszerűen kényelmesnek érzett székeitől elszakadva Bakó Kincső és Oláh-Badi Levente forgatásaiba próbáltak észrevétlenül beépülni, statisztaként, szervezőként, segítőként vagy egyszerű szemlélőként – nem titkoltan abból a célból, hogy belelássanak mindabba, aminek gyakran csak a végeredményével szembesülnek.
Tessék! Reggel 6 óra, és már kamera- és hangpróbák zajlanak a szocreál hotel bárjában, amit később majd egészen „kaurismäkisra” sikerül hangolnia az operatőrnek, bár egyelőre nem alakul minden a tervek szerint. Pár mozgáspróba után jeleznek a hangosok és a film operatőre, Bíró Boróka is, hogy készen állnak az első felvételre. A pultos nénik hangoskodnak, a hűtőgép és a kontroll-monitor is felettéb zajos, a fahrt-sín sem úgy funkcionál ahogyan kellene, valamint nem árt , ha van kéznél mosogatószer. Kincső teljesen nyugodtnak tűnik a stáb többi tagjával együt, de érződik a levegőben, hogy ez hamarosan változni fog.
Kilenc óra tájban az állvány sikeresen elromlik, de a segítség villámsebességel érkezik. Jöhet a következő beállítás. Pál Zsolt alakítja a film főszereplőjét, ebben a jelenetben többek között rágyújt egy cigarettára ám, a többszöri felvételek újabb és újabb szálakat eredményeznek. Semmi gond, a segédoperatőr Bán Attila is előszeretettel fogyasztja el őket. Miközben rohanok a szálláshelyre fényképezőgépért a werkfotók miatt, az idő is átáll az ellenségek oldalára, a kábelekkel együtt. Lassan vége a reggeliztetésnek is, de az utolsó beállítás sehogy sem akaródzik forogni. Pár percen belül viszont minden megoldódik, Kincső és csapata bejelenti, jöhet a következő jelenet. Míg én ki-, illetve beugrottam reggelizni , fent folyik a sürgés-forgás, a fahrtsín építése, illetve a kocsi behelyezése. A főszereplő megszabadul felső ruházatátol, ugyanis ez lesz a film első jelenete és Zsolt a forgatókönyv szerint nemrég kelt fel. A késés ebben a pillanatban másfél óra, de belefér, mondják. A szálloda dolgozói kellő empátia és megértés hiányában azon jajgatnak, hogy miért is kell nekik öt percenként teljes csöndben maradniuk és még egy tányért sem rakhatnak arréb. Úgy látszik tehát, hogy Kincső „Felvétel lesz, csöndet kérek!” szavainak teljesen más olvasatot adtak az alkalmazottak. A késés immár két óra, utálnak minket. Viszont a fahrtsín végre rendeltetésszerűen működik. Most már csak a hangosoknak maradt annyi feladata, hogy pár perc teljesen csöndet rögzítsenek. A következő jelenet helyszíne egy autó belső tere, ahova még a rendező sem fér be, hát még a kritikus. Többek közt, most az a cél, hogy az időbeli lemaradást behozzák az alkotók. Így tehát néhány óra erejéig kimaradok a jóból, majd délután mint maximális bennfentes, statisztaként tudosítok. Cut!
Kimentem az autós jelenet forgatására, hátha van mit tenni-venni. Végül zárnom kell az egyik oldalat, nehogy egy autó vagy gyalogos besétáljon a felvételbe. A munka problémásabb volt, mint ahogyan azt eddig tapasztaltam. Mivel a kapuban állt a jármű, biztosan sok bosszúságot okoztunk az erre járóknak. Aztán szép lassan elkezdtek gyűlni a problémák: megszervezni a stábkaját, statisztákat begyűjteni. (Mellesleg engem nem tájékoztattak az ebéd helyszínéről, úgyhogy üres gyomorral figyelek tovább.) A csúszás az idővel egyre drasztikusabb, többször láttam Kincsőt fejét fogva, vagy lehajtott fejjel, de mindig felülkerekedett. Pedig a fahrt-sín probléma ismét terítékre került.
Amíg a stáb tagjai a rögtönzött teríték mellett ebédeltek (a gyártás gondoskodott arról, hogy a kaja időben megérkezzen, csak az evőeszközökkel bántak kicsit nagyvonalúan, viszont a hús kanállal való föltrancsírozása sok vicces jelenetnek lett az előidézője), az operatőrök felszerelték a fahrtsíneket a kissé szürreális belsőbe. Abban mindenki egyetértett, hogy nagyon jó a helyszín. Kincső kérése az volt, hogy a legtöbb statisztát igénylő jelenetnek egy kicsit „zónás” hangulata legyen. Ehhez nagyban hozzájárult a füstgép, melyet a többször felvett jelenet során mindenkinek legalább egyszer volt alkalma kipróbálni. Elég komplikált és hosszú volt az embervásárt bemutató snitt, ezért többször is felvettük. A profi filmesek és időnként a színészek is (Györgyjakab Enikő, Pál Zsolt, Pálffy Tibor) javaslatokkal segítenek, amit a rendező többnyire megfogadott és rugalmasan be is épített a jelenetbe.
A következő, szintén látványos jelent a verekedés volt, amit már a hörgések miatt is érdemes volt végigkövetni. Éder Enikő jól elverte Pál Zsoltot – ezt pedig nagyon szeretnénk már a filmvásznon is látni.
