A tábor környékén nehéz éppen pihenő, hűsölő rendezőket találni. Sőt, úgy általánosságban is ritkán látni őket. Mivel a filmterveken nagyon sokat kellet változtatni a helyszínek és a korlátolt lehetőségek miatt, már az első előtti napokon is lázasan írták az újragondolt, sőt új forgatókönyveiket.
Közben a csoportvezető Pálfi György lelkesen osztogatja az alkotásokat fejlesztő tanácsokat. Monhalt Ákos, a Pécsi Tudományegyetem filmtörténet/filmelmélet szaka friss diplomásának forgatókönyve is óráról-órára változott, míg végül a forgatás előtt fél nappal elkészült a Trash Panzió alapja. Aztán kezdődhetnek az előkészületek. Megalakulnak a rendező–operatőr párosok és hajnalok hajnalán is storyboardot rajzolgatnak, ötletelnek, és a gyártásvezetőkkel lépésről lépésre megtervezik a forgatás menetét. Majd eljönnek a forgatási napok, kőkemény stressz, feszültség és egyéb filmkészítő közegekben gyakran előforduló tünetek kezdenek jelentkezni.
Ebből, ilyen szempontból minden bizonnyal kimaradt például Nemes Anita, aki dokumentumfilmesnek vallja magát és a Kodolányi János Főiskolán szerzett diplomát kommunikáció szakon, illetve több rövidfilmes fesztiválon szerepelt sikeresen. Szociális érzékenységét nem nehéz megtapasztalni, körülbelül egy hét alatt a falu nagy része már jól ismeri őt. Anita a négy játékfilmes mellett egyedül foglalkozik dokumentum anyagokkal és az volt a célja, hogy találjon olyan figurákat akikről érdemes mesélni a világnak – ami sajnos ebben a táborban nem sikerült úgy, ahogyan tervezte. Bakó Kincső viszont komoly kisfilm rendezésébe fogott, aminek jellegzetes főszerepére a csoportvezetőt szánta, ám mivel ők előzetes megbeszélés szerint nem játszhatnak nagyobb szerepeket, a műben Pálfi György legutóbbi filmjének egyik figurája bukkan fel, aki Kincső örömére éppen erre nyaralt. Kincső, aki már többször részt vett Filmtett alkotótáborokban, önvallomásnak tartja a művét. Elmondása szerint egy fajsúlyosabb filmes koncepció volt az, amit metaforaként használ ebben a projektben.
László József több napot is kénytelen volt kihagyni a táborból, hiszen az III. AXN filmfesztivál első helyezettje lett és Magyarországra kellett utaznia díja átvétele miatt. (Ezúton is gratulálunk neki és jó utat Hollywoodba!) Visszatérése után rendíthetetlenül kiállt filmterve mellett, senki sem befolyásolhatta és leforgatta A gödör című kisfilmjét.
Oláh-Badi Levente aki a Sapientia egyetem filmes képzésén végzett (akárcsak László Józsi és Bakó Kincső) egy egyszerre két különböző lányt szédítő fickó történetét meséli el. Olyan aspektusból kiindulva is fontos a rendezői brigád szerepe, hogy tulajdonképpen az összes többi csoport munkája rájuk épül és az alkotó fejekből kipattanó forgatási helyszínek, snittek, jelenetek eljátszása, gyártása, hangkeverése, vágása a többi csoport munkáját alapjaiban határozza meg, tehát mindenképpen döntő, hogy egy-egy rendező hogyan képzeli el a dolgokat. Mert azért mégiscsak kell Drakula-kosztümöt szerezni, vagy annyi tekercs wc-papírt, hogy egy színészt múmiává varázsoljanak (itt éppen a Ráczegresi mesék díjnyertes filmkészítőjének darabjáról van szó). Szinte bármelyik forgatást említhetném viszont ilyen szempontból, mert mindenhol voltak kihívások az összes szakág tagjai számára, ami komoly pozitívum és nagy mértékben fejlesztheti a csapatmunkát és a közös problémamegoldást.
A konkrét munkálatokat megelőzte néhány egyéni feladat, melyek közt az egyik legérdekesebb az volt, hogy minden rendezőnek készítenie kellet egy saját portréfilmet, melyben Pálfi György rendezőtanár arra akarta rávenni a fiatalokat, hogy valami nagyon személyeset vigyék át mozgóképre. Habár elég komoly teljesítmény bekerülni a rendezői csoportba, az még bőven csak a kezdet. Ezeknek az alkotóknak a tábor teljes időtartama alatt folyamatos koncentrációra volt szükségük. Persze és egy fárasztó nap után ők is a legnagyobb örömmel ülnek le késő esténként a társaságba. Kizárólag késő esténként.