A kritikusok hétfőn „szabadnapot” kaptak, hogy még többet dolgozhassanak. A közösségi terem néha már kényszerűen kényelmesnek érzett székeitől elszakadva Bakó Kincső és Oláh-Badi Levente forgatásaiba próbáltak észrevétlenül beépülni, statisztaként, szervezőként, segítőként vagy egyszerű szemlélőként – nem titkoltan abból a célból, hogy belelássanak mindabba, aminek gyakran csak a végeredményével szembesülnek.
A tábor hatodik napja egyben a nAGYŐ című rövidfilm forgátásának napja is volt. A filmet Oláh-Badi Levente rendezte, az operatőr Kürti István volt. Úgy, ahogyan ez általában lenni szokott, már a forgatási előkészületek sem voltak zökkenőmentesek, hiszen a kilencedikét megelőző éjjel megállás nélkül ömlött nyakunkba az isteni áldás… Ez az apró malőr, persze senkinek sem szegte kedvét, így hát a forgatás kezdetét vette – a barátságosnak jóindulattal sem nevezhető – hajnal hatórai magasságban. A stábtagok között már az első pillanatoktól kezdve ott tébláboltam én is, igyekezvén minden hasznosnak vélt információt magamba szívni. Ennek első lépéseként megismerkedtem a forgatókönyvvel… Badi – ahogy a táborban mindenki ismeri – története egy klasszikus szerelmi háromszöget dolgoz fel. Van benne hűtlen férfi (Szabó Tamás), szerelmes nő (kettő is – Sebők Maya és Ferencz Réka), bújkálás, dühös apa (Szabó Jenő), és egy felejthetetlen jelenet erejéig Vuk is feltűnik… de az istenért sem akarom előre lelőni a poént. Annyit azért elárulhatok, hogy a színészek és a rendezői gárda egyaránt nagyon élvezték a forgatás ezen részét...
Mindezek teszik ki tehát Badi rövidfilmjének gerincét, e szereplők körül bonyolódik a cselekmény. És itt meg kell említenünk a történet záró jelenetét, ami viszont nem egy szokványos melodrámai befejezás... Ezután a rövid ismertető után, viszont kanyarodjunk vissza a forgatás körülményeihez. A stáb tagjai tehát az első kakasszó után rögvest összegyűltek a panzió aulájában. A korai időpont ellenére igen nagy mozgolódás fogadott a földszinten, mivel ebben az időben, egymással párhuzamosan két film forgatása is zajlott. (Egy másik helyszínen Bakó Kincső története kelt életre.) Miután a mi csapatunkból mindenki megérkezett, három autónyi táborlakó indult el a film első helyszínére, amely a Homoródfürdőről kivezető mozgalmas főút volt. A stábtagok közül mindenki hozta a saját felszerelését, a „hangos fiúk” név szerint Iszlai József és Jeszenszky Tamás a mikrofonokat, az operatőr, Kürti István a kameráját, Czakó Judit és Dunai László a scriptnaplót és a csapót, Derzsi Pálma és Boros Melinda gyártásvezetők pedig minden mást, amire egy forgatás során még szükség lehet.
Badi filmje rendkívül sok helyszínnel operált, így sajnos sok idő eltelt az utazgatással, amit mindig valahol máshol igyekezett behozni a stáb. Az időhiány volt tehát az oka, hogy nem kevesebb, mint húsz perc késéssel kezdődött el a forgatás a történet első helyszínén, ettől kezdve nekünk is szembesülnünk kellett minden olyan problémával, ami ilyenkor felmerülhet: természetesen voltak jelenetek, amiket nem volt elég kétszer vagy háromszor felvenni. Volt, hogy a kellékek hiányoztak, volt, hogy a megfelelő helyszín kiválasztásával akadtak problémák, volt, hogy ismételten a legnagyobb ellenséggel az időhiánnyal kellett megküzdeni, volt, hogy az operatőrt hevederrel kellett az autó motorháztetőjére erősíteni a megfelelő szemszög elérése érdekében, volt, hogy a panzió egyik ablakából kellett felvenni egy jelenetet, így a stábnak be kellett kéredzkednie egy emeleti szobába, sőt, egy bizonyos esetben még dublőrt is használt a rendező… Mind olyan nehézség, vagy feladat, amely elkerülhetetlen egy forgatás során…
A nAGYŐ forgatásába ebéd után kapcsolódtam vissza; az első délutáni jelenet, amelyet végigkövettem, a domboldalon, a lovarda mellett játszódó kissé beteges piknik-szcéna volt. Badi és a stáb nagy műgonddal igyekezett beállítani a dzszletet, vagyis a pokrocot és a gyümölcsöskosarat, illetve a színészeket, Tamást és Rékát. Ez az idilli táj – amelyet olykor azért megzavar a (néha olvasó-, néha íjásztábornak vélt) szomszéd csapat dobolása – szolgáltat hátteret ahhoz a vallomáshoz, amit Tamás tesz Rékának. A jelenetet többféle szemszögből és plánban is felvették, közben záporoztak a rendezői instrukciók: „Tamás, te vívódsz, mint mindig”, „Te csak sírj olyan tehénkésen”. Tamásnak pedig kell is vívódnia, hiszen most számot kell vetnie kapcsolatával, Réka pedig sír, mert most értesül megcsalatásáról, hogy miért tehénkésen, az pedig az amit kicsit betegesnek neveztem: Réka Tamás kicsi bocikája, aki kolomppal a nyakában, fűszállal a szájában dörgölődzik szerelméhez. Az ütemtervhez képest másfél órás késésben lévő forgatás annak ellenére aránylag jól haladt, hogy kisebb problémák most is akadtak: hol süt a nap, hol beborul az ég, a lovak átvándorolnak a rét egyik oldaláról a másikra, a már említett táborozók dobolnak, vagy éppen Jeszi esik be mikrofonnal a képbe.
A következő felvételi helyszín a dombhoz felvezető út, ahol is Tamás megkéri Maya – a lány, akivel megcsalja Rékát – kezét. A jelenet végén a szereplők egy hatalmas csókban törnek ki, amely többször is úgy tűnik, hogy még a felvétel után is tart – persze csak a hitelesség kedvéért. Miután elhangzott az utolsó „ennyi” is, és Badi elégedett a végeredménnyel, a stáb összepakolt, autóba ültünk, és vissza a panzió irányába. A kritikus sem lehet mindig jelen, néha vacsoráznia és cigiznie is kell – így a kocsma után következő részegség-snittre tértem vissza, amelyből az is kikderült, hogy Tamás az éneklésben sem utolsó. A felvételt csak néhányszor kellett megismételni, s Tamás mámorában mindannyiszor „elintézett” egy üres sörös üveget, amellyel szembeni nemtetszésének Durst György igen határozottan hangot is adott, ahogy a jelenetben hallható dalszöveg jogdíját is többször megemlítette – ez utóbbit Tamás a leendő Oscar-díjából fedezné.
Ezután egy rövid szünet következett, majd éjfél körül az utolsó felvétel, a panzió egyik földszinti szobájában forgatott ágyjelenet – vagyis úgy tűnik a stáb eddigre behozta a késést. A szűk szobát István és Attila, a segédoperatőr világították be hosszadalmasan. Mikor a szoba megkapta a megfelelő mennyiségű fényt, Tamás és Réka már fekhettek is az ágyba, hogy némi újbóli szövegtanulás után kezdhessék a kapcsolatukról szóló beszélgetést, és Tamás lökhesse a közhelyes sablonrizsát a megrendült hitelességéről. A forgatásnak ez az utolsó szakasza remek hangulatban telt, annyira, hogy a színészek a végszó után maguk kezdeményeztek még egy „poén-snittet”.
Izgatottan várom, hogy visszontláthassuk a vásznon is a nAGYŐ-t, ezt a különös szerelmi háromszög-történetet, a középpontjában a betegesnek tetsző főhősével.