„Próbáltam nem ott ülni a nyakukon végig. Szerintem nem lehet úgy semmit megtanulni, ha tudod, hogy ott van melletted valaki, aki úgyis segít. Hibázni kell, és akkor megérted, mit nem szabad. ”
![8. Filmtett-Duna Muhely Alkotótábor](/uploads/Tabor/2009/tabor_ikonok.jpg)
Hogyan állt össze a csoportod?
Volt hét jelentkező, akik az első helyre a vágást írták be, és akkor úgy válogattam, hogy próbáltam olyanokat beválasztani, akik még nem voltak a táborban – függetlenül attól, hogy van-e gyakorlatuk és vágási tapasztalatuk vagy sem, mert azt gondoltam, hogy ha vágócsoportba jelentkeztek, akkor szeretnének olyasvalamit tanulni, amit addig még nem. Ehhez képest viszont ilyen-olyan okok miatt úgy alakult, hogy már mindenki vágott valamit, tehát nem teljesen kezdők jöttek. Ketten közülük már voltak korábban is Filmtett-táborban, noha egyikük akkor nem a vágócsoportban volt.
A tábor első felében milyen elméleti ill. gyakorlati feladatokat végeztetek a csoporttal?
Próbáltam velük sokat beszélgetni arról, hogy hogyan folyik egy játékfilm utómunkája, vágása. Természetesen magamból kiindulva, hogy én hogyan gondolkodom egy film esetében, hogy állok neki valaminek, milyen tapasztalataim vannak különböző filmekkel kapcsolatban. Beszélgettünk olyan elméleti dolgokról is, mint a plánok, a plánok használata, mi lehet a dramaturgiai szerepük, mit okoz egy-egy plán a ritmusban a vágás során, ilyesmik. Aztán adtam nekik gyakorlatokat. Az egyik gyakorlat az volt, hogy hoztam filmekből különböző snitteket (kb. 150 darabot), melyeket nyolc filmből szedtem ki, ezeket kellett összevágni úgy, hogy nem kellett mindegyiket felhasználni, hanem amennyit nekik kedvük volt. Ezekből egy félperc körüli jelenetet kellett összeállítani úgy, hogy egy új cselekmény alakuljon ki, mert ugye különböző filmekből vannak, tehát változnak a szereplők. Ennek az volt a lényege, hogy azt nézzék meg és azzal játsszanak egy picit, hogy a vágással át lehet menni szinte észrevétlenül egyik helyszínről a másikra, akár egyik emberből a másikba. A másik feladat az volt, hogy megnéztük közösen Mathieu Kassovitz A gyűlölet című filmjét, beszélgettünk róla egy órát, aztán pedig trailert kellett vágniuk belőle. Mire elkezdték vágni a tábori filmeket, majdnem sikerült a végére érni ennek a feladatnak.
![](/uploads/Tabor/2010/filmtett_tabor_2010_49.jpg)
Milyen eredmények születtek e feladatokkal kapcsolatosan?
Nagyon érdekes dolgok születtek, én ezt a jelenetes játékot nagyon szeretem. Egyrészt érdekes, hogy kinek mennyi türelme van végignézegetni ezeket az amúgy rövid snitteket, és agyalni, hogy hogy lehet kirakni valamit ezekből a nem összeillő darabkákból, másrészt pedig szerintem ebből nagyon sokat lehet tanulni, megtornáztatja az ember agyát. Az előzetesek közül nem mindegyik készült el véglegesre, mert elkezdődtek a forgatások, és akkor ők is kimentek csapózni, scriptelni.
Milyen problémákba ütköztetek a vágás folyamata során?
Igazából nem mondanám, hogy egy átlagos filmhez képest különösebb problémák voltak, szerintem minden filmnél vannak problémák. Jó na, biztos nem mindegyiknél (nevet), de a legtöbb filmnél vannak problémák, amiket a vágásnál meg kell oldani, mert valami nem úgy sikerült, mert elment a nap, mert leesett az eső, mert nem úgy játszott valaki, vagy nem úgy alakult a forgatás, tehát mindig van valami, amin agyalni kell egy kicsit.
És hogyan sikerült kiküszöbölni, megoldani ezeket a problémákat?
Hát, mondtam nekik, hogy hajrá! (nevet) Amikor egy részt összeraktak, akkor mindig szóltak, hogy nézzem meg, és meg is néztem. Próbáltam nem ott ülni a nyakukon végig, mert szoftvert is tanultak, és szerintem nem lehet úgy semmit megtanulni, ha tudod, hogy ott van melletted valaki, aki úgyis segít. Hibázni kell, és akkor úgy meg lehet tanulni. Ha meg nem jössz rá valamire, akkor meg lehet kérdezni egy idő után. Mindig mentem egyik szobából a másikba, egyik gépről a másikra, és mindig érdeklődtem, hogy hogy állnak, akkor mindig mutattak egy-két dolgot, ha valami nem tetszett nekik, akkor próbáltunk közösen gondolkodni. Amikor már valahogyan álltak a vágással, Pálfi Gyurival közösen is megnéztük a filmeket, és próbáltunk közösen kitalálni dolgokat, ha valami nem állt össze úgy, ahogy kellett volna.
![](/uploads/Tabor/2010/filmtett_tabor_2010_25.jpg)
Így a vágási folyamatok lejártával gondolom megkérdezhetem, hogy mi a véleményed a csoport munkájáról és a tagok egyéni munkájáról?
Szerintem nagyon jó kis csoport verődött össze. Négy viszonylag különböző habitusú emberről van szó, akik különböző munkastílusban dolgoznak, de szerintem nagyon jól haladnak a munkák.
Már másodjára vezettél a táborban vágócsoportot. Milyen következtetéseket vontál le magadnak? Vezetnél-e harmadszorra is csoportot?
Igazából azt remélem, hogy tíz nap alatt sikerült tanulniuk valamit, azt gondolom, hogy minden lehetőség megvolt erre. Úgy látom, hogy mind a négyen szeretik azt, amit csinálnak. Tíz nap alatt nyilván nem lehet mindent megtanulni, de el tud indulni egy folyamat, vagy tudnak még plusz impulzusokat kapni ebből. Az volt az érdekes, hogy amikor két évvel ezelőtt voltam (Velencén), akkor nyolc film készült, majdnem annyira belehaltunk, mint most – bár ott egy kicsit jobban – , és az az érdekes, aminek még nem jöttem rá az okára, hogy most mégis valahogy kevesebb idő volt a dolgokra, mint akkor. Kevesebb idő jutott a finomításra, hogy kitaláljunk dolgokat, hogy kísérletezgessünk. A harmadszori csoportvezetéssel kapcsolatban pedig annyit, hogy szívesen vezetnék!