Immár 14. (!) alkalommal veszi magára egy horror az amerikai Amityville városkának a nevét, és bár nem volt szerencsém az összes eddigi Amityville-filmhez (szóljon, ha van olyan, akinek igen), a Az ébredés alcímet viselő legutóbb lehúzott démonbőr egészen biztosan nincs ott még a „sorozat” saját top 10-ében sem.
Az 1979-es eredeti, A rettegés háza címmel magyarított film Jay Anson többmillió példányban eladott, azonos című könyve alapján készült, a könyv pedig az Ocean Drive 112. számú ház fedele alatt egy hónapot töltő Lutz házaspár állítólagos paranormális élményeiből kerekített egy jól eladható horrorsztorit. A ház véres múltja (1974-ben az ottlakó Ronald DeFoe Jr. puskával végzett családjának hat tagjával) miatt a „valós” események alapján készült könyv kasszasiker lett, logikusan következett a megfilmesítés ötlete. Sok eredetiséget még az eredeti sem tudott felmutatni: család beköltözik az elátkozott házba, az ajtók csapódnak, a hintaszékek maguktól mozognak, az egész természetesen indián temetőre épült, sőt, még a pokol bejárata is ott van a pincében.
Ebbe a házba költözik be az eredeti történések után 40 évvel egy kis család, ezúttal egy anya, két egészséges, illetve egy évek óta kómában lévő gyerek. A gyerekek nem is sejtik, milyen események történtek hálószobáikban évtizedekkel ezelőtt, így felkészületlenül érik őket a furcsábbnál furcsább történések (igen, csapódik az ajtó, néha nem lehet kinytni az ablakokat, sőt, még a kutya is sokat ugat!), a paralizált James (Cameron Monaghan) pedig végre gyógyulásnak indul.
Valami érthetetlen okból kifolyólag a Bella Thorne által játszott Belle kapta a történetben a főszerepet, ami több okból is elhibázott döntés volt a készítők részéről. Egyrészt a horrorfilmeket élvező, vélhetően nagyrészt nagykorú nézők kevéssé tudnak azonosulni vagy akár szimpatizálni a sztereotipikus nagyszájú, lázadó (hiszen fekete rúzst visel!) tinédzserrel, aki a legtöbb hasonló filmben maximum mellék-, ha nem epizódszereplő. Másrészt az anyát az általában zseniális alakításokra képes Jennifer Jason Leigh (lásd nem olyan régen Tarantino Aljas nyolcasában) játssza, ehhez képest alig van értelmezhető szerepe a történetben. Helyette be kell érnünk a játékidő nagy részében az említett, szép pofival és zéró tehetséggel megáldott egykori Disney-üdvöskével, Bella Thorne-nal, akinek színészi játékát elnézve nem tartom kizártnak, hogy azért nevezték el a karakterét szinte vele megegyező nevűre, hogy ne lepődjön meg, ha színésztársa nem a megszokott nevén szólítja.
Jennifer Morrison és Kurtwood Smith szerepeltetése is teljességgel fölösleges, a nagynéni karakterét kizárólag beszélő áldozatnak szánták, és a mindössze két jelenetben felbukkanó orvost is lehetett volna helyettesíteni egy ruhafogassal: egyikük sem játszik rosszul, épp csak teljesen fölösleges jelenlétük a filmben. Így pedig csak frusztráló nézni, ahogy Jason Leigh-vel együtt már hárman igyekeznek felváltva értelmet és érzelmet csempészni a forgatókönyv klisémondataiba.
Meglehetős szegénységi bizonyítvány egy alkotásnak, ha történetét annyira nem tudja mankó nélkül elmesélni, hogy segítségül kell hívnia egy másik történetet, márpedig Az ébredésben épp ez történik: a film egy pontján Belle-nek egy osztálytársa megmutatja a 1979-es eredeti, majd a 2005-ös remake DVD-jét is, majd jól meg is nézik azokat. Egy ilyen önreflexív trükk szolgálhatná is a filmet, ha mondjuk az eredeti eseményeihez képest bármi újdonság történne Az ébredésben. Ehelyett azonban a film 85 perce vánszorogva telik, a néző pedig várja, hogy történjen valami borzongató, vagy legalább gusztustalan, (neadjisten) kreatív, netán meglepő csavar. Szpojler: ebben a filmben nincs, amit szpojlerezni, minden pont úgy halad előre, ahogy elvárjuk, mert láttunk már pont ilyent tizedennyi költségvetéssel a Film+ tévécsatornán is.
Az ébredés legnagyobb baja, hogy nem a saját lábán akar megállni, szemérmetlenül próbálkozik egy amúgy is középszerű horrofilm farvizén haladni előre. Ezt a mellékszereplői gárdát teljesen fölösleges volt összeverbuválni, mindenikük csak egy szégyenponttal egészíthette ki Imdb-adatlapját. Ilyen értelemben pedig az amityville-i horrorház a mai napig szedi áldozatait, talán jobb lett volna nem ébreszteni, hanem szépen hagyni aludni az egészet.
