Hol is járunk? Ja, Sanghajban. Minél messzebb az avítt piramisoktól, és a megunt egyiptomi kellékektől. Most egy agyagba zárt ördögöt kell felébreszteni, hogy majd aztán fél Kínán át lehessen üldözni. Rosszabb, mint amit vártam. Nem azért, mert naiv vagyok, hanem mert a minimális elvárásokat sem teljesíti. Ezerszer lerágott poénok, milliószor kiköpött szituációk. Üres film, teli terem. Nem értem.
Sajnos a látvány nem visz el egy filmet a hátán, akkor meg főleg nem, ha csak ilyen minőségű a számítógépes animáció. Az viszont a lehető legrosszabb, ha egy rosszul sikerült B-variáns utáni béna C-verziót akarunk eladni az eredeti A-példány nevével. Akkor talán már csak a jó forgatókönyvben reménykedhetünk, de az meg olyan sznob dolog lenne, úgyhogy felejtsük is el gyorsan.
Mindjárt az elején paródiába illő helyzetkép nyugdíjas hőseinkkel: Brendan Fraser (Rick) pisztrángot lő vacsorára, a Rachel Weisz helyett beugró Maria Bello (Evelyn) pedig természetesen ráharap a sörétre… De van itt a régi szép időkre emlékező egyenruha-simogatás, és nosztalgikus asztalon ugrálás karddal hadonászva, s persze a meglepődött zord lakáj sem maradhat ki a képből. Ha viszont még mindig nem lenne elég: mindent üt a vágykeltő vallomás a fotelban alvó férjnek. Válogatott kliséparádé, pedig még szinte el sem kezdődött a film.
Persze lesz még rosszabb, de egyrészt több ezer karaktert felemésztene, másrészt nem fájna annyira a vásznon látva, ha mind elmesélném.
De hol is járunk? Ja, Sanghajban. Minél messzebb az avítt piramisoktól, és a megunt egyiptomi kellékektől. Most egy agyagba zárt ördögöt kell felébreszteni, hogy majd aztán fél Kínán át lehessen üldözni. Jet Li (Han császár) keresztbetett egy boszorkánynak (Michelle Yeoh – Zijuan), aki erre megátkozta, és hagyta a föld alatt porosodni úgy 2000 éven át, hogy majd az európai kalandorok ügyesen felébreszthessék. És a csokihadsereg csak várt és várt, míg nem jött Alex (Luke Ford), a fiatal, tettrekész, de apja árnyékában élő fiú, akit jól kihasználhat az aktuális helyi minidiktátor. S hogy miért is csoki? Az átokszórás után valami barna kezdett folyni a pórul jártak testnyílásaiból. Valami barna, ami leginkább olvasztott csokoládéra hasonlított. Agyagra nem.
Megint minden a családi problémákkal kezdődik. A béna műdráma: a gyermeki dac és engedetlenség, apuci és anyuci szánalmas viszálykodása, a megrendezett „véletlen találkozás” – kiszámítható, elcsépelt, unalmas. S aztán jön a nő, aki ellenségből szövetségessé válik, és kezdődhet a bűnüldözés, na meg a sablonos szerelmi szál. Az előbbi lovaskocsi-petárdás teherautó felállásban, az utóbbi 2000 évnyi korkülönbséggel. Az előbbi megint a lerágott poénok óceánjába fulladt, az utóbbi szánalmas enyelgésbe. „De ha én örökké élek, te meg 40 év múlva meghalsz, hát azt nagyon nehezen viselném… Brühühüüüü…” Körülbelül. Persze a forgatókönyvírók Lin (Isabella Leong) segítségére siettek: egy huszárvágással megoldották a dolgot. Így a Himalája paradicsomából kiűzettetve, az örök élet vizétől távol, halandóvá válva simulhatott a film végén Alexhez a 2000 éves leány.
Jet Li persze Jet Li, hát még akkor mennyire Jet Li, ha méltó ellenféllel keveredik közelharcba. Michelle Yeoh szerencsére annak bizonyult: ők ketten végre varázsoltak egy percnyi felüdülést a nézőknek: a szép mozdulatok viszont csak tényleg levegővételnyi szusszanást jelentettek, ezt a filmet nem mentheti meg semmi. Bámulatos közhely, félelmetes mű-termék.
Na és aztán a csokisereg csatázik a holtakkal: a merev kőremeték a foszlott testű elátkozottakkal. Mintha csak A gyűrűk urából vagy AKarib-tenger kalózai ból kölcsönözték volna a holtakat, s velük együtt persze jött az összes szétporladós közhely is, immár csutkára rágva, hogy majd még a szél is elfújja… Jól átvágták Rob Cohent (a rendezőt), vagy csak nem fizette rendesen a bérleti díjat, és selejtes alakulatot kapott. A már legalább két nagyvolumenű alkotásban bemutatott ötlet mindig veszélyes, főleg, ha sikere volt. Sokadikként bepróbálni csak úgy lehet, ha újítás van benne, ha legalább a kivitelezés tökéletesre tervezett. Próbálkozni viszont lehet…
Apropó, forrás. Rick sebe ugyanattól a víztől gyógyult meg, amitől Han császár vált halhatatlanná. De arról nem szólt a fáma, hogy vajon múmiaüldöző barátunk is belépett-e az örök életűek sorába. Vagy talán erről szól majd a negyedik epizód? Brendan Fraser idétlen vigyora egy életre a vetítővászonra fagy?
Egyszóval: didaktikusan bárgyúra sikeredett a legújabb Múmia-mozi érzelmi élete. Vajon miért nem a kalanddal törődtek igazán? Tíz fillért se pazarolj rá!
