Jean-Luc Godard: Adieu au langage / Búcsú a nyelvtől Jean-Luc Godard: Adieu au langage / Búcsú a nyelvtől

Hosszúra nyúlt búcsú

Jean-Luc Godard: Adieu au langage / Búcsú a nyelvtől

ÉRTÉKELD A FILMET!
Búcsú a nyelvtől
Jean-Luc Godard
2014
Búcsú a nyelvtől

Búcsú a nyelvtől

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 6 10 1

6

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A filmes 3D technológiával és annak létjogosultságával kapcsolatban az egyik legtöbbször feltett kérdés (illetve kritika), hogy az milyen módon emelhető a rongyrázó speciális effektusok szintjéről ténylegesen a filmnyelvbe. Jean-Luc Godard legújabb – de állítólag utolsó – műve pontosan erre tesz kísérletet, és mivel a legtöbb 3D-s mozi nem elsősorban ezt a problémát igyekszik megoldani, talán tényleg itt az ideje, hogy valaki legalább megfogalmazza a kérdéseket.

Az egykori újhullámos fenegyerek egészen a 60-as évekig visszanyúlt és témájául ezúttal is a férfit és a nőt, az emberi kapcsolatokat, a kommunikáció lehetetlenségét és önzőségét, valamint magát a mozgóképet választotta. Godard több, látszólag nem különösebben összetartozó, kisebb történetbe – vagyis inkább metaforába – is belekezd, mire szép lassan megfogalmazza a mondanivalóját. A látszólag ad hoc módon szerveződő, néhol realista, máshol egyenesen szürreális kis epizódokat azonban nagyon is szorosan fogják össze Godard kommunikációról alkotott gondolatai. Mindennek pedig a rendező kutyája – vagy a kutyán keresztül maga a rendező – a tükre.

Kép a Búcsú a nyelvtől című Godard-filmből

Ez így persze elég kuszán hangzik, egységes, kidolgozott történet(ek)ről nem is igazán érdemes beszélni. A sztori – a nő és a férfi találkozása – Godard világában annyira banális, hogy annak szinte minden aspektusát a végletekig stilizálja. Konstruktív párbeszéd helyett egymás mellett elszálló mondatokat, valódi intimitás helyett pucér testeket kapunk. A valódi irányvonal a rövid játékidőhöz képest viszonylag lassan bontakozik ki, és az igazán izgalmas dolgok – 3D ide, filmnyelv oda – nem is a látványban jelentkeznek, hanem a párbeszédekben. A filmnyelv problémáit tekintve a Búcsú a nyelvtől egyik nagyobb hibája, hogy úgy akar reflektálni 21. századi kérdésekre, hogy Godard nehezen tud elszakadni a 20.-tól. Ettől persze még nem lesz rossz film, de az a felépített világ, amiben a francia direktor megfogalmazza gondolatait a háborúkról, szocializmusról, metaforákról és a kommunikációról, nem tud új irányt adni a filmnyelvnek.

Kép a Búcsú a nyelvtől című Godard-filmből

Az idén 84. életévét betöltő enfant terrible legújabb alkotását legegyszerűbben akkor tudjuk befogadni és értelmezni, ha kísérleti filmnek tekintjük, de ezek a kísérletek valójában tét nélküliek. Godard megint ügyesen, sőt bravúrosan játszadozik a kamerával, de a film valódi rizikóvállalás nélkül elég öncélúnak tűnik. Akár ironikus gesztus, akár tényleges kísérlet Godard részéről a 3D beemelése a filmnyelvbe, nem sokkal jut közelebb egy lehetséges megoldáshoz, mint bármelyik hollywoodi blockbuster – bármilyen blaszfémikus is ezt mondani. Nagyon úgy tűnik, hogy önmagában a 3D-s eljárás nem lesz kevésbé fölösleges (vagy rosszabb esetben zavaró) csak azért, mert egy ikonikus filmrendező alkalmazza.

Godard-nak persze van pár nagyon is érdekes, a nézői befogadást is aktívan és szélsőségesen formáló (és persze elég intenzív szem- és fejfájást okozó) próbálkozása a technikával, azonban többnyire ő is csak speciális effektusként és nem a filmnyelv részeként tudja használni a 3D-t. Legfeljebb ezúttal nem robotok vagy össze-vissza repkedő meteoritok, hanem egy előtérbe helyezett szék, néhány ág vagy éppen gondosan kiválogatott könyvgerincek lógnak az arcunkba. Ez pedig semmivel sem forradalmibb egy Che Guevara-pólónál. Persze biztosan nem állíthatom, de számomra nagyon úgy tűnik, hogy a nyáron a Cannes-i zsűri nagydíjával jutalmazott film – tűnjön bármilyen bátor kísérletnek is – nagyrészt ugyanazt az élményt nyújtja „hagyományos” vásznon, mint speciális szemüveg igénybevételével. Így aztán amit a Búcsú a nyelvtől nyer a réven, azt elveszti a vámon. Tagadhatatlan, hogy Godard zseniálisan tudja kezelni a filmet, mint médiumot, de ezúttal mintha hamar a fejére nőne és átvenné tőle az irányítást.

Kép a Búcsú a nyelvtől című Godard-filmből

A legendás rendező továbbra is megkerülhetetlen és újfent bizonyítja, hogy még mindig képes kisujjból hozni egy gondolkodásra késztető, okos és nem utolsósorban humoros filmet – jóllehet, már jó néhány éve nem tartozik az európai filmművészet élvonalához. Ennek ellenére a Búcsú a nyelvtől mégsem az, aminek lennie kéne, az összképet ugyanis pont az rontja el, amiért a mű valójában elkészült: a 3D. Mindezek tükrében úgy gondolom, hogy továbbra is várnunk kell a kérdéseink megválaszolására – ha egyáltalán még keressük a válaszokat.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Búcsú a nyelvtől

Búcsú a nyelvtől

Színes filmdráma, 70 perc, 2014

Rendező:
Szereplők: , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

6

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Jurassic World: Világuralom

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 146 perc, 2022

    Rendező: Colin Trevorrow

  • Enfant Terrible

    Színes életrajzi, filmdráma, 134 perc, 2020

    Rendező: Oskar Roehler

  • Elvis

    Színes életrajzi, zenés, 159 perc, 2022

    Rendező: Baz Luhrmann

Szavazó

Melyik a kedvenc Cronenberg-filmed?

Szavazó

Melyik a kedvenc Cronenberg-filmed?

Friss film és sorozat

  • Jurassic World: Világuralom

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 146 perc, 2022

    Rendező: Colin Trevorrow

  • Enfant Terrible

    Színes életrajzi, filmdráma, 134 perc, 2020

    Rendező: Oskar Roehler

  • Elvis

    Színes életrajzi, zenés, 159 perc, 2022

    Rendező: Baz Luhrmann