Cristi Puiu: Marfa şi banii / A zseton és a beton Cristi Puiu: Marfa şi banii / A zseton és a beton

Egy láthatatlan lábatlankodó videofelvétele

Cristi Puiu: Marfa şi banii / A zseton és a beton

ÉRTÉKELD A FILMET!
A zseton és a beton
Cristi Puiu
2001
A zseton és a beton

A zseton és a beton

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 7 10 1

7

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A kánikula, az aszfalt és az étolaj mind elmúlnak, de ez a bukaresti út örökké megmarad. Egy Cannes-ban felfedezett román elsőfilmes meglepően jó és szokványosan elfelejtett elsőfilmje.

„Egy rövid fellendülés után, mely Lucian Pintilie hazatérésével függ össze, a román film ismét eltűnni látszik. Ha ez így is történne, egy nevet semmiképp sem szabad elfelednünk: ez a Cristi Puiué.” A cannes-i körképben így kezdi kritikáját a Les Inrockuptibles a Marfa şi Banii-ról, melyet a Quinzaine des réalisateurs program keretében vetítettek. Már a cannes-i vetítésre is fel kellene kapnunk a fejünket, de egy ilyen kritika után a telefonkagylót is, hogy jegyet rendeljünk (ha ebben az országban szokás volna az ilyesmi), de nem. Tényleg fölösleges jegyet rendelni, erre a filmre a román fővárosban tíz kézen megszámolható néző volt kíváncsi. Hely tehát volt bőven, és lesz másutt is. A hazai film iránti bizalmatlanságot, ha nem ellenszenvet, nemcsak a reklám teljes hiánya érzékelteti, hanem a vetítések időpontja is; egy ilyen filmet nyár közepén vetíteni egyetemi központokban, nagyvárosokban: öngyilkosság (amikor egy év alatt mindössze három román film születik).

Eggyel vigasztalhatja magát a néző: ha jegyet vált, és ezzel beírja magát a film néhány száz nézője közé, olyan filmet lát, amelynek jó esélye van bekerülni a filmenciklopédiákba; az új román film történetében pedig kiemelt helyre számíthat.

A Marfa şi Banii története banális: Marcel úr megbízza Ovidiut, hogy vigyen el hat dobozt Konstancából Bukarestbe, cserébe kétezer rongyot kap. Ezret előtte, ezret utána. Ovidiu elvégzi a feladatot, és megkapja a pénzt. Ennyi.

Persze ott vannak a nagyon is fontos apróságok: Marcel úr rendkívüli és mindenre kiterjedő figyelme, ahogy leíratja Ovidiuval a feladatokat: hova kell mennie, hány órakor kell odaérni, és hogy pontosan 6 (hat) dobozt bízott rá. Mintha a srác nem tudna számolni, vagy megjegyezni egy utcanevet. De Marcel úr tudja a magáét, fontos a papír, mert így alkalomadtán majd azt lehet mondani, hogy de hát te írtad le, nem? A naiv kérdésre (Mi van a dobozokban?) a cinikus válasz: „Orvosi anyagok./ Vagyis? / Vagyis gyógyszerészeti anyagok”. Talán azt gondoljuk, ebből a pontos leírásból és a felajánlott fizetség mértékéből (soha nem derül ki, hogy márka vagy dollár volt az ezer „rongy”) igazán rá lehetne jönni a küldemény tartalmára, de nem igaz. Ez sohasem derül ki, és épp ebben rejlik a film nagy ereje. A Marfa şi Banii a cinema direct stílusában készült alkotás, olyan, mintha egy mindig ott lábatlankodó barát videofelvételét látnánk egy nap eseményeiről. A jelenetek nincsenek szépen felsnittelve, a kamera addig követ, amíg csak tud, s észrevesz mindent, orrpiszkálástól a dühroham utáni elcsendesedés kínos hallgatásáig. És ez a folyamatos jelenlét, hiszen nem jeleneteket látunk, hanem egynapi autózást a fővárosba, a készülődéstől a hazaérkezésig, ami olyan hihetővé, hétköznapivá, és ismerőssé teszi a történteket, hogy eszünkbe se jut, hogy itt bármi rendkívüli történhetne.

A stiláris kérdésben a rendező végig következetes marad, így a Bukaresti úton Ovidiu, barátja, Vali és annak múlt éjjel felcsípett barátnője mellett mintha ott lenne a furgonban negyedik utasként a kamera, ez a láthatatlan barát is, aki, pontosan tudjuk, a hátsó jobboldali ülésen ül, és innen nem mozdul el az egész úton, hogy kívülről, felülről, körbe vagy esetleg mások helyéről mutassa az eseményeket. Amennyit ő láthat és hallhat, annyit látunk, hallunk mi is a történtekből. Ez pedig sok és kevés is egyszerre. Kevés, mert alig halljuk az amúgy sziporkázó dialógusokat, melyeknek tetemes része „valós időben történő” improvizáció. S bár a hátsó ülésen ülőknek általában az erőltetett fülelés jut osztályrészül, mégiscsak zavaróan hat, inkább a kópiára, a hangfalakra, a mozigépészre gyanakszunk és csak utolsó sorban a rendezői koncepcióra. Ahhoz viszont bőven elég, hogy ez a bezártság olyan elemi feszültséget és félelmet keltsen a nézőben, melyben minden változás drámai fordulat erejével hat. Marcel úr folyamatos telefonálgatásai, a felbukkanó piros Nissan Patrol, melyről rövidesen kiderül, hogy nem baráti szándékkal követi Ovidiuékat, a rendőri ellenőrzés mind olyan súllyal bírnak a filmben, mintha nem egy road-movie-ban, hanem velünk, ma, a mi kocsinkban történnének meg. Ebben a rendkívüli-hétköznapi helyzetben egy naiv fiatalember bűnözővé válása sokkal valószínűtlenebb, mint a kánikula, az aszfalt vagy a kólás és étolajos flakonok tömege, amivel megpakolják a furgont az „angrósnál” a szülők boltja számára. Valószínűtlenebb, de valóságosabb. Hiszen a kánikula, az aszfalt és az étolaj mind elmúlnak, de ez a bukaresti út örökké megmarad, legalábbis Ovidiu számára. Erről maga Marcel úr gondoskodik. És ez a gondoskodás, – tényleg az, hiszen megmenti a „gyerekeket” – sokkal rosszabb mintha hagyná őket elveszni. Olyan erődemonstráció ez, ami után már nem lehet azt mondani, hogy nem kell a pénz, vagy hogy holnap inkább itthon maradnék. Mert félelmetes az ördög, de még félelmetesebb, aki az ördögöt is leteríti – idézhetjük a rendezőt e gondolat kapcsán. Ovidiu bűnözővé válása – melyhez hozzátartozik a Marcel úr stílusának az elsajátítása is – nem drámai esemény a filmben, hanem természetes folyamat, valami szükségszerűség, melyhez a felelősség és a bűntudat egyaránt hozzátartozik.

A film fiatal alkotógárdája (legtöbben elsőfilmesek, a színészektől a kameraasszisztensig) mégiscsak nagy ígéret a következő évtizedek román filmművészete számára. A veteránoknak számító Răzvan Vasilescu (Marcel úr) és Luminiţa Gheorghiu (Ovidiu anyja) mellett az Ovidiut alakító Alexandru Papadopol, Dragoş Bucur (Vali), és nem kevésbé a minimál-szerepét kiválóan megformáló Ioana Flora (Vali barátnője) tudják, s legfőképp érzik a filmet és nyelvét. Hiszem, hogy ennek a filmnek van egy legalább százezres közönsége itt a országban, és nagyon remélem egyszer valóban találkozni is fognak a Marfa şi Banii-val.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
A zseton és a beton

A zseton és a beton

Színes filmdráma, 90 perc, 2001

Rendező:
Szereplők: , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

7

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Jurassic World: Világuralom

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 146 perc, 2022

    Rendező: Colin Trevorrow

  • Enfant Terrible

    Színes életrajzi, filmdráma, 134 perc, 2020

    Rendező: Oskar Roehler

  • Elvis

    Színes életrajzi, zenés, 159 perc, 2022

    Rendező: Baz Luhrmann

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

Szavazó

Melyik a kedvenc Cronenberg-filmed?

Szavazó

Melyik a kedvenc Cronenberg-filmed?

Friss film és sorozat

  • Jurassic World: Világuralom

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 146 perc, 2022

    Rendező: Colin Trevorrow

  • Enfant Terrible

    Színes életrajzi, filmdráma, 134 perc, 2020

    Rendező: Oskar Roehler

  • Elvis

    Színes életrajzi, zenés, 159 perc, 2022

    Rendező: Baz Luhrmann

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson