„Színház az egész világ!" Ez a közhellyé vált kijelentés talán mindennél jobban illik Szabó István legújabb művére, a Csodálatos Júliára. Filmje pazar kiállítású angol komédia az álarcokról, amelyeket különböző élethelyzetekben viselni kényszerülünk. S hogy mi újat hozott nekünk világhírű rendezőnk első vígjátéka? Remek történetet, tökéletes rendezést, első osztályú színészeket, s egy sokáig emlékezetes, bombasztikus finálét!
A Csodálatos Júliát kitörő lelkesedés és tapsvihar fogadta a 29. Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon. A bemutató óta a film népszerűsége mit sem csökkent. Újságírók és mozirajongók egyaránt pozitív fogadtatásban részesítették a szenvedélyes vígjátékot, mely műfaját tekintve sokban különbözik Szabó István eddigi munkáitól, s ezúttal a forgatókönyvet is készen kapta. Róbert Lantos, a Kanadában élő magyar származású producer – akivel a rendező többek között A napfény íze című filmjét is készítette – nyújtotta át neki a Polanski Zongoristájáért Oscar-díjjal jutalmazott Ronald Harwood forgatókönyvét, amely W. Somerset Maugham 1937-ben megjelent Színház című művéből íródott. A történet középpontjában egy negyvenes éveiben járó sikeres színésznő áll, aki egy napon rádöbben arra, hogy öregszik, s ettől kicsúszik a talaj a lába alól. A történelmi jelentőségű, személyes tragédiákkal, hányatott emberi sorsokkal átszőtt drámák rendezője igent mondott a felkérésre, és egy igényes kiállítású, intelligens szórakoztató filmet készített a felkínált forgatókönyvből.
1938-ban járunk Londonban. Julia Lambert (Annette Bening) a londoni színházi élet legünnepeltebb csillaga. Kizárólag szakmai kapcsolaton alapuló, nyitott házasságban él férjével, Michael Cosselynnel (Jeremy Irons), a szintén sikeres színházi rendezővel. Julia egy nap rádöbben, hogy élete unalmassá vált, házassága kiüresedett. Kora is erősen nyomasztja a rajongók bálványozására szomjazó dívát. Vajon meddig tarthat még a szakmai siker, ha egy színésznő elmúlt 46 éves? A változatosságra, frissességre éhező asszony ekkor ismerkedik meg a 23 éves amerikai fiatalemberrel, Tom Fennellel (Shaun Evans). A tejfelesszájú ifjoncban azonnal meglátja a szerelmes rajongót, s a fiú közeledését ki is használja. Időközben Tom kikezd egy korban hozzá illő kezdő színésznőcskével, Avice Crichtonnal (Lucy Punch), s Juliát kéri meg, hogy segítsen a lánynak bejutni a színházi élet zárt világába.
Annette Bening számára valódi jutalomjáték volt Julia Lambert megszemélyesítése. Bening nagy színpadi rutinra tett szert, hiszen későn kezdődő filmes pályája előtt végigjátszotta a világirodalom főszerepeit a legnagyobb színházakban. Julia megformálójaként valósággal lubickol szerepében. Ő Szabó mozijának abszolút központi alakja. Mindenki más csak az ő szemszögén keresztül léphet reflektorfénybe, s a film nem véletlenül fókuszál ennyire főhősére. Julia Lambert a londoni elit valódi szupersztárja. Excentrikus és sugárzó, már-már túlzottan harsány egyéniség. Szeret szerepelni és állandóan a középpontban lenni. Imádja, ha kényeztetik, s el is várja környezetétől, hogy folyton kényeztesse. Akaratos szörnyeteg, folyton elégedetlen, örökké szervezkedik, mindent megtesz annak érdekében, hogy szeressék. Olyan közegben él, ahol állandóan szerepekbe kényszerül. Különféle maszkokat visel nem csak előadás alatt, hanem az életben is. Játssza a családanyát, a feleséget, a jó társasági lényt. Játssza a színpadi hősöket a színházon kívül is. A nagy megfelelni akarás állandó hazudozásra kényszeríti, s a környezetétől is elvárja, hogy hazudjanak neki.
Mindezt meg is kapja. Amikor Julia életébe belép a fiatal férfi, minden színpadi trükkjét beveti, hogy megkaparintsa magának. Azt hisszük, hogy érzelmeik tiszták, de egy ponton rádöbbennünk, hogy szeretője is csak szerepet játszik. Segítségével próbál bejutni az angol társasági életbe. Amikor Tom protekciót kér Juliától a közepesen tehetséges Avice futtatásához, már sejteni lehet, hogy itt mindenki csak a simább szakmai előmenetele érdekében bújik ágyba a másikkal. A fordulópont akkor következik be, amikor Julia hű barátja és tanácsadója arra kéri őt, hogy ne tegye nevetségessé magát egy fiatal fiúval. Ekkor Julia gyengén átélt alakítással eljátssza az elhanyagolt, szerencsétlenné tett nőt. Végül fény derül Avice és a férj, Michael titkos románcára, s Julia végképp úgy érzi, hogy a fiatal csitri az ő babérjaira tör. Színházi szerepeit, mi több, férjét és szeretőjét is könnyen kisajátíthatja. A film igazi csattanója az utolsó színpadi jelenet, amelyben egy jól átírt, improvizált jelenettel megleckézteti, sőt megszégyenít a lányt. Teljes a diadal. Az előadást követően mégsem megy el a premier bankettjére, hanem egyedül vacsorázik egy csendes kis étteremben. Ekkor veti le végleg minden álarcát, ekkor talál önmagára.
A film összes szereplője kifogástalan alakítást nyújt. Feltétlenül kiemelendő a férj szerepében Jeremy Irons bravúros játéka. Feleségéhez hasonlóan Michael ugyancsak sikerorientált, ám ő a kevésbé zajos tetszésnyilvánítás híve. Igazi angol úriember. Kimért és elegáns, piperkőc és alapos, s bár művészként tiszteli Juliát, csipetnyi iróniával viszonyul unalmas allűrjeihez. Üde színfolt a Michael Gambon által eljátszott egykori mester, Jimmy Langton, aki csak Julia képzeletében él, és amolyan jó szellemként látja el hasznos tanácsokkal a megfáradt asszonyt. Szabó István – rá jellemző módon – elképesztő precizitással és páratlan eleganciával irányítja színészeit. A brit színjátszás legnagyobb alakjait felvonultató üde meséje úgy hat, akár egy színdarab. Állandó alkotótársa, a „fény festőjének" is becézett Koltai Lajos a boldog békeidők atmoszféráját pompás színekkel varázsolja elénk, melynek megvalósításában fontos szerepet játszanak Luciana Arrighi Oscar-díjas látványtervező káprázatos díszletei, és John Bloomfield jelmeztervező korhű kosztümjei is.
Szerencsére a pazar látványvilág nem kerekedik felül a film eszmei mondanivalóján, a kosztüm- és díszletrengeteg csupán kellékei maradnak a történetnek. A valódi értékeket most is, mint minden Szabó-filmben a szereplők arcának változása hordozza. Számtalan premier plán tárja elénk a gyönyörű Julia igazi érzelmeit, gondolatait, általuk pillanthatunk a maszkok mögé. A közelik mutatják meg, hogy mikor mond igazat, és mikor hazudik, mikor játszik, és mikor önmaga, mikor szerepel pocsékul, és mikor tör ki belőle a valódi tehetség. A film színpadon játszódó fináléja olyan energikus és magával ragadó, hogy kedvünk lenne feltapsolni, miközben a legördülő függönyt s a függöny mögül előlépő és meghajló színészeket várjuk. A Csodálatos Júlia igazi mestermunka, szenvedélyes és virtuóz szórakoztató mozi. Igényes kikapcsolódás és felejthetetlen élmény.
