Hivatali visszaéléssel vádolja a román korrupcióellenes ügyészség (DNA) az Országos Filmközpont (CNC) vezetőségét. A vád szerint a több millió euróra rúgó kárt többek közt olyan filmek elszámoltatási hibái gyűjtötték fel, mint a Fütyülök az egészre, a Miért én? vagy a Valahol Palilulában.
Vádat emelt a DNA a CNC-t 2006 és 2013 között igazgató Eugen Șerbănescu, a filmes támogatási alapot irányító Carmen Stejeroiu és Gabriela Dincă felügyelő ellen. A vádemelésről Ștefăniță-Cosmin Stroie DNA-ügyész döntött 2020. június 9-én, évekkel azután, hogy 2014-ben az akkori miniszterelnök, Victor Ponta ellenőrző testülete feljelentést tett az intézménynél. Stroie Valina Călărașutól vette át az ügyet, aki 2017-ben elindította a nyomozást, utóbb pedig kilépett a DNA-ból.
A korrupcióellenes ügyészség 9,6 millió eurós kárt állapított meg, amit a vád szerint a CNC a 2010–2013-as időszakban támogatott 55 egyészestés és rövidfilm gyártásfinanszírozásával okozott. Az 55 cím között van többek közt az Ezüst Medve-díjas Fütyülök az egészre (Eu când vreau să fluier, fluier, r. Florin Șerban), Tudor Giurgiu Miért én? (De ce eu?) című bűnügyi thrillere, a Valahol Palilulában (Undeva la Palilula, r. Silviu Purcărete, p. Tudor Giurgiu), a Lampa cu căciulă című, rengeteg nemzetközi díjat besepert kisjátékfilm és a Mindenki a mennybe megy (Toată lumea din familia noastră) – mindkettő a Radu Jude rendezői és Ada Solomon produceri munkája – és a szintén nemzetközi hírű, Oana Giurgiu rendezte animációs dokumentumfilm, az Aliyah DaDa.
A 189 oldalas vádirat szerint egyes produkciós cégek 10 évre szóló, kamatmentes gyártási hitelt vettek fel a CNC-től, de késtek a filmek bemutatásával, vagy nem számoltak be évente az azok forgalmazásából származó, akár 0 lej értékű bevételekről.
A filmtörvény kötelezi a producereket arra, hogy a film bemutatása utáni első évben évharmadonként elszámoljanak a forgalmazásból befolyt összegekkel, majd további kilenc évig évente egy elszámolást nyújtsanak be. A gyakorlatban a producerek általában a kamatmentes gyártási finanszírozásnak csupán kb. 1%-át tudják visszaadni az államnak, mivel a román filmek hamar lekerülnek a mozik műsoráról, nem nyereségesek. A valóságban tehát ez a fajta állami hitel valójában vissza nem térülő támogatás a filmipar számára.
A CNC vezetőit most azzal vádolják, hogy nem állították le vagy vonták vissza a finanszírozást abban a pillanatban, amikor tudomásukra jutott, hogy a producerek nem fogják szigorúan betartani az egyes filmek bemutatási határidejét vagy a bevételi elszámolások dátumait. A vád eszerint mások – az érintett filmproducerek – javára elkövetett hivatali visszaélés, amely legtöbb 9 év és 3 hónap börtönbüntetéssel súlytható, de súlyosbító körülményt képezhet, hogy több esetben elkövetett bűncselekményről van szó. A bemutatók elnapolása, valamint az éves elszámolások késése vagy elmaradása az ügyészek szerint bűncselekménynek számít, amelynek elkövetői a támogatások teljes összegével károsították az államot – épp úgy, mint ha az érintett filmek sosem készültek volna el, vagy a rájuk szánt összegeket ellopták volna vagy más célokra költötték volna el, esetleg a költségeket mesterségesen duzzasztották volna fel.
A 2005/39-es törvény 53. cikkelye szerint a CNC főigazgatója „felfüggesztheti vagy esetenként felbonthatja a gyártási hitelszerződést, visszaigényelheti a már utalt részleteket és végrehajtói eljárást indíthat”, ha a hitel kedvezményezettje nem számol el a CNC felé a kiadásairól, az erre vonatkozó felszólítástól számított 15 napon belül, vagy ha a kedvezményezett nem tartja be a CNC-vel kötött szerződésben rögzített kötelezettségeit. Eszerint pl. a Fütyülök az egészre esetében a DNA ügyészei megállapították, hogy a film gyártója 23 helyett csupán 11 alkalommal számolt be a produkció éves bevételéről, a CNC akkori igazgatója pedig bűncselekményt követett el, amikor nem kérte vissza Mitulescutól az elkészült és a Berlinalén már díjazott alkotásra elköltött pénzt.
„Ez az egész ügy nekem ízléstelen vígjátéknak tűnik, amit amatőr forgatókönyvírók írtak – nyilatkozta Tudor Giurgiu rendező, producer. – A CNC messze áll a hasonló, nyugati vagy lengyelországi, magyarországi intézményektől, nem újult meg, amikor kellett volna, és ahelyett, hogy megerősítenénk abban, hogy kompetens emberekkel és a szerkezetének megfelelő kifizetési rendszerrel szerelkezzen fel, inkább értelmetlen perbe rángatjuk. Vicces, hogy jelentős producerek, a fennmaradásért küszködő és a filmeikhez rendszeresen külföldön támogatást kereső emberek, akiket érdekel, hogyan járják be ezek a filmek a nagyvilágot, a fesztiválokat, hírnevet szereznek az országnak, nos közvetve épp ezeknek az embereknek húzzák meg a fülét semmilyen hosszútávú hatással nem rendelkező, adminisztrációs apróságok miatt. Benne voltam abban a csapatban, amelyik hozzájárult a filmtörvény megfogalmazásához 2005-ben, és soha el nem tudtam volna képzelni, hogy egy rosszul megírt és egyikünk által sem észrevett cikkely ennyire idióta következményekkel járhat. Arra gondolok, hogy a CNC igazgatója visszakérheti a film gyártására költött pénzt, a gyártási ciklus végén (tehát amikor a filmet már bemutatták, esetleg díjazták, eladták, ráadásul auditálták, hogy kiderüljön, hogy a rászánt CNC-pénz megfelelőképpen volt elköltve), csak mert a CNC-nek benyújtott jelentések egy kicsit késtek.”
