Ha hibái számosak is, a Blokád minden ízében hiánypótló alkotás, hiszen az első magyar nagyjátékfilm, mely a rendszerváltozás hajnalának viharos közéletét panorámázza. Kár, hogy mégsem politikai kordokumentumként működik igazán.
Amikor olyan forrongó és kellemetlen valóság, mint napjainkban, nincs is jobb érzés, mint pár óra erejéig elmerülni egy jól kitalált mesevilágban, ahol az egyszerűbb problémák mellett varázslattal is találkozhatunk. De ha már a varázsvilágban is a politika és a háborús helyzetek várnak ránk, hová meneküljünk?
Sikerült szűz ösvényre terelni a franchise-t, de ez még nem jelenti azt, hogy az egynyári tinisztárból komoly színésszé érett Robert Pattinson kérlelhetetlenül vad és tiszteletet parancsolóan félelmetes Batmanjét mindenki szeretni fogja.
Nem volt könnyű dolga azon alkotóknak, akik az elmúlt évtizedek során belevágtak az egyik legsikeresebb tudományos-fantasztikus regénysorozat, a Dűne mozgóképpé adaptálásába. Az első kötet 1965-ös bemutatása után számos díjat hozott írójának, Frank Herbertnek, ezért viszonylag hamar (alig egy évtizeden belül) jelentkezett is rá az igény Hollywood részéről, hogy film formájában is látható legyen a történet. A legutóbbi próbálkozás Herbert megfilmesíthetetlennek tartott regényének adaptálására most fut a mozikban, ennek apropóján pedig megnézzük, kik és hogyan próbálkoztak Denis Villeneuve előtt erre a gigászi feladatra.
A BBC Brexit utáni fiktív Nagy-Britanniájában Hugh Laurie egy karizmatikus, „nép szülötte” típusú politikust alakít, aki épp megnyert egy becsületsértési pert a sajtó ellen, és miközben a karrierje látszólag fölfelé ível, úgy érik utol szépen sorban önnön hazugságai, mintha csak a karma markolta volna mogyorón.
Eleged van a politikából, mert úgyis csak hazudnak meg csalnak a „nép képviselői”? Ez a sorozat bebizonyítja, hogy igazad van. Ráadásként pedig azzal kárpótol, hogy betekintést enged a kulisszák mögé, ahol a szaftos cselszövések zajlanak.
Parádés szereposztásával a boldog békeidők nosztalgiáját éleszti fel korhűen Szabó, ám mindez puszta díszlet: Redl minden szinten ambivalens lelki folyamatain van a hangsúly.
Utoljára két éve vettük számba kedvenc vígjáték-sorozatainkat, azóta sok víz lefolyt sok tévécsatornán (búcsút mondtunk többek közt a nagyszerű Californicationnek) – íme hát négy a frissebbek közül, amiket szeretünk.