Fald fel önmagad! – Egyéni és közösségi traumák az európai coming-of-age filmekben

2024. július 27. – írta Vigh Martin

Önmagukat feladó, majd újra megtaláló hősök jellemzik az elmúlt évek európai coming-of-age-, azaz felnövésfilmjeit, amelyekben a központi karaktereknek rendre teljesen újjá kell építeniük személyiségüket, hogy átléphessenk a felnőtt életbe, oly módon, hogy végre valóban közelebb kerüljenek a valódi énjükhöz és vágyaikhoz. A filmek többségében valamilyen trauma indítja el ezt a folyamat, amely ráadásul gyakran személyes és közösségi síkon egyaránt értelmezhető.

Nemzetközi vetítéssorozat lesz a kolozsvári Művészben

2022. április 26. – írta a szerk.

Az Arta mozi ad otthont a csütörtökön kezdődő Cinema of Commoning projektnek.

,,Nem érdemes annyira éles vonalat húzni dokumentumfilm és játékfilm között’’ – Beszélgetés Csibi László dokumentumfilmessel

2022. március 15. – írta Siklódi Lehel

Bemutatás előtt áll Csibi László legújabb dokumentumfilmje, a Szocializmus hátsó bejárata, amely az 1965-1989 közötti romániai magyar sajtó és média helyzetét vizsgálja. A rendezőt erről és korábbi filmjeiről is kérdeztük.

Utolsóáldozás – Mike Flanagan: Midnight Mass / Mise éjfélkor

2021. november 3. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

A Mise éjfélkor társadalomkritikus, filozofikus, és a Mike Flanagan bevallása szerint a legszemélyesebb minisorozata.

A család az család – Gothár Péter: Hét kis véletlen

2021. január 7. – írta Gyöngyösi Lilla

A Hét kis véletlen ismét családi „történet”, ám a sok jó ötlet és a lendületes humor ellenére ezúttal homályban marad, hogy Gothár Péter mit is akart mondani az alanyairól.

A tizenharmadik te magad légy! – Sidney Lumet: 12 Angry Men / Tizenkét dühös ember (1957)

2020. november 21. – írta Kriston Attila

Mennyire határozzák meg tetteidet és mondataidat az előítéleteid? Tudsz a téged ért hatások, élettapasztalatok, a saját érzelmeid ellenében ténylegesen objektív döntéseket hozni? Egy közösségben irányító, végrehajtó, vagy inkább lázadó szerepben szoktál működni? A Tizenkét dühös ember többek közt ezeket vizsgálja: egy heterogén csoport feszült demokráciája, ahol a leghalkabb tag véleménye is pontosan annyit ér, mint a leghangosabbé.

Apokalipszis mindörökké – Spike Lee: Da 5 Bloods / Az 5 bajtárs

2020. június 21. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

Spike Lee karrierje kezdete óta szinte ugyanazt csinálja, de mégsem ismételi önmagát: mindig talál új formát vagy műfajt, amin keresztül változatos perspektívából beszélhet-szónokolhat a számára fontos társadalmi-politikai témákról. Ez a fajta kreatív, műfajok közt csapongó alkotói látásmód eredményezett már kevésbé sikerült filmeket is, de az utóbbi években Lee formában van, hisz a Csuklyások – BlacKkKlansman sikere után egy újabb releváns alkotással sikerült jelentkeznie, ezúttal a kalandfilmek és a (vietnámi) háborús filmek műfajára reflektálva. Persze Lee a „kincskeresős” filmek (A Sierra Madre kincse) és a klasszikus „vietnámos” filmek (Apokalipszis most) mellett elsősorban mégiscsak önmagából építkezik.

Egy botrányos (fel)szabadulás története – Anna Winger: Unorthodox

2020. május 13. – írta Bodó Karola Éva

Van valami rejtélyes és megfejtésre váró azon vallásos közösségek ajtai mögött, ahova kívülállónak lehetetlen a bejutás, így nagyjából csak az innen levált egyének tudják elmesélni saját élményeiket.

Az intimitás határai – Thomas Vinterberg: Kollektivet / The Commune / A kommuna

2016. április 29. – írta Sándor Anna

„Egy nagy házban elveszítjük egymást” – hangzik Erik, a középkorú egyetemi tanár szájából a jóslatszerű kijelentés, ami egyértelmű irányba fordítja a cselekményt. Thomas Vinterberg új filmje azonban mégsem elsősorban az eltávolodásról szól, hanem azt feszegeti, hogy hol húzódnak és milyen erősek az intimitás határai.

Közhelydrámák gyöngye – Gabriele Salvatores: Educazione siberiana / Szibériai nevelés

2013. szeptember 20. – írta Ferenczi Szilárd

Van egy vidék, nem túl messze innen, a volt Szovjetunió nyugati határaihoz közel, ahová a bolsevik rendszer családos szibériai bűnözöket telepített, Isten tudja mi okból: Transznisztria. A civil törvényeket úri kedvtelésnek tekintő morcos, tetovált, mélyen vallásos férfiak hagyománytisztelő közössége az egyenruhás rendfenntartókat irtani való patkányoknak tekinti, és valamiféle ősi bűnkódex értelmében rabol, öl, él vígan, míg az ártatlan teremtményeket védelmezi. Pénzt a házban nem tart, fegyvereit szent áhítattal tisztogatja és néhanapján fehér galambokat röptet.