Charlie McDowell szatirikus túszthrillere betörőjének hübrisze a kapitalizmus üvegplafonját repesztené meg. A Netflix produkciója tartalmában nem tér el a midcult aktuális csapásvonalától, de formanyelvében egy, a mainál szofisztikáltabb filmkultúrát követel magának.
A nagy dobás (The Big Short) rendezőjének új dobása egy parádés szereposztású, tűpontos, fergetegesen vicces és totálisan felesleges összegzése korunknak.
Az amerikai álomhoz az idősek eltaposásán keresztül vezet az út J Blakeson (Lőpor, Az 5. hullám) fekete komédiájában, aminek legnagyobb erőssége, hogy egy kevesek által ismert, de nagyon súlyos társadalmi problémára hívja fel a figyelmet.
A Társadalmi dilemma minden aránytévesztése ellenére is az utóbbi évek legfontosabb dokumentumfilmje. Ennél érhetőbben ugyanis még senki nem foglalta össze az adatkapitalizmus rémálmát.
A budapesti távmozikban debütált az utóbbi évek egyik legnépszerűbb francia vígjátéka, ami megérdemelné, hogy a magyar mozikban is az Életrevalókhoz hasonló nézettséget érjen el. A láthatatlanokat érzékenyítő tanórákon lehetne vetíteni, de nem azért, mert oktató hangnemben értekezne a hajléktalankérdésről, hanem mert megmutatja azt, amit a társadalom gyakran elfelejt: hogy ők ugyanolyan emberek, mint mi.
Hiába lesz mindennapos dolog az űrutazás a jövőben, az emberiség azt is rizikókerülő profitszerzésre fogja kihasználni. Az Avenue 5 hiánypótló alkotás a jólfésült, csekély szókincsű amerikai sitcomok között. Vagy az lesz a második évadra.
A platform allegorikus kapitalizmus-kritikája kapcsán fel lehet mutatni hasonló tematikájú, szerkezetű és lefolyású referenciaműveket, de ettől még Galder Gaztelu-Urrutia bátor rendezése nem lesz kevésbé eredeti és releváns mű.
