Szerelem és vasfüggöny – Szabó István: Szerelmesfilm (1970)

2021. április 17. – írta Németh Szabolcs Előd

Szabó István első három filmje generációs közérzetet közvetítő alkotás. Az „így jöttem”-trilógiájának záró darabja, a Szerelmesfilm is a történelem (második világháború, 1956-os forradalom) emberi sorsokat alakító hatásáról mesél.

Szélesvásznú identitáskeresés – Az izraeli film rövid története

2021. április 15. – írta Lányi Eszter

A mozgókép kétségtelenül a kollektív identitásformálás egyik leghatásosabb kulturális médiuma, aminek változása egy a szemünk láttára létrejövő ország esetében különösen látványos. Ebben a nemzeti felnövéstörténetben jól megfigyelhetjük a homogénnek hirdetett nemzeti identitás átalakulásait ahogy újabb és újabb társadalmi csoportok kapcsolódnak be az aktív történetmesélésbe.

Időtlen idők tánca – Fernando Frías: Ya no estoy aqui / I’m No Longer Here / Már nem vagyok itt

2021. február 25. – írta Incze Kata

Mexikó idei Oscar-jelöltje 2011-be, a drogháború első éveibe repít vissza, de a szokásos kartell versus rendőrség sztori helyett egy erősen szerzői történettel rukkol elő. Fernando Frías de la Parra (Los Espookys, HBO) író-rendező Netflixen is fellelhető filmje egy igazi gyöngyszem, mely amatőr színészekkel, a személyesség eszközeivel és virtuóz képekkel állít emléket a térség cholombiano szubkultúrájának. A mexikói Monterrey városából New Yorkba kényszerült főszereplő odüsszeája egy lüktető tempójú,  turistalátványosságok nélküli utazás, melynek 105 perces játékideje során minden egyszerre ismerős és idegen, globális és lokális, egzotikus és közönséges.

Ellőttem – Edoardo Ponti: La vita davanti a sé / The Life Ahead / Előttem az élet

2020. november 18. – írta Vigh Martin

Romain Gary Émile Ajar álnevén írt regényének harmadik filmadaptációjában Momo már nem a kis Arthur nevű esernyőjével keresi a pénzt, hanem kábítószer-kereskedelemmel, a történet napjainkban játszódik, a keserédes, traumáktól terhelt hangulatot pedig egy könnyedebb megközelítés váltja fel. Az új feldolgozás azonban minden újító szándéka ellenére épp a legfontosabb pontokon bukik el.

Egy test, két lélek – Brandon Cronenberg: Possessor / Gyilkos tudat

2020. november 10. – írta Pernecker Dávid

Brandon Cronenberg második filmje nem egy piszkavassal szétütött fogsor vagy egy koponyából kibuggyanó szemgolyó látványa miatt válik emlékezetes alkotássá.

Ezt láttuk a 19. TIFF-en 2. – versenyfilmek – Sestra / Sister; Vernost / Fidelity; A Hairy Tale / Maskharehbaz; Apóstratos / Defunct

2020. augusztus 4. – írta Jakab-Benke Nándor, Zakariás Ágota, Sztercey Szabolcs Benedek, Zsizsmann Erika

Egy újabb csokor versenyfilm a 2020-as TIFF-ről, hátha ezzel segítünk dönteni, hogy melyiket vállald be a sokszor párhuzamosan vetített alkotásokból.

A titok és a tekintet – Atom Egoyan-szubjektív 3.

2020. július 29. – írta Papp Attila Zsolt

Hogy merre tart Egoyan művészete, egyelőre nem világos. Az álomgyárba már megérkezett, ez biztos. De vitte-e magával – önmagát? Erre is keressük a választ ennek a szubjektív portrénak a befejező részében.

Az elveszett lelkek városai – Atom Egoyan-szubjektív 2.

2020. július 24. – írta Papp Attila Zsolt

A Naptárral lezárult Atom Egoyan életművének az a korszaka, amelyet kísérletező, független szerzői filmkészítésnek nevezhetünk; ez nem azt jelenti, hogy a kanadai-örmény rendező feladta volna „önmagát”, saját és sajátos motívumait, témáit, hanem azt, hogy az általa kidolgozott innovatív filmnyelvet klasszikusabb elbeszélésmódú – de ugyanolyan összetéveszthetetlen – történetek építésére használta fel. Az Exotica már sikerfilm.

A legotthonosabb idegenség a világon – Atom Egoyan-szubjektív 1.

2020. július 18. – írta Papp Attila Zsolt

Minden külön értesítés helyett: Atom Egoyan július 19-én lesz 60 éves. Ez is olyan évszám, mint a többi, mégis, szép, „kerek” mivoltából fakadóan, társulva a respektábilis életkorral, jó ürügyet szolgáltat arra, hogy újragondoljam a viszonyomat hozzá.

Gimis Cyrano – Alice Wu: The Half of It / Ha tudnád

2020. május 25. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

A Ha tudnád valahol a kortárs felnövésfilmek (Lady Bird), az intellektuálisabb romkomok (The Big Sick, The Incredible Jessica James), a szexuális identitáskeresést tematizáló filmek (Call Me By Your Name) és a kulturális különbségeket/beilleszkedést pedző mozik (The Big Sick, The Farewell) metszéspontjában található, de pont jó arányérzékkel keveri össze ezt a sokaságot egy könnyed, mégis kellőképpen okos felnövéstörténetté.