Az önazonosság fiktív voltáról – Portré David Lynchről

2017. május 23. – írta Virginás Andrea

A kortárs amerikai film egyik olyan alkotójáról lesz szó a továbbiakban, aki elegánsan beleőszült látomásaiba, amelyek viszont mit sem veszítettek intenzitásukból és erejükből az alkotói pálya bő ötven éve alatt. A látomás szó, minden ezoterikus és anyagfeletti asszociációjával egyetemben, akárhányadik racionális újranézés kapcsán felmerül David Lynch alkotásai esetén: sem a történetek, sem a karakterek, sőt a használt művészi konvenciórendszerek sem bizonyulnak elégségesnek ahhoz, hogy megkössék és keretbe kényszerítsék a látottakat.

Az eltűnt identitás nyomában – Atom Egoyan: Remember / Emlékezz!

2016. június 10. – írta Papp Attila Zsolt

Atom Egoyan új filmjével visszatérni látszik ahhoz a témakörhöz, amely a legjobb korszakában gyakran foglalkoztatta: a gyökerek, az önazonosság, az egyéni és közösségi múlt összefonódásának kérdéseihez. Az örmény identitás helyébe itt azonban a zsidó lép.

Testen kívüli thriller – Tarsem Singh: Self/Less / Önkívület

2015. július 24. – írta Csiger Ádám

Ötletes és találó koncepciója alapján Tarsem Singh filmje az év thrillere lehetett volna, ehelyett sokkal inkább egy elszalasztott lehetőség, beváltatlan ígéret.

Menekülő ember – A film noir és a thriller műfaji hatáskapcsolatai

2014. július 4. – írta Kovács Patrik

Jelen tanulmányban annak szemrevételezése következik, hogy milyen hatáskapcsolatok mutathatók ki két klasszikus amerikai bűnügyi zsáner: a film noir és a thriller között.

A pók és Jake Gyllenhaal – Denis Villeneuve: Enemy

2014. június 5. – írta Virginás Andrea

Adam (Gyllenhaal) önnön egzisztenciális feladványába bonyolódik: filmnézés közben egy B-kategóriás fércműben megpillantja saját hasonmását, és lenyomozza a megszólalásig hasonló, sőt, talán vele azonos Anthonyt, a színészt.

Dosztojevszkij násza a steampunkkal – Richard Ayoade: The Double / A hasonmás

2014. április 5. – írta Kovács Patrik

Richard Ayoade második nagyjátékfilmje a kafkai abszurd nyomasztó kilátástalanságával telepedik a nézőre: A hasonmást meggyőző stilizáció foglalja egységbe, a cselekményszervezés és a fogalmazásmód viszont nem tartogat meglepetéseket.

Egyelőre röpképtelen – Steven Knight: Hummingbird / Kolibri-kód

2013. május 14. – írta Pernecker Dávid

Steven Knight, a Gyönyörű mocsokságok (Dirty Pretty Things) és a Gyilkos ígéretek (Eastern Promises) méltán üdvözített forgatókönyvírója végre-valahára – sok produceri passzolgatás és a finanszírozási akták ide-oda tologatása után – elkészíthette rendezői bemutatkozását. Ugyanakkor – már most érdemes visszavenni a lelkesedésből – igazán érdekes, hogy míg a két fent említett film forgatókönyve nem sok kivetnivalót hagy maga után, addig a Kolibri-kód üvölti magáról az elsőfilmes-jelleget.

Az identitáshiányos klisétolvaj – Seth Gordon: Identity Thief / Személyiségtolvaj

2013. február 14. – írta Veres Szilárd

A Személyiségtolvaj már első hétvégéjén visszatermelte gyártási költségét, és 100 millióig nem valószínű, hogy megáll, tehát kijelenthető, hogy sikerfilm született. Ez csak azt bizonyítja, hogy Hollywoodban a marketingesek többet dolgoznak, mint a filmek alkotói.

Kés, csaj, pisztoly, gyerek kezébe nem való – John Singleton: Abduction / Elhurcolva

2011. szeptember 26. – írta Hlavaty Tamás

Pár év, és abba az életkorba lépnek az Alkonyat-szériáért rajongó kiscsajok, amikor már ciki lesz beismerni, hogy a szende vámpír és a morcos farkasfiú képével díszített füzet borítóját szívecskékkel rajzolták tele. Amíg ez bekövetkezik, van még egy kis idő, addig pedig gyorsan kezdeni kell valamit a tiniszíveket megdobogtató srácokkal.

Ismerős ismeretlen – Jaume Collet-Serra: Unknown / Az ismeretlen férfi

2011. március 1. – írta Jakab-Benke Nándor

Az ismeretlen férfi című thriller – stílusosan – az ismeretlenségből robbant be az amerikai mozikba, a nyitóhétvégén egy meglepő első helyet produkálva a jegypénztáraknál (s a kolozsvári teltházból ítélve máshol is). A siker oka azonban nem a film szüzséjében keresendő.