A filmes örökségek felelevenítésének franchise-trendje továbbra sem hagy alább, a legacyquel-mánia ezúttal magát a halált is utolérte. A Végső állomás: Vérvonalak alkotói ugyanakkor képesek épp annyit csavarni a széria bevett formuláin, hogy az eredmény tisztelgésnek, és ne önismétlésnek hasson.
A Mickey 17 sci-fi szatírája számos kortárs jelenségre reflektál, Pong Dzsunho (Bong Joon Ho) groteszk burleszkbe oltott társadalomkritikája azonban egyik témában sem képes elmerülni: az Oscar-díjas forgatókönyvíró-rendező ezúttal elgondolkodtató felvetések helyett mindössze aktuálpolitikai gegözönt zúdít közönségére.
A szomszéd szoba Pedro Almodóvar karrierjének kései filmje, ami témájában is az elmúlás elfogadásával, a közelgő halál gondolatával és megtervezésével foglalkozik. A spanyol rendezőlegenda védjegyéül szolgáló felforgató ötletek azonban javarészt elvesznek a fordítás során első angol nyelvű produkciójában.
A halál szele mindenkit megérint a Párizsipillanatokban, hogy megtanulják értékelni az életet. Marjane Satrapi tablója egy abszurd „Igazából halál” lehetett volna, azonban hamar kifullad.
Érzékeny és fontos témát érint A 75-ös terv: a demográfiai válság, az elöregedés, és ezzel összefüggésben a kései „kegyes halál” vaskos problémakörét. A japán rendezőnő azonban elkerüli a kultúrharcos témakezelés csapdáit – filmje elégikus tónusban járja körül az öregség, a magány és az elidegenedés egyéni és társadalmi implikációit.
Véget ért az Utódlás. Ott és úgy, ahol és ahogy véget kellett érnie. A finálét ki kell ugyan heverni, de mégsem az utolsó rész volt az, amelyre örökre emlékezni fogunk.
.jpg)
