Közös többszörös – Pong Dzsunho (Bong Joon-ho): Mickey 17

2025. március 4. – írta Lubianker Dávid

A Mickey 17 sci-fi szatírája számos kortárs jelenségre reflektál, Pong Dzsunho (Bong Joon Ho) groteszk burleszkbe oltott társadalomkritikája azonban egyik témában sem képes elmerülni: az Oscar-díjas forgatókönyvíró-rendező ezúttal elgondolkodtató felvetések helyett mindössze aktuálpolitikai gegözönt zúdít közönségére.

Egy ajtó bezárul – Pedro Almodóvar: The Room Next Door / A szomszéd szoba

2024. szeptember 10. – írta Lubianker Dávid

A szomszéd szoba Pedro Almodóvar karrierjének kései filmje, ami témájában is az elmúlás elfogadásával, a közelgő halál gondolatával és megtervezésével foglalkozik. A spanyol rendezőlegenda védjegyéül szolgáló felforgató ötletek azonban javarészt elvesznek a fordítás során első angol nyelvű produkciójában.

Élet a halál után – Marjane Satrapi: Paradis Paris / Párizsi pillanatok

2024. augusztus 1. – írta Rakita Vivien

A halál szele mindenkit megérint a Párizsi pillanatokban, hogy megtanulják értékelni az életet. Marjane Satrapi tablója egy abszurd „Igazából halál” lehetett volna, azonban hamar kifullad.

A vékony határvonal – Matthias Glasner: Sterben / Dying / Haldoklás, de komédia

2024. június 20. – írta Zakariás Ágota

Matthias Glasner kíméletlen őszinteséggel mesél szétesett családjáról.

Mintha már nem élnél – Hajakava Csie: Plan 75 / A 75-ös terv

2024. június 16. – írta Papp Attila Zsolt

Érzékeny és fontos témát érint A 75-ös terv: a demográfiai válság, az elöregedés, és ezzel összefüggésben a kései „kegyes halál” vaskos problémakörét. A japán rendezőnő azonban elkerüli a kultúrharcos témakezelés csapdáit – filmje elégikus tónusban járja körül az öregség, a magány és az elidegenedés egyéni és társadalmi implikációit.

Bezoomolni a halálba – David Cronenberg: The Shrouds

2024. május 24. – írta Jakab-Benke Nándor

Ha annyi értelme lenne a The Shrouds befejezésének, mint amennyi magyar vonatkozása, sokkal jobb film lehetne.

Meghalt a király – Búcsú az Utódlástól (Succession)

2023. június 3. – írta Pernecker Dávid

Véget ért az Utódlás. Ott és úgy, ahol és ahogy véget kellett érnie. A finálét ki kell ugyan heverni, de mégsem az utolsó rész volt az, amelyre örökre emlékezni fogunk.

Holttestekkel suttogó – Madarász Isti: Átjáróház

2022. december 6. – írta Lubianker Dávid

A hagyományos romantikus komédiák bájának ötvözése a hollywoodi stílusú fantasyk nagyszabású hőstörténeteivel kifejezetten egyedülálló próbálkozás a magyar filmtörténetben. Madarász Isti rendezését mégis az abszurd humor és az innovatív látványvilág teszi igazán különlegessé. Az Átjáróház az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbb hazai közönségfilmje.

Testen kívüli testiség – Gaspar Noé-portré

2022. október 8. – írta Süll Kristóf

Gaspar Noé világában az ideák, az éteri lebegés, valamint a húsba és a sűrű ondóba ragadt kellemes fuldoklás nem ellentétes filozófiák ütközetében jelenik meg. Sőt, a testen túlra emelkedés záloga a testiség. Platón és Arisztotelész nem egymásnak feszül, inkább jót kefél a hátsó szobában. Összeházasodik a szellemvilág és a pornográfia. A misztikus utazóként, túlvilági szemlélőként sikló kamera egyszerre a magasból ítélő isteni szemszög és a lencse, amire a teljes képmezőt kitöltő fallosz ráélvez. Felszentelődik a profán és profanizálódik a szent.

Egy csepp könny sincs az év legszomorúbb filmjében – Uberto Pasolini: Nowhere Special / Az örökbeadás

2021. december 22. – írta Polák Zsóka

Az örökbeadás az utóbbi idők egyik legszemléletesebb példája arra, hogyan tud egy végtelenül csendes, visszafogott film akkorát szólni, hogy az ember lelke beleszakad.