A Cinema Niche történetének első 3D-s, és első dokumentumfilmes vetítése Wim Wenders Anselm című filmje volt, amelyben virtuális tárlatvezetést, többgenerációs rekonstrukciókat, vegyes technikával készült és vegyes benyomást hagyó portrét kaptunk.
Talán a legismertebb és művei alapján legfelismerhetőbb festők közé tartozik Michelangelo Merisi, ismertebb nevén Caravaggio, akinek az élete is legalább annyira ellentmondásos volt, mint festményei megítélése korában. Mondhatni filmre kívánkozik élete és képeinek világa is.
Fülnyiszálást, öngyilkosságot, abszintgőzös drámát senki ne várjon a Van Gogh az örökkévalóság kapujában című filmtől. Itt csak egy festő mesél egy másikról olyan módon, ahogy eddig senki, a néző pedig közelebb érezheti magát van Gogh-hoz, mint valaha.
Az utolsó versenyfilmet ebbe a finomvegyesbe (görög miniszter által írt gazdasági-politikai drámától galád hruscsovi terv leleplezéséig minden van itt) rejtettük el!
Cinkos nevetések, rövid felhorkanások és fölényes kacajok töltik be a sajtóvetítés mozitermét. Nem indokolatlanul, hiszen Giuseppe Capotondi új filmjének első jelenetét a művészek örök, láthatatlan riválisának, a kritikának címezte.
A cseh rendező életét és műveit rendhagyóan, naplószerűen boncolgató sorozatunk utolsó részéhez érkeztünk, amiben akarva akaratlanul is számvetés történik.
A mások élete rendezője ízig-vérig művészi alkotása egy festő sorsán keresztül mond értékítéletet diktatúráról, emberi jellemekről és magáról a művészetről.
A Loving Vincent élőszereplős festmény-animációja szakít a Van Gogh életét megörökítő művészfilmes, dokumentarista hagyománnyal és a festő halálára fókuszáló bűnügyi történetet mesél el.
