Egy festő élőszobra – Wim Wenders: Anselm – Das Rauschen der Zeit

2024. május 6. – írta Ferencz Orsolya

A Cinema Niche történetének első 3D-s, és első dokumentumfilmes vetítése Wim Wenders Anselm című filmje volt, amelyben virtuális tárlatvezetést, többgenerációs rekonstrukciókat, vegyes technikával készült és vegyes benyomást hagyó portrét kaptunk.

Mocskos-véres művészettörténet – Michele Placido: L'ombra di Caravaggio / Caravaggio árnyéka

2023. július 5. – írta Szabó R. Ádám

Talán a legismertebb és művei alapján legfelismerhetőbb festők közé tartozik Michelangelo Merisi, ismertebb nevén Caravaggio, akinek az élete is legalább annyira ellentmondásos volt, mint festményei megítélése korában. Mondhatni filmre kívánkozik élete és képeinek világa is. 

Végre nem a füle, hanem a szeme a fontos – Julian Schnabel: At Eternity's Gate / Van Gogh az örökkévalóság kapujában

2020. szeptember 30. – írta Polák Zsóka

Fülnyiszálást, öngyilkosságot, abszintgőzös drámát senki ne várjon a Van Gogh az örökkévalóság kapujában című filmtől. Itt csak egy festő mesél egy másikról olyan módon, ahogy eddig senki, a néző pedig közelebb érezheti magát van Gogh-hoz, mint valaha.

Ezt láttuk a 19. TIFF-en 5. – Rialto; Adults in the Room; Charlatan; The Painter and the Thief; Grădina sovietică

2020. augusztus 7. – írta Jakab-Benke Nándor, Tóth Gödri Iringó, Farkas Boglárka Angéla, Zakariás Ágota, Németh Szabolcs Előd

Az utolsó versenyfilmet ebbe a finomvegyesbe (görög miniszter által írt gazdasági-politikai drámától galád hruscsovi terv leleplezéséig minden van itt) rejtettük el!

Sok hűhó egy üres vászonért – Giuseppe Capotondi: Burnt Orange Heresy / A hazugság színe

2020. július 23. – írta Incze Kata

Cinkos nevetések, rövid felhorkanások és fölényes kacajok töltik be a sajtóvetítés mozitermét. Nem indokolatlanul, hiszen Giuseppe Capotondi új filmjének első jelenetét a művészek örök, láthatatlan riválisának, a kritikának címezte.

Közvetítők – Miloš Forman-napló VI.

2020. május 9. – írta Jakab-Benke Nándor

A cseh rendező életét és műveit rendhagyóan, naplószerűen boncolgató sorozatunk utolsó részéhez érkeztünk, amiben akarva akaratlanul is számvetés történik.

Portré egy szerelem fellángolásáról és bukásáról – Céline Sciamma: Portrait de la jeune fille en feu / Portré a lángoló fiatal lányról

2019. december 11. – írta Polák Zsóka

Leszbikus románc ide vagy oda, aki volt már valaha szerelmes, annál Céline Sciamma filmje be fog találni.

Az igazság mindig szép – Florian Henckel von Donnersmarck: Werk Ohne Autor / Mű szerző nélkül

2018. szeptember 27. – írta Rakita Vivien

A mások élete rendezője ízig-vérig művészi alkotása egy festő sorsán keresztül mond értékítéletet diktatúráról, emberi jellemekről és magáról a művészetről.

Amikor a napraforgó csóválja – Dorota Kobiela, Hugh Welchman: Loving Vincent

2018. április 16. – írta Keresztes Gergő

A Loving Vincent élőszereplős festmény-animációja szakít a Van Gogh életét megörökítő művészfilmes, dokumentarista hagyománnyal és a festő halálára fókuszáló bűnügyi történetet mesél el.

Békétlen lelkek – Festőportrék a nagyvásznon

2017. november 16. – írta Váró Kata Anna

„A nagy művészek békétlen lelkek” – írta Louis Vincent francia szociológus és antropológus Vincent van Gogh életével kapcsolatban. Alkoholizmus, mentális betegségek, kábítószer, önpusztítás, nemegyszer mások tönkretétele, ugyanakkor a teremtő képzelet és alkotás dichotómiája jellemzik életüket. Megannyi színes, kiszínezett vagy éppen a képzelet szülte, de mindenképp a nagyvászonra kívánkozó történet.