A zseni bukása – Huszárik Zoltán: Csontváry (1980)

2017. július 1. – írta Jankovics Márton

Huszárik Zoltán második és egyben utolsó nagyjátékfilmje az elátkozott filmtervek közé tartozott, de a sok csapás ellenére is elkészült a rendező halála előtt. A Csontváry persze korántsem életrajzi film, inkább egy monumentális, ám kissé széteső mozgóképes ars poetica, amelybe Huszárik minden vívódását igyekezett belesűríteni a nagy művész és a társadalom ellentmondásos kapcsolatáról. A lesújtó kritika végül visszaigazolta félelmeit a kortársak kíméletlen ítéletével kapcsolatban. 

Hattyúdal – Andrzej Wajda: Powidoki / Afterimage / Emlékképek

2017. június 4. – írta Buzogány Klára

Andrzej Wajda utolsó filmjében a lengyel, avantgárd festőművész Władysław Strzemińskiről fest szomorú portrét. A film egyben egy túl gyorsan teret hódító és mindenhatóvá váló politikai rendszer látlelete is.

Fáradt ecsetvonások – Wolfgang Becker: Ich und Kaminski / Én és Kaminski

2016. április 20. – írta Dobi Ferenc

Tizenkét év rendezői csend után Wolfgang Becker végre visszatért és egyszerre rendezte meg a Good bye, Lenin! párját és ellentétét. Az Én és Kaminski vizuálisan kényeztető, de tartalmilag ingerszegény felnövés- és elmúlástörténet lett. 

Méltatlan múzsa – Gilles Bourdos: Renoir

2013. július 26. – írta Szalay Dorottya

Gilles Bourdos festőportréja leginkább azokhoz az aforizma-gyűjteményekhez hasonlítható, melyek kétszáz oldalnyi, tematikus blokkokba gyűjtött, bölcs gondolattal próbálják előre kiokítani az egyszeri olvasót az élet esszenciájáról. Míg azonban ez előbbi kiadványok a WC melletti polcon rendre megtalálják a nekik kijelölt helyet, a Renoir az érdektelen biográfiák süllyesztőjében végzi.

Műelemzés mint magas művészet – Lech Majewski: The Mill and the Cross / Malom és kereszt

2012. június 18. – írta Csiger Ádám

Lech Majewski Malom és kereszt című filmje egyszerre kísérli meg id. Pieter Bruegel Az út a Kálváriára című festményének fikcionalizált werkfilmjét, tartalmi elemzését és filmes reprodukcióját adni, mindezt teljes sikerrel.

Átírhatják a Van Gogh-filmet

2011. október 26. – írta a szerk.

Készen állnak átgondolni a bemutatásra váró Van Gogh-film végét az alkotók a festő haláláról szóló új teóriák miatt, amelyek szerint nem öngyilkos lett, hanem megölték.

Készül minden idők legdrágább magyar filmje

2010. május 10. – írta a szerk.

Megkezdődtek a világhírű magyar festőről, Munkácsy Mihályról szóló, európai koprodukcióban megvalósuló játékfilm előkészületei. Káel Csaba rendező elmondta, A nap szerelmese nem életrajzi alkotás lesz, de számos izgalmas kérdésre megpróbálnak majd választ adni. A film alapjául Dallos Sándor a festőről szóló két regénye szolgál. A tervek szerint a mintegy 12 millió eurós költségvetésű alkotást jövőre forgatják, és 2012-ben kerülhet a hazai és nemzetközi közönség elé. (MTI)

A naiv varázslónő meséje – Martin Provost: Séraphine

2009. június 3. – írta Buzogány Klára

Yolande Moreau nem tehet róla. Ez az arcbeállítás, ez a szemforma, az ajkak ilyen vonala, ez a testalkat tökéletessé teszi erdei varázslónők megformálására. Most éppen egy tenyeres-talpas, ecsettel varázsló festőasszonyság szerepében láthattuk a TIFF vásznán a többszörös Cézar-díjas Séraphine-ban.

Oxford-melléki melankólia – Julian Jarrold: Brideshead Revisited / Az utolsó látogatás

2009. május 21. – írta Dávid Ádám

Julian Jarrold rutinos kézzel sűrítette bő két órába a gondosan adagolt történetet. Fényesre pucolt és melankóliával belakkozott az összes képkocka, ám a filmet a kínos igyekezet dacára leheletnyi por lepi be, amitől leginkább egy jó nagyot tüsszenteni lenne kedvünk. Csakhogy egy igazi gentleman uralkodik magán.

Giccstabló – Yannis Smaragdis: El Greco

2009. február 18. – írta Soós Tamás

Egyén és intézmény, művész és egyház, fény és sötétség szembenállását dolgozza fel a magyar–görög koprodukcióban készült El Greco. Teszi mindezt azonban olyan mértékű naivitással, amely maximum az első némafilmek korában aratott volna sikert kiszámítható klisékbe oltott giccses heroizmusával.