Superbad gyerekcipőben – Gene Stupnitsky: Good Boys / Jó srácok

2019. augusztus 12. – írta Harsányi Domonkos

Dildóval rohangáló gyerekek, egy csomag extasy és indokolatlanul sok káromkodás. Ilyen felnövésfilmet nem gyakran látni.

Film dupla whiskyvel – Beszámoló a 73. Edinburgh-i Nemzetközi Filmfesztiválról

2019. július 4. – írta Váró Kata Anna

A brit hazai filmtermés legjava és sok női alkotó az idei EIFF-en. A whiskyt a Johnnie Walker, a hangulatot a vendégek és a lelkes filmrajongók biztosították.

Ezt láttuk a 18. TIFF-en 2. – Akínito potámi / Still River; Tarde para morir joven / Too Late to Die Young; Notti magiche / Magical Nights; What She Said: The Art of Pauline Kael

2019. június 2. – írta Zsizsmann Erika, Papp Attila Zsolt, Németh Szabolcs Előd, Tóth Menyhért

Színes felhozatal lett a mai: egy nemcsak filmkritikusoknak, de egy filmkritikusról szóló doksi mellett rendesen beindult az idei Vallásóra szekció is már, de Chilébe is elnosztalgiáztathatjuk magunkat. Ezeket a filmeket kell keresni/kerülni a TIFF-en.

Nagy erővel kis felelősség – David F. Sandberg: Shazam!

2019. április 5. – írta Incze Kata

Ha David S. Sandberg filmjét alávetnénk egy szuperhősfilm-tesztnek, minden bizonnyal átmenne, hiszen minden műfaji kritériumot teljesít az erő elsajátításától a főgonosz legyőzésén át egészen a karakterfejlődésig. Ennek ellenére a moziteremből kifelé jövet már tudjuk, hogy ez a DC-zsánerfilm nem egy epikus, látványközpontú CGI-végtermék, hanem sokkal inkább az a szuperhősfilm, amit tizenkét évesen szerettünk volna látni, de kétszer annyi idősen sem volt feltétlenül rossz döntés beülni rá.

Amerikai pite a román mikróból – Cristina Jacob: Oh, Ramona!

2019. február 26. – írta Farkas Boglárka Angéla

Az Oh, Ramona!  az ízléstelen amerikai tinifilm kisiklott román másolata, amelyben a rendező megbocsáthatatlan hibája az, hogy félrereprezentálja célközönségét és olyan helytelen elvárásokat meg ideálokat hirdet, amiknek nem csak lehetetlen, de hiba is lenne megfelelni.

Amikor hasba rúg a múlt – Reisz Gábor: Rossz versek

2018. december 10. – írta Rácz Viktória

Az élet még furcsább és még megmagyarázhatatlanabb Reisz Gábor második nagyjátékfilmjében, ami ismét egy szakítás utáni válságban lévő, a kapunyitástól rettegő és a magyar mindennapokba belefásuló harmincas férfiről szól. Bár a felszínen sok az egyezés, a Rossz versek nem tekinthető a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan 2-nek.

Hormonszörnyek ölelésében – Kroll, Goldberg, Flackett, Levin: Big Mouth

2018. november 29. – írta Pernecker Dávid

A Big Mouth a pubertás megannyi traumájának katartikus, terápiás és baromira vicces feldolgozása.

Lány a tükörben – Lukas Dhont: Girl / Lány

2018. november 15. – írta Incze Kata

Számos comig-of-age film vissztérő motívuma a tükör, amiben a serdülőkorban járó főhős elégedetlenül szemléli saját testét. Ezt teszi a Lány című film főszereplője is, annyi különbséggel, hogy ő nem testének egy jobb verzióját szeretné látni, hanem a teljesen ellenkezőjét: fiú helyett lányt. A film számos Cannes-i díj után Lukas Dhont Belgium idei Oscar-jelöltje.

Egy nyolcadikos kislány magányossága – Bo Burnham: Eighth Grade / Nyolcadik osztály

2018. november 7. – írta Pernecker Dávid

Bo Burnham lenyűgöző elsőfilmje egy mindenkori tizenéves emlékkönyvéből adaptált hiánypótló kollektív flashback a felnövés legszemetebb stációjáról.

Micimackóból végérvényesen felnőttfilmes sztár lett – Marc Forster: Christopher Robin / Barátom, Róbert Gida

2018. augusztus 3. – írta Tóth Menyhért

Egy éven belül immár másodszorra kerül olyan Micimackó-film a mozikba, amely csupán látszólag, vagy inkább csak a mögé pakolt marketing-kampány szerint szól az egész családnak. A tavalyi Viszlát, Christopher Robin után ugyanis a most premierező Barátom, Róbert Gida is egyértelműen a felnőtt közönséget célozza meg − vagy ha úgy tetszik: a felnőttekben mélyen elnyomott egykori gyerekeket.