Mielőtt a függöny legördül – Oliver Parker: The Great Escaper

2024. március 6. – írta Kovács Patrik

Le lehet zárni megnyugtatóan egy hat és fél évtizeden átívelő színészi karriert? Oliver Parker melankolikus hangvételű, olykor a giccs határát karcolgató, de jól összerakott road movie-ja, a Michael Caine művészi hattyúdalának szánt The Great Escaper nem ad egyértelmű választ a kérdésre.

Winton listája – James Hawes: One Life / Egy élet

2024. február 16. – írta Lubianker Dávid

„Aki megment egy életet, egy egész világot ment meg.” A Talmudból származó idézettel elsősorban az olyan emberek nagyszerűségét szokták kiemelni, akik a holokauszt alatt a zsidók megmentéséért küzdöttek. A Schindler listáját idéző Egy élet valós története ráadásul a kortárs menekültválság viszonyaira vonatkoztathatóan tálalja könnyfakasztó témáját.

Még szomorúbb trópusok – Albert Serra: Pacifiction

2023. március 26. – írta Bakonyi Bence

Apokalipszis most, holnap, vagy húsz év múlva? A türelemmozik krakéler katalánjának elliptikus elbeszélése a posztkoloniális fehér ember terhével nyomasztja nézőit.

Fehérre szőtt bűntudat – Selman Nacar: Iki Safak Arasinda / Between Two Dawns

2022. július 27. – írta Fazakas Lehel

A kortárs realista irányzatok ábrázolásmódjához közelítve Selman Nacar első nagyjátékfilmjében észrevétlenül egy megoldhatatlan morális dilemma kényelmetlen drámájába vezet minket, melyben a törökországi társadalmi állapotok legalább annyira hibáztathatóak, mint az egyéni mulasztások.

Bűnhődés és bűnhődés – Jimmy McGowern, Lewis Arnold: Time

2021. július 6. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

A Jimmy McGowern által írt és Lewis Arnold által rendezett új BBC-minisorozat látszólag egy megszokott börtönfilmként indul, azonban mindösssze három epizódján keresztül nagyon sok oldalról és érzékenyen járja körül a börtön intézményének relevanciáját és a bűnhődés-vezeklés témakörét.

Közös kísértetek – Mike Flanagan: The Haunting of Bly Manor / A Bly-udvarház szelleme

2020. október 22. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

A Bly Manor végsősoron egyetlen dolgot akar igazán megmutatni: az elmúlást.

A bűntudat ötven árnyalata – François Ozon: Frantz

2017. május 18. – írta Rácz Viktória

A legszívszorítóbb emberi drámák még mindig a háborúhoz köthetők, valószínűleg ezért nem tudják a filmrendezők elengedni a világháborús történeteket. François Ozon egy 1932-es filmet, Ernst Lubitsch Broken Lullaby című alkotását dolgozta fel, az eredmény pedig egy szép, de felejthető történet lett a háborút túlélők csillapíthatatlan bűntudatáról.

Az emberek, akik ott se voltak – Török Ferenc: 1945

2017. február 28. – írta Papp Attila Zsolt

Két zsidó leszáll a vonatról, és felbolydul egy egész település mikrotársadalma. Ha egy mondatban akarnánk összefoglalni Török Ferenc új filmjét, azt mondhatnánk, hogy a (kollektív) számvetésről  és önvizsgálatról szól. De annál azért jobb film, mint hogy egyetlen – közhelyes – mondatban foglaljuk össze.

Videoképek útvesztőjében – Michael Haneke: Caché / Rejtély

2006. június 15. – írta Zsizsmann Erika

Haneke első játékfilmje óta – néhány kivétellel – ugyanazokból az elemekből építi fel alkotásait: a felbomlásra, pusztulásra ítélt polgári család, a videó és a televízió ijesztő lehetőségekkel bíró médiuma, az öncélú erőszak, fikció és valóság felcserélhetősége. A formai elemek is ismétlődnek: hosszú, lassú, állókamerás beállítások, kihagyásos szerkesztésmód, élesvágás.

Elvontan (II.) – Christopher Nolan: Insomnia / Álmatlanság

2003. szeptember 15. – írta Virginás Andrea

A Following és a Memento után leforgatott Christopher Nolan-rendezés, az Álmatlanság egy éves késéssel és csakis a legszükségesebb marketing-kiegészítőkkel került forgalmazásra a romániai mozikban.