A túlélés esetei – A 2025-ben Oscar-díjra jelölt rövidfilmekről

2025. február 15. – írta Lubianker Dávid

A kortárs társadalmi, politikai és kulturális szcéna alakulását az általános megosztottság, a legkülönfélébb válsághelyzetek jellemzik. A 2025-ös év Oscar-díjra jelölt rövidfilmjeinek készítői ezekre a turbulens állapotokra reagálnak kreatív meglátásaikkal, a korábbi bevett narratívákat felülíró nézeteikkel.

Letelepedési promóciókód – Boris Lojkine: L'histoire de Souleymane / Souleymane története

2024. november 25. – írta Fazakas Lehel

Boris Lojkine fiatal ételfutárról készített aktuális és érzelmes portréja egyszerre lesz megannyi hivatalos dokumentum nélkül a nagyvárosok utcáin pedálozó menekültmunkás személyes, mégis kollektíven megosztott története.

Az emlékezet földje – Brady Corbet: The Brutalist / A brutalista

2024. szeptember 14. – írta Lubianker Dávid

Brady Corbet nagyívű bevándorlótörténetként prezentált történelmi tablófilmje számos ideológiai és morális kérdést vet fel a holokauszt emlékezete kapcsán, a The Brutalist mégsem kínál többet a kollektív trauma egyoldalú felidézésénél.

Az integráció keserédes képei – Ken Loach: The Old Oak – A mi kocsmánk

2023. november 8. – írta Szilágyi Edvin

Szívhez szóló, aktuális, de történetszövésében néhol pátoszba hajló film; erős kiállás a rasszizmussal és az idegen kultúráktól való félelemmel szemben.

Evvel a dalban mondom el – Ulrich Seidl: Rimini

2022. június 24. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

Ulrich Seidl viszonylag hosszú idő után jelentkezik újra fikciós nagyjátékfilmmel, de lényegében ugyanott folytatja, ahol abbahagyta. Állandó csapatával – Veronika Franz forgatókönyvíróval és Wolfgang Thaler operatőrrel – dolgozik, illetve a rá jellemző témákat sorakoztatja fel: moralitás és amoralitás, szex, prostitúció, turizmus és migráció, mindez egy karakterközpontú történeten keresztül elmesélve, ami egy nagyobb társadalmi kontextusra reflektál.

Piros és kék – Steven Spielberg: West Side Story

2021. december 8. – írta Gyöngyösi Lilla

Steven Spielberg az egyik legkedveltebb 20. századi musicalt dolgozta fel, az új West Side Story pedig lendületes és friss élményt nyújt úgy is, hogy a jól bevált alapokat érintetlenül hagyja.

Az ázsiai-amerikai álom – Lee Isaac Chung: Minari

2021. április 2. – írta Galaczi Zsófia

A Munyurangabo című, amatőr színészekkel forgatott, dokumentarista stílusú első játékfilmjével már kisebb fesztiválsikereket elért Lee Isaac Chung a Minarival kvázi a semmiből tört az élre.

Időtlen idők tánca – Fernando Frías: Ya no estoy aqui / I’m No Longer Here / Már nem vagyok itt

2021. február 25. – írta Incze Kata

Mexikó idei Oscar-jelöltje 2011-be, a drogháború első éveibe repít vissza, de a szokásos kartell versus rendőrség sztori helyett egy erősen szerzői történettel rukkol elő. Fernando Frías de la Parra (Los Espookys, HBO) író-rendező Netflixen is fellelhető filmje egy igazi gyöngyszem, mely amatőr színészekkel, a személyesség eszközeivel és virtuóz képekkel állít emléket a térség cholombiano szubkultúrájának. A mexikói Monterrey városából New Yorkba kényszerült főszereplő odüsszeája egy lüktető tempójú,  turistalátványosságok nélküli utazás, melynek 105 perces játékideje során minden egyszerre ismerős és idegen, globális és lokális, egzotikus és közönséges.

A kétéltűség megtapasztalása – Zurbó Dorottya: Könnyű leckék

2018. augusztus 8. – írta Beretvás Gábor

A film megtekintése után azon gondolkoztam, hogy tudja-e az európai mozinéző más szemszögből nézni Zurbó Dorottya filmjét, mint a sajátjából? Mennyire tud ez a néző azonosulni a film főszereplőjével, a szomáliai menekült Kafiával? Hiszen már maga a név is mintha a kávébarna bőrszínre utalna az európai fül számára – holott ennek a hangzásbeli egybeesésnek nemigen lehettek tudatában az eredeti szomáliai névválasztáskor.

Rideg falak, emberi sorsok – Nagy Viktor Oszkár: Hivatal

2015. március 24. – írta Petz Anna

Nagy Viktor Oszkár korábbi filmes életművétől sem volt idegen a bevándorlás témája, ám idei alkotása, a televíziós sugárzásra szánt Hivatal több szempontból is más, mint eddigi munkái (Két világ közt, Felsőbb parancs). Legújabb filmje egy – a dokumentumfilmes látásmódot továbbra is érvényesítő – játékfilm, mely úgy sem veszíti el emberséges hangvételét, hogy a Bevándorlási Hivatal ügyfélszolgálatának szemszögéből mutatja be a történetet.