Csaknem tíz év szünet után végleg lezárult a dühödt démonjaival dacoló Dexter története, aminek eredeti lezárása finoman szólva is megosztóra sikeredett. De a Showtime jóvoltából a sorozatgyilkos kapott egy második esélyt a méltó búcsúra, a Dexter: New Blood (avagy Új vér, bár a hivatalos magyar cím egyelőre az angol) 10 epizódja meglepően sötét, jól átgondolt és szórakoztató módon pontot tett a sztori végére.
A lengyel író-rendező-páros, Jan Komasa és Mateusz Pacewicz a Corpus Christi után egy újabb komplex és releváns témákat boncolgató filmmel jelentkezik, ám a rurális közegben játszódó „bűn és bűnhődés”-történet helyett ezúttal nagyvárosban, klubokban, silent partykon és elsősorban a szociális média bugyraiban folydogáló thrillert kapunk. A Hater: A gyűlölet új arca egy kevéssel ugyan elmarad a Corpus Christi zsenialitásától, azonban változatlanul alaposan járja körbe a témáját, okosan kérdez, és többnyire jól állít szembe nézőpontokat.
A Venom semmilyen elvárásunkat nem elégíti ki: azt kell mérlegelnünk, hogy megéri-e Hardy bicepszéért és néhány poén miatt felülni erre a csalódásvonatra.
Az Országúti bosszú sztárja Robert Pattinson, de szó sincs arról, hogy az Animal Kingdom rendezője, David Michôd áruba bocsátotta volna tehetségét: a fősodor helyett az ausztrál exploitation (ozploitation) felé orientálódott – filmjét Cannes-ban éjféltől vetítették.
Az ezerszer látott, banális bűnügyi történet is egészen új fénytörésben csillan meg a Salvo hipnotikus hosszúbeállításaiban. A ritmus éppolyan lassú és magával ragadó, mint a hosszú percekig kitartott hullámverés, mely a kísérőzene helyett morajlik a stáblista alatt.
Újabb és újabb Dupieux-filmet nézni olyan, mint azzal a hóbortos lánnyal randizgatni, akinek különcsége mögött nem is annyira furcsa, excentrikus személyiség, hanem a mindenki mástól való különbözés vágya sejlik fel.
Noha Terrence Malick az Új-Hollywoodot megalapító mozi-fenegyerekekkel egy időben kezdte pályáját, már életműve hajnalán olyan páratlanul egyedi szerzői magánuniverzumot épített fel, mely bizonyos tekintetben a korszak klasszicizáló törekvéseinek ellenpólusát képezte.
