A kaméleonember – Robert De Niro-portré

2023. augusztus 17. – írta Kovács Patrik

Jellemzően sosem játssza, hanem éli a szerepeit. Legyen az adott feladat bármily összetett, szokatlan vagy bizarr, hágja át akármilyen mértékben a színészi komfortzóna kereteit, ő mindig, minden alkalommal átváltozik egy idegen hústömeggé, mely a szerep talapzatához horgonyozza magát, tökéletesen kiiktatva minden külső tényezőt. Nyolcvan esztendős lett Robert De Niro.

Bédekker az amcsi filmekhez – Lichter Péter: Az amerikai film rövid története

2023. augusztus 4. – írta Jakab-Benke Nándor

Lichter Péter a magyarországi filmes szcéna denevérembere.

A szilaj motoros, aki bevette Hollywoodot – Jack Nicholson-portré

2022. április 22. – írta Kovács Patrik

Bár szinte valamennyi figuráját a saját lelkéből „faragta ki”, ő az egyik legsokoldalúbb és legegzotikusabb hollywoodi színész, aki az elmúlt fél évszázadban felbukkant a nagyvásznon. Művészete a hetvenes években bizonyult igazán formabontónak, majd – magával az Álomgyárral együtt – az ő színészi stílusa is egyre konzervatívabbá szelídült, de akárhány vargabetűt is rótt, mindig hajlandónak mutatkozott a megújulásra és arra, hogy meglepetésszerűen rácáfoljon a róla kialakult általános képre. Nyolcvanötödik születésnapját ünnepli Jack Nicholson, az amerikai filmművészet egyik legnagyobb élő legendája. 

Amerikai túlélő – Marc Eliot: Amerikai lázadó. Clint Eastwood élete és filmjei

2022. február 19. – írta Papp Attila Zsolt

Megfejthető-e az Eastwood-titok? A könyv kísérletet tesz rá, az eredmény pedig impozáns, mégis felemás.

Nehéz a macsóságtól búcsút venni – Clint Eastwood: Cry Macho

2021. október 27. – írta Papp Attila Zsolt

Clint Eastwood túl a kilencvenen ismét felhúzta a cowboycsizmát, hogy egy minden eddiginél lassabb tempójú és alapvetően szerethető road movie-ban újrajátssza a Gran Torino alaptörténetét – ennek az „utazásnak” a végeredménye mégis felemásra sikeredett.

Átlagember szédülésben – James Stewart-portré

2021. szeptember 29. – írta Gyöngyösi Lilla

Hogyan válhat valakiből hatalmas sztár úgy, hogy az erőtől duzzadó, jóképű és lehengerlő pályatársaival ellentétben csak egyszerű kisembereket játszik? Hogyan tarthatja fenn ezt a perszónát kisebb-nagyobb módosításokkal évtizedeken keresztül? James Stewart képes volt erre, egy ország zárta a szívébe, hiszen könnyen azonosulni lehetett az általa játszott csetlő-botló figurákkal, ami nagyrészt a természetes játékstílusának, egyedi beszédmódjának és ismerősséget árasztó megjelenésének volt köszönhető.

Egy szerep keres egy színészt – Cary Grant-portré

2021. május 15. – írta Gyöngyösi Lilla

Brit munkásgyerekből vált minden idők egyik legcsillogóbb hollywoodi sztárjává valaki, akit Cary Grant néven ismerünk. Egyszeri volt és megismételhetetlen, ám nagy szerencsénkre körülbelül 70 filmmel gondoskodott róla, hogy bármikor előhúzhassuk őt a skatulyából.

A „problémás” csodanő – Elaine May rendezői életműve

2021. április 21. – írta Rácz Viktória

Az amerikai film történelmének kulcsfontosságú időszakában, a hetvenes évek Hollywoodjában mindössze egyetlen nő rendezett a stúdiórendszeren belül. A ma 89. születésnapját ünneplő, komikuslegendából forgatókönyvíróvá és filmrendezővé váló Elaine May ígéretesen induló direktori karrierjét hamar derékba törte minden idők egyik legnagyobb box office bukása. Igazságtalanul kevés saját rendezésből, maroknyi színészi alakításból és megannyi forgatókönyvi hozzájárulásból álló filmes karrierje nemcsak azért érdemes a vizsgálatra, mert sokat elárul arról, milyen kettős mércével néztek/néznek szembe a női rendezők, hanem mert May egyszerre szórakoztató és elborzasztó karakterrajzai az új-hollywoodi korszak legizgalmasabb alkotói közé emelik őt.

Brooklyn nem tágul – Woody Allen: Apropó nélkül – Önéletrajz

2020. december 1. – írta Láng Orsolya

Ami a filmen olyan jól áll Woody Allennek, az ebben a közel félezer oldalas könyvben sokszor kínossá, túlbeszéltté, felszínessé válik. Mondhatnánk úgy is, hogy amíg forgatókönyveinek irodalmi ambíciói vannak, addig önéletrajza nem rendelkezik ilyennel.

Amerikai nagybácsi – Andy Vajna-portré

2020. szeptember 26. – írta Verpeléti András

Már bő másfél éve, hogy eltávozott Andy Vajna, a 20. századi hollywoodi magyarok talán utolsó képviselőjeként – a nyilvánosság számára váratlanul. A szivar nélkül ritkán mutatkozó, egykori emigránsból lett filmproducer, pénzember azonban már hosszú évek óta küzdött cukorbetegséggel és különböző szív- és érrendszeri problémákkal. A filmvilágban és azon belül a magyar filmiparban betöltött szerepe nem csak alkotóként, de mentorként és később kormánymegbízottként is jelentős. Életművének szinte mindegyik szakasza kettős, ellentmondásokkal tarkított, de mindenképp megkerülhetetlen, hiszen egy egész generáció nőtt fel itthon a filmjein. A lehetőségekhez képest politikamentes portré következik.