Su-su mennyország – Tímár Péter: Csinibaba (1997)

2019. június 22. – írta Németh Szabolcs Előd

A Csinibaba féktelen bohóckodással próbálta kifigurázni az „élhető szocializmust”, de a végeredmény mégiscsak egy idealisztikus, marcipánbevonatú Kádár-kori nosztalgia „mű” lett.

Az értelmiség meghal, ha nem mond többé igazat – Fábri Zoltán: Hannibál tanár úr (1956)

2019. április 13. – írta Soós Tamás

Fábri a Horthy-rendszerről forgatott szatírát, hogy a Rákosi-korszakot állítsa pellengérre. A politikai rendszereken átívelő Hannibál tanár úr ma máshogy aktuális.

(H)arcok a történelmi időben – Sára Sándor: 80 huszár (1978)

2018. szeptember 29. – írta Papp Attila Zsolt

Az idén 85. esztendős Sára Sándor egy első látásra klasszikus történelmi kalandfilmen keresztül beszélt történelem és egyén viszonyáról, szabad akaratról és sorsszerűségről. A 80 huszárral, ezzel a – nemcsak a rendező-operatőr életművén belül, hanem a teljes magyar filmtörténetben is – párját ritkító alkotással 1978-ban egy 1848-as példa segítségével teremtette meg 1956 allegóriáját.

Nemzedékek legjobbjai – Szomjas György: Kopaszkutya (1981)

2018. augusztus 25. – írta Szabó R. Ádám

Azt sem tudom, hogy melyik „legfontosabb” kérdéssel kezdjem. Hogy aktuális-e ma az 1981-ben készült Kopaszkutya, hogy mennyire hiteles kordokumentum, hogy jó filmnek lehet-e nevezni, vagy hogy hogyan sikerült szinte a film „melléktermékeként” egy olyan zenei albumot megszülni, ami azóta is az egyik legtöbbet hallgatott és idézett, generációkat összekötő magyar lemez lett? Úgyhogy csak szépen sorban.

Vízbarázda – Bán Frigyes: Talpalatnyi föld (1948)

2018. augusztus 4. – írta Ritter György

A Talpalatnyi föld azért még mindig nézhető mozi, mert benne rejlik a népi mozgalom addigi hagyománya, stábjában pedig a magyar film következő évtizedének meghatározó alakítógárdája.

A váltókezelő fia – Szabó István: Redl ezredes (1985)

2018. május 25. – írta Ferenczi Szilárd

Parádés szereposztásával a boldog békeidők nosztalgiáját éleszti fel korhűen Szabó, ám mindez puszta díszlet: Redl minden szinten ambivalens lelki folyamatain van a hangsúly.

Kézikönyv és tükör – Szabó István: Mephisto (1981)

2018. május 19. – írta Szabó R. Ádám

Sok rosszat el lehet mondani Gustaf Gründgrensről, de az biztos, hogy nem sok színpadi alakítás ihletett sikeres regényt és Oscar-díjas filmet is – ha mégoly áttételesen is. Kora egyik leghíresebb Mephistóját játszotta a náciknak; sógora, Klaus Mann az ő életéből ihletődve írta meg a maga Mephistóját, Szabó István sokrétegű filmjében pedig beteljesedik Mephisto alakjának és alakítójának sorsa: a nézők szeme előtt történik meg metamorfózisa a játszott alakká.

Apa csak egy van, ha van – Szabó István: Apa – Egy hit naplója (1966)

2018. május 12. – írta Németh Szabolcs Előd

Szabó István második nagyjátékfilmjében, az Apa – Egy hit naplójában saját, frissen fellépő generációjának szemléletét közvetíti a történelmi múltról. A filmet személyesség és líraiság szövi át, illetve az Álmodozások kora után ezzel az alkotásával is közelebb tolja a magyar filmet az Európa-szerte kibontakozó filmes újhullámokhoz.

Bélaságunk – Garas Dezső: A legényanya, 1989

2018. április 21. – írta Németh Szabolcs Előd

Ha összeállítanánk azoknak a magyar filmeknek a listáját, amelyek dialógusait, egysorosait a legtöbben idézni tudják, akkor valószínűleg A tanú, a Macskafogó, és a Hyppolit, a lakáj mellett ott lenne A legényanya is. Ha egy mozgóképes alkotás ennyire idézett, akkor nagy eséllyel kultfilm is.

Fuldokolni a boldogságban – Gazdag Gyula: Bástyasétány hetvennégy (1974)

2018. március 24. – írta Buglya Zsófia

Gazdag Gyula Bástyasétány hetvennégy című filmjét az álmok világára jellemző ismerős ismeretlenség lengi be.