Tom Tykwer: Lola rennt / A lé meg a Lola Tom Tykwer: Lola rennt / A lé meg a Lola

Szívük mélyén jók: ennyi!

Tom Tykwer: Lola rennt / A lé meg a Lola

ÉRTÉKELD A FILMET!
A lé meg a Lola
Tom Tykwer
1998

A Filmtett szerint: 10 10 1

10

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A lé meg a Lola olyan film, amellyel könnyű példálózni: íme egy európai produkció, ami a multiplexek porondján is felveheti a versenyt az amerikai bombasikerekkel. Az európai mozi évtizedek óta a túlélésért vívja harcát az amerikai stúdiók hihetetlen tömegben, a világ minden táján összehangolt terv szerint terített termékeivel szemben.

A hatvanas években még egy-egy olasz vagy francia sztár képes volt ugyanúgy megmozdítani a mozirajongókat, mint amerikai kollégáik, mára viszont már csupán az, hogy egy film európai, elég ok arra, hogy azonnal a kistermek vagy a művészmozik vásznán találja magát, még akkor is, ha kifejezetten szórakoztató műfaji film. A különböző európai nemzetek állami támogatási rendszereket dolgoznak ki egyébként nagy múltú filmgyártásuk életben tartására, de a lényeget, a közönség meg- és visszahódítását nem ezzel lehet elérni. Hanem mivel? Egyszerűen jó filmekkel. Amelyek láttán a néző azt érzi, hogy az hozzá szól, róla szól. A lé meg a Lola az egyik legutóbbi sikeres próbálkozás ezen a téren: könnyed, izgalmas és karakteres – új európai sikerfilm.

A történet fiatal hősei a való életből mintázott, egyszerre vonzó és bizarr alakok, akik a törvényes társadalom és a szervezett bűnözés határán igyekeznek boldogulni. Lola olyan gazdag családban él, amely azonban viszolyogtatóan lélektelen. A lány cseresznyepiros hajával és szedett-vedett ruházatával a jóléti társadalmak jellegzetes lázadója, aki használja a luxust, a papa pénzét, de magatartásával lépten-nyomon kifejezi, hogy valódi önmaga mindezektől független. Barátja nehezebb sorsú ifjú, még bevándorlónak is nézhetnénk, aki gengszterek alkalmi futáraként akar pénzt keresni. Bármennyire retteg is alkalmazóitól, teljes gőzzel pedálozik a megbecsülésükért. A film kezdetén még mindketten biztonságban vannak, a védőháló azonban hamar szétnyílik alattuk, és miközben mi nézők félteni kezdjük őket, bizonytalan döntéseikkel a hőseinkké válnak.

Az alaphelyzet az első két percben villámgyorsan tisztázódik: Lolát felhívja a fiúja azzal, hogy elvesztette azt a szatyor pénzt, amit húsz perc múlva át kellene adnia a bandafőnöknek, különben neki vége. Lola tágra nyílt szemekkel hallgatja, fejében cikáznak a gondolatok, „Várj meg!” – mondja a fiúnak, és nekilódul. „Lola fut” – szól az eredeti cím. Lolát ugyanis innentől kezdve főként futás közben látjuk. Keresztüllohol a városon, hogy időben odaérjen párjához, mielőtt az még valami szamárságot követne el idegességében. És még a pénzt is elő kell teremtenie valahogyan.

Amióta Quentin Tarantino a Ponyvaregényben felbontott időrendben tette sorrendbe történetének epizódjait, az ötletes elbeszélői technika különösen felértékelődött. A lé meg a Lola forgatókönyvírója annyit variált a hagyományos, egyvonalú mesélő módszeren, hogy ugyanazt a sztorit háromszor tette egymás után. Persze csak az alaphelyzet azonos a három változatban, a kibontakozás és a végkifejlet három végletesen eltérő lehetőséget jelenít meg. A poénok lelövésének bűntettét elkerülve legyen most annyi elég, hogy a három befejezésből kettő szomorú (tragikus) és egy happy end (komikus).

Azért ez nem elsöprően eredeti elbeszélői megoldás, túlságosan is hasonlít a kalandjáték-regényekre vagy az „Ön dönt”-típusú interaktív szappanoperákra, de a film annyira nyilvánvalóan a popkultúra termékeként határozza meg önmagát, hogy ez aligha értékelhető negatívumnak. A techno-kísérőzene, az időnként bevaduló vágástechnika az akciót a videoklipek szabad szertelenségével tálalják: formailag mindent lehet, ha működik. Az egyébként testidegen rajzfilmbetétek is ebbe a vonalba illeszkednek. A legérdekesebb ötlet az, amikor a Lola által futás közben megérintett emberek történetét látjuk néhány felvillanó fotóban elbeszélve; a mindhárom változatban feltűnő szereplőknél három különböző változatban peregnek le az ő külön történetük képei is.

A futás hátteréül Berlin utcái és házainak szürke homlokzatai szolgálnak. Tom Tykwer rendező láthatóan olyan élvezettel filmezi az utcát, mint Wim Wenders tette fiatalkorában, csak a tempó gyorsult fel. Mellékutcák, átjárók, szürke műkőhomlokzatok, tágas terek a múzeumi negyedben – a képek a régi Berlin hangulatát igyekeznek megidézni. A Kelet és Nyugat közötti egykori halálsáv helyén újonnan kinőtt toronyházak futurisztikus üveg- és fémrengetegét egy pillanatra sem mutatja a kamera, mintha ott sem lenne, mintha nem lenne a város része, legalábbis nem annak a városnak, amiről a mű alkotói és nézői szívesen nosztalgiázhatnak.

A jó sikerfilmhez sztárok is kellenek, akikkel jó érzés azonosulni. Hőseinket egy akciófilm kétdimenziós figuráinál ugyan nem sikerül alaposabban megismerni – szívük mélyén jók, elszántak és szeretik egymást: ennyi! –, de a két főszereplő, Franka Potente és Moritz Bleibtreu ebben tökéletesen helytállnak. Az új német sztárkultusz e két ifjú alakja A lé meg a Lola után nemcsak a német nyelvterületen, de a nemzetközi porondon is ismertté váltak. Bleibtreu egy évvel később tadzsik suhancot alakított a fesztiválkedvenc Luna Papa című európai koprodukcióban; Franka Potente pedig főszerepet játszott az Örökösök rendezőjének, Stefan Rudowitzkynek Anatomie című horrorjában, az idei év egyik legnagyobb német sikerében. Legfrissebb filmjét a 2000-es velencei fesztiválon mutatták be, A harcos és a császárné (Der Krieger und die Kaiserin) egyben párjának, Tom Tykwernek új rendezése: egy bő kétórás szerelmi melodráma, amelyben a rendező szülővárosa, Wuppertal játszik hasonlóan fontos szerepet, mint A lé meg a Lolában Berlin.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
A lé meg a Lola

A lé meg a Lola

Színes és fekete-fehér bűnügyi, filmdráma, thriller, 81 perc, 1998

Rendező:
Szereplők: , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

10

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola

  • Wednesday

    Színes fantasy, horror, vígjáték, 2021

    Rendező: Tim Burton, James Marshall, Gandja Monteiro

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola

  • Wednesday

    Színes fantasy, horror, vígjáték, 2021

    Rendező: Tim Burton, James Marshall, Gandja Monteiro