Scott Cooper: Crazy Heart / Őrült szív Scott Cooper: Crazy Heart / Őrült szív

Voltam valaki, most másvalaki vagyok

Scott Cooper: Crazy Heart / Őrült szív

ÉRTÉKELD A FILMET!
Őrült szív
Scott Cooper
2009

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Az amerikai identitás egyik legfontosabb pillére a folyamatos, önmagáról folytatott diskurzus. Éppen ezért óriási hagyománya van az ország múltját kísérő kulturális szálaknak, mint például a vadnyugat mítoszai, illetve jelen esetben a country és a blues. Scott Cooper alkotása mégis valahogy a semmiből bukkant elő, az idei Oscar átadásáig gyakorlatilag láthatatlan is volt Hollywood – és a közönség – nagy része előtt.

Ezt a láthatatlanságot pedig ne csak átvitt értelemben tessék érteni: az elképesztően kevés pénzből (7 millió dollár) készült Crazy Heart ugyanis a Paramount kihátrálása után, forgalmazó híján úgy tűnt, hogy az Újvilágban is csak DVD-n kerül piacra. A kis és közepes produkciókat előszeretettel felkaroló Fox Searchlight azonban végül igent mondott a terjesztésre, és tavaly decemberben a filmet korlátozott számban mozikban is bemutatták. Ezután jött a rengeteg pozitív kritika, majd az Akadémia díjátadója, amely után végre országosan (mármint az USÁ-ban) is vászonra került. Hogy ennyire nehezen indult be a film szekere, azért is furcsa, mert Hollywoodtól a legkevésbé sem idegen, hogy giccses pátosszá emeljen egy-egy, az ország képét formáló, meghatározó karaktert, legyen az politikus, baseball-játékos vagy épp countryzenész.

Kép a Crazy Heart / Őrült szív című filmből

A film alapanyagául egy jó 23 éve pihenő, szintén Crazy Heart című Thomas Cobb-regény szolgált, amit az eddig javarészt színészként tevékenykedő Scott Cooper egymaga adaptált vászonra. És bár a kis költségvetésű filmek esetében gyakran érezni vélünk valamilyen intim személyességet, ezúttal mintha nem csak illúzióról lenne szó, hanem alkotókhoz valóban közel állna a megroggyant country énekes-dalszerző története.

Bad Blake (Jeff Bridges) meg- és kiöregedett zenész, és ennek megfelelően a lecsúszott művészek szétesőben lévő életét éli. Közel a 60 felé már csak olcsó, lepukkant lebujokban haknizik, hajdani közönségével és a zenéléssel is már csak itt tartja a kapcsolatot. Mostani életformája pedig jobbára abból áll, hogy az ivást egy-egy rövid koncerttel megszakítva addig folytassa, amíg csak tudja. Egy ilyen fellépés kapcsán találkozik Jeannel (Maggie Gyllenhaal), a fiatal újságírónővel, akivel egy riport során valószínűtlenül intim viszonyba kerül, hamarosan pedig eleve bukásra ítélt párkapcsolatba kezdenek. Blake amolyan tessék-lássék módon még igyekszik is megnyílni Jean előtt, azonban a Bad-ként leélt évtizedeket nem lehet olyan könnyen hátrahagyni.

Kép a Crazy Heart / Őrült szív című filmből

Az évek óta padlón lévő főhős újbóli talpraállásának plotja rokonítható (persze ésszerű keretek között) Aronofsky A pankrátorával, amely szinte ugyanezzel a toposszal dolgozott. De ahogy Randy „the Ram” Robinson visszatérése sem az a klasszikus felemelkedés-történet, Blake esetében sem igazi felkapaszkodás a felkapaszkodás. Ezzel együtt pedig a Hollywoodban kötelezően előírt, és a katarzist ugyanazzal a lendülettel mindig kiherélő megdicsőülés is elmarad, helyét pedig átveszi a keserédes beletörődés és megnyugvás.

A szűk két óra alatt ráadásul nagyon lassan hömpölyög előre a történet, hiába várjuk az abszolút mélypontot és az azt követő megvilágosulást, a filmben nincsenek ilyen meghatározott dramaturgiai hangsúlyok. A nagy fordulatok csak egészen a film végén következnek csak be, de akkor sem sűrítve. Az elsőfilmes Cooper remekül ráérzett, hogy nem kell erőltetnie az éles kanyarokat, és a sztorit mintegy alárendelte a rendkívül összetett és hihető karaktereknek. A film tempója tehát nem száguld, és mintha csak véletlenszerűen szerveződne a történet, viszont rendkívül jó ütemben vázolja fel a szereplők és viszonyaik komplexitását.

Kép a Crazy Heart / Őrült szív című filmből

És hát legyünk őszinték: a megszomorodott, lecsúszott, alkoholista zenészénél kevés közhelyesebb figurát lehetne találni. De valahogy Bridges számára nem nagyon létezik hálásabb szerep egy kiégett énekesnél (ahogy Robert Downey Jr.-hoz is azonnal hozzánőtt Tony Stark). Nem kifejezetten kristálytiszta énekhangjában benne van a komplett karakter súlya, története – az egész jellemrajz. És mindez hitelesebben, mint ahogy azt a legjobb dialógus vagy dramaturgiai fordulat ábrázolni tudná. Illetve ahhoz képest, hogy a Crazy Heart nem egy posztmodern, filmes idézetekkel és intertextualitással átitatott mű, Blake karaktere meglepően sokszor idézi A nagy Lebowski szintén lecsúszott, ám szatirikus Tökijét (The Dude).

Kép a Crazy Heart / Őrült szív című filmből

Bad Blake-ben talán az a legerősebb, és egyszersmind ez teszi hús-vér alakká ezt a közhely-szerepet, hogy nem látjuk levezethetőnek, megismerhetőnek: nem tudjuk kiolvasni a kliséből. Az elhintett történet-darabkákat ugyan összerakhatjuk (a rengeteg házasság, a 20 éve nem látott fiú), de hogy pontosan milyen motivációk is húzódnak a háttérben, afelől csak találgatni tudunk, feltéve, hogy érdemesnek tartjuk találgatni. Szépen jellemzi ezt az állapotot egykori tanítványával, Tommy Sweet-tel való viszonya is, hiszen semmilyen magyarázatot nem kapunk arra, hogy Blake pontosan miért is neheztel rá. Ha egyáltalán neheztel, mert mintha ő maga sem tudná pontosan, mi baja van fiatal kollégájával. Ellentétben tehát a zárkózottságot sugárzó, de átlátható karakter-típusokkal, Blake valóban zárkózott, amivel képes folyamatosan fenntartani a felé irányuló érdeklődésünket és szimpátiánkat.

Nagyon is jogosnak tűnik tehát az Akadémia idei döntése, amely alapján Jeff Bridges kapta a legjobb férfi főszerepnek járó díjat. Külön érdekes, hogy a rövid, de meghatározó mellékszerepben feltűnő Robert Duvall szintén hasonló „körülmények” közt szerezte a maga elismerését. Ő ugyanis A Keresztapa és az Apokalipszis most jelölései után szintén egy lecsúszott countryzenész, Mac Sledge (Tender Mercies / Az Úr kegyelméből, 1983) megformálása okán érdemelte ki az inkább a karrierjének, mint a szerepnek szóló szobrot.

Kép a Crazy Heart / Őrült szív című filmből

Hiába azonban a film saját jogon szerzett erényei, a Crazy Heart valószínűleg úgy marad majd meg legtöbbünk emlékezetünkben, mint az a film, amivel Bridges végre megszerezte a már régóta kiérdemelt Oscarját. Főleg mivel sem Amerikában, sem külföldön nem kapott különösebben nagy publicitást. És bár az Államokon kívül viszonylag kevés az igazi country-rajongók száma, talán pont ez a film segít majd nekünk, hogy a műfaj hangulatára is ráérezzünk.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Őrült szív

Őrült szív

Színes filmdráma, zenés, 112 perc, 2009

Rendező:
Szereplők: , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller